Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-03 / 49. szám
420. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1911. több volt a növendékek száma, s ma is több. Egyúttal kértem a kir. tanfelügyelőt, hogy a község képviselőtestületi gyűlésére ő is jöjjön ki, hogy segítségemre legyen az ő tekintélyével, az iskola felállításánál. Szives készséggel engedett kivánatomnak, s kijővén a teljes ülés előtt — mert sikerült felkelteni az ügy iránt az érdeklődést — ő maga terjesztette elő a kívánalmakat az államhatalom részéről, melyek a község által az iskola céljaira hozandók. Ezek a következők voltak: 30 (harminc) hold föld, megfelelő lakóház, cselédház és melléképületek, teljes gazdasági berendezés, négy ökör, két ló, a megfelelő szerszámok, s kikötötte mindezekhez, hogy a birtok lehetőleg a falu alatt legyen, végül iskolahelyiség, melyet azonban az egyház önként felajánlott. Tehát összesen — abban az időben — a mi számításunk szerint mintegy negvenezer korona lett volna az értéke annak az áldozatnak, mit a községnek hozni kellett volna, és pedig pótadó utján fedezve, mivel a községnek nálunk semmi ingatlan birtoka nincs. Ez áldozat ellenében megígérte a kir. tanfelügyelő úr, hogy az állam a beállítandó tanítót fizetni fogja, egyebet semmit. Az előterjesztésre a képviselő urak — velem együtt — némák lettek a esudálkozástól, melyből felocsúdván, egyhangúlag kijelentették, hogy egyetlen fillért sem hajlandók e célra pótadókba kivetni, s az iskola felállításához nem járulnak hozzá. Én azt hiszem, hogy mostmár a tanfelügyelő úr le fogja menydörögni az egész testületet s a rendeletnek érvényt szerez. Azonban csodálkozásomra holmi szükkeblüséget, a tanügy iránt hidegséget emlegetve a községből eltávozott; azzal vigasztalva engem, hogy bár a gazdasági iskolának ezen ágát nem sikerült is életbe léptetni, a kertészeti ág is igen üdvös, próbáljam meg azt létrehozni. Egy időre elment a kedvem midenféle próbálkozástól. De az idő múlt, s közben tanítónk is meghalt, s új jővén helyette, egy idő múlva ismét kedvem jött az iskola szorgalmazásához. Az új tanítót is felbiztattam, szerezzen gazdasági népiskolai oklevelet, mostmár a kertészetet, a gyümölcsészetet tevén szaktárgyává. Elment Keszthelyre, hozott a tanfolyam elvégeztével kitűnő oklevelet, én pedig a község és az •egyház együttes erejével óhajtottam felállítani a megfelelő iskolát. Ezúttal azonban szerényen kezdtük. Fél hold faiskolát rendelkezésünkre bocsátott a község, ugyanannyi területet felajánlott az iskola mellett az egyház is. Mikor ez megtörtént, hogy a tanító fáradságának díjazásáról is gondoskodjunk; folyamodott a község 200 kor. fizetésért az államhoz. A kir. tanfelügyelő meleg ajánlattal terjesztette fel kérvényünket, s tanítónk a legszebb reményeket táplálva oktatgatta az ifjúságot, midőn úgy a tanév vége felé megjött a miniszteri válasz, hogy „alap hiányában a kérelem nem teljesíthető !“ Kell-e ehhez még kommentár ? Ha az állam maga nem akar a törvénynek és a rendeletnek érvényt szerezni, vagy nem képes a legszerényebb kívánalmakat teljesíteni, micsoda jogalapon követelheti más, hogy az végrehajtassák ? Megnyugodtunk a változhatatlanban, visszatértünk a régi mesgyére, tanítunk szorgalmasan tovább a régi módon. Az állam nem háborgatott többé e címen bennünket, de mi azért mégis megtesszük azt, hogy Uránia-vetítő gépet beszerezve most a gyümölcsészeti, majd más közgazdasági*, történelmi-, földrajzi tárgyú előadásokat tartunk vetített képekkel a téli időszakban az ifjúság és a község számára, melyen nagy közönség szokott megjelenni mindig itt, hol Pethes János úr szerint „kötéllöl kellett fogni a növendékeket“. A gazdasági-iskoláknál lehet beszélni közismereti- és gyakorlati vizsgákról, mint ezt Pethes János úr idézett cikkében teszi, de a mi ismétlő-iskoláinknál, hogy ezzel mit akar mondani, én nem értem ! Hiszen mint az előadásokból kitetszik, egyes vizsgát adni is leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik, ő pedig egy helyett kettőt „Kreál!“ Ha elemezzük a kifejezést, az „ismétlő-iskola“ fogalma, szerintem kizárja a vizsgálatot, mert hiszen hogyan kényszeríthető valaki a józan ész szerint vizsgálatra abból a tantárgyból, melyből a vizsgát már többször eredményesen kiállotta ? ! . . . De a Rendtartás követeli, s úgy meg kell tartani az ismétlőkkel a vizsgát, hogy nyilvánvaló legyen az, mit nem tanulhatott meg a növendék tankönyv hijján az új tananyagból, — s mit felejtett el a régiből. Az ilyen intézkedésbe nehéz belenyugodni, s azért kerestük a felirattal a módját annak, hogyan lehetne a bajokat orvosolni. S e módnál szerintünk összetartoznak tanterv, rendtartás, vagy egyiket, vagy másikat, vagy mindakettőt változtatni kell, mert mint az előadottakból kiviláglik, az élet a maga rideg valóságával, a kettőben elénk szabott kötelességek lelkiismeretes teljesítését lehetetlenné teszi. Ezért irt fel egyházmegyénk a kerületre, kérve az ismétlő-oktatás eltörlését, s a népiskolai oktatásnak 6 osztályról 8 osztályra fejlesztését, hogy eleg et AJLapittatott 1804-ben. .A Vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Alapíttatott 1864-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. tt"— Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. ' . • Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.