Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-03 / 49. szám
49. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 419. oldal. töknek van egy óriási nagy előnyünk, amelyben rejlik egyúttal legnagyobb veszedelmünk. Mi annak a helynek, ahol beszélni szoktunk, souverain urai vagyunk. Mi minden ellentmondás nélkül szólunk. Akármit, akárhogyan prédikálhatunk, bírálatot arról nem hallunk. Ez a helyzet amennyire előnyös általánosságban, ép oly káros szónoki fejlődésünk szempontjából. Nincs bírálónk ! Pedig mily üdvös eredménye lenne annak, ha az ellenvetések és bírálatok kereszt tüzében fejlődhetnék ki igehirdetöi egyéniségünk ! Van azután más bajunk is. Az ifjú, mikor kilép az életbe, mint maga is lelkipásztor, alig lesz alkalma többé másokat hallgatni, másoktól tanulni. Kápláni éveit vagy mint egyedül álló helyettes-, vagy mint tehetetlen, idős pap mellé rendelt segéd-lelkész kénytelen eltölteni. Alkalma csak kevésnek van gyakorlott lelkésztől tanulni. De ezeket az alkalmakat szaporítani kell ! Mindnyájunknak, sőt az egész anyaszentegyháznak érdeke ez. Lelkészköri, egyházmegyei értekezleteinket sőt közgyűléseinket sem szabadna prédikációs istentisztelet nélkül megtartani. így minden nagyobb összejövetele a lelkészeknek, egyúttal iskolája lenne az igehirdetésnek is. Sőt lelkészi értekezleteinken állandó tárgyként kellene szerepelni ennek a kérdésnek : Hogyan tehetnénk igehirdetésünket vonzóbbá és hatályosabbá ? Mikor az egyszerű földmives emberek összejönnek egy kis beszélgetésre, csakhamar foglalkozásukra kerül a beszéd sora. Elmondják egymásnak: igy és igy teszek én, hogy földem többet teremjen. Kicserélik tapasztalataikat, amiket aztán ki-ki saját belátása szerint próbál értékesíteni. Mindig irigyléssel gondolhatunk ezekre az egyszerű, de praktikus emberekre, ha a mi száraz tárgysorozatu összejöveteleinkre, gyűléseinkre fordítjuk figyelmünket. Milyen szép volna, ha már egyszer mi is tanulnánk attól a néptől, melynek lelki vezetése a mi vállainkra nehezül! Legyen a mi lelkészértekezleteinknek állandó tárgya: beszámolás az egyes lelkészeknek gyülekezetükben tett lelkipásztori munkájáról. Mennyit tanulhatnánk akkor egymástól! Mily igazi érdeklődést keltene az egymás munkálkodása iránt ! Mily bizalommal terjeszthetné elő kétségeit, aggályait az ifjú kezdő s mint nyerne egy-két szóval is bölcs irányítást a tapasztaltabbak részéröl. Fölszínes, lelki tapasztalatok nélkül szűkölködő értekezleteinknek, gyűléseinknek micsoda üdvös mélyülését és átalakítását vonná ez maga után ! d. — Folytatása következik. — Az ismétlő-iskolások vizsgálata. — Folytatás. — Az 1912. évi szeptember 24-én kiadott 66.569. számú kultuszminiszteri rendelet megjelenése után megtettem a szükséges intézkedéseket a gazdasági népiskola felállítása iránt. Legelőször is rávettem öreg tanítónkat, néhai Gergulecz Gábor urat, hogy menjen el a póttanfolyamra, s szerezze meg a szükséges oklevelet. Ö a saját költségén ezt meg is szerezte, ha jól emlékszem Selmecbányán volt ekkor tanfolyam, és pedig kitűnő oklevelet hozott haza. Egyidejűleg Írtam kir. tanfelügyelőnknek, „insrtukciót“ kérve tőle a szükségessé váló teendők felől, amit ő kétségesen meg is adott. Az ő utasítása alapján egybehívtam a presbitériumot, a kérdés kellő megvilágosítása után, kérdezve tőlük, hajlandó lenne-e az egyház áldozni a gazdasági népiskola felállításáért. Mire egyhangúlag kijelentették, hogy az egyház existenciájának veszélyeztetése nélkül annak felállításába bele menni nem lehet, azt pedig nekik letett esküjök tiltja, hogy az egyház romlására járjanak. Beláttam, hogy igazuk van, s a jegyzőkönyvi határozattal mentem a községhez, mint amelynek a rendelet 5. §-a szerint kötelessége az iskolát felállítani, ha az iskolafentartó-testület ezt nem teszi, mivel 50-nél A pápai református főiskolai nyomdában most készül, Kis Tivadar kiadásában megjelenő, ------... ROBERTSON FRIGYES VILMOS nagynevű egyházi szónoknak ---------40lcgkivál6bb egyházi beszéde. Magyar nyelvre fordította Ceglédi Sándor theol. magántanár, a Kálvin müvek fordítója. A mü nagy 8-rétben 23 iv terjedelmű. Kivételes előfizetési ára azoknak akik már most Kis Tivadar kiadónál Pápa, Fő-utca 21-ik szám megrendelik, fűzve 5 kor., vászonkötésben 6 kor., félbőrkötésben 7 kor. Megjelenés után a mű ára 20%-al drágább lesz.
