Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-22 / 4. szám
28. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1911. tatás fejlődése szempontjából való megvitatása, a velők szemben követendő álláspont, vagy a kiviteli módozat megbeszélése. Egy-egy szakba vágó jobb könnyvnek ismertetése. Az ebben felvetett eszmék, vagy eljárási módoknak akár általánosan, akár részletekben való meghánvása, vetése. Ezek mellett volna azoknak a kérdéseknek a tanulmányozása, amelyeket a vármegyei tanító-egyesület választmánya munkálkodási tárgyul kijelöl. Ezzel e kis köröcskék munkaprogrammját korántsem merítettem ki, csak arra akartam rámutatni, hogy találhatunk elegendő tárgyat, ha komolyan akarunk dolgozni. Könnyíthetjük az önképzés, az önművelés útján tanítóink általános és szakismereteit. Itt megint nem hagyhatok egy sajátságos és sajnálatos jelenséget felemlítés nélkül. A régebbi időben a tanítók legjobbjai is tudták, hogy nemcsak a jó pap, de a jó tanító is holtig tanul. Érezték az önművelés szükségességét. Újabban meg azt látom, hogy a fiatal tanító nemzedékben igen sok akad olyan, aki nagyot nézne, ha bárki azt mondaná neki, hogy a fiatal tanítónak még akkor is sok, nagyon sok tanulásra van szüksége, ha oklevelében nem disztelenkednek a kegyelmi elégségesek. Az ilyen kis körben a felületesség hamar napvilágra kerül, a tunyaság mindenkinek szemébe ötlik. Itt kivétel nélkül mindenkinek dolgozni kell; éppen azért nagyon jó iskola ez a tudományok felszínétől felfuvalkodott fiatal tanítók észretérítésére, munkára való szoktatására; valamint arra is, hogy az öregebbek is folyton-folyvást a korral haladjanak. Nemcsak az általános és szakmiveltségben való gyarapodásra, hanem a tanító magaviseletére, a tanítói tisztesség megörizésére is igen jó hatása van ezeknek a kis köröknek. Kicsi a térbeli távolság, minden dolog hamar tudomására jut a kör minden tagjának s ennek a tudata egyik-másik tanítót akárhányszor megóvhatja a balga lépések elkövetésétől. Több szem többet lát; több fej többet gondol. Minél többen s minél több oldalról vizsgáljuk egy és ugyanazon tárgyat, annál több & .unnál különfélébb érzetet, ismeretet szerezhetünk róla. Amit az egyik észre sem vesz, az a másiknak esetleg nagyon is szemébe tűnik. Ugyan így vagyunk a gondolatok világában is. Véleményeink, gondolataink egymással való közlése, a felettük folytatott eszmecsere új és új gondolatokat szül, látókörünkett tágítja, ismereteinket tisztítja és gazdagítja. Ha egyéb nem volna is, már ez a szempont is arra kényszerítene bennünket, hogy a kisebb részek nagyobb egésszé tömörüljenek. Más okaink is vannak erre, amelyek eddig is közreműködtek abban, hogy a járáskörök a vármegyei tanító-egyesületben, több vármegyei tanító-egyesület az ország egy vidékének, vagy az egész országnak egyesületében központosukon. Arról, hogy a kis körök és a vármegyei tanítóegyesület között legyen-e, vagy ne legyen a járási tanítókor, beszélni lehet. Akár így, akár amúgy vélekedünk, abban azt hiszem egyetértünk, hogy a kis körben a tagok intenzívebb munkát fejthetnek ugyan ki, de a társadalomra nagyobb hatása van 800—400 ember szavának, mint 10—12 véleményének. Legfőbb célunk — ne feledjük — a népoktatásügy fejlesztése, ebben pedig a társadalomra gyakran rászorulunk. Ha tehát a társadalomra hatni akarunk, nagyobb tömegben és együttesen kell felemelni szavunkat. Meg is vannak ezek a vármegyei tanító-egyesületek. Csak az a baj, hogy — tisztelet a kivételnek — nem fogják fel helyesen feladataikat. Nagyjában a vármegyei tanító-egyesületeknek is ugyanaz lenne a feladata, mint a kis köröknek, mégis azzal a különbséggel, hogy a vármegyei tanító-egyesületnek pl. az önképzés, a tanulmányozás terén inkább az irányító szerep és az eszmék tisztázásának előmozdítása, megvalósítása jut, addig a tapasztalat gyűjtés, a tanulmányozás a kisebb körök keretében történik. A kisebb körök észreveszik az akadályokat, módokat kereshetnek az akadályok elhárítására, de már a társadalomra, a nagyközönségre, az egyházi és világi főhatóságokra való hatásnak a vármegyei tanító-egyesületből kell kiindulnia. Ebben kell a vármegyei tanítóság közvéleményének megnyilatkozni, de ennek a közvéleménynek olyannak kell lenni, amelyben a kis körök s velük minden vármegyei tanító egyetért. Ugyancsak a vármegyei tanító-egyesület feladata, hogy törekedjék a vármegyei tanító-egyesület könyvtár és a tanszermúzeum létesítésére. Tudom, hogy vannak elegen, akik a tanító-egyesületi könyvtár felállítását nemcsak utópiának, de haszontalan dolognak is tartják, mert velem együtt azt tapasztalták, hogy a tanítók nagy többsége sem tudományos, sem semminemű szakmunkát nem szívesen olvas. Akik így gondolkoznak, ne törjenek pálcát azonnal az egyesületi könyvtáruk felett. Később magam is keresem majd azokat az utakat és a módokat, amelyen keresztül talán sikerül azt elérnünk, hogy az egyesületi könyvtárakban levő könyveket ne lepje annyira a por, mint eddig. Talán sikerül ennek vagy a Hübnerét vagy a Dustlessét megtalálnunk. Most azonban maradjunk még meg egy kissé a vármegyei tanítóegyesületeknél ! Kis -J ózsef: KONFIRMÁCIÓI KÁTÉ a református vallásu növendékek számára. — Negyedik kiadás; az új tanterv szerint bővítve. — Ára 32 fillér. — Kapható KIS TIVADAR könyvéé papirkereskedésében PÁPÁN, Fő-utca 21. szám. — Telefon 9. és 16. sz.
