Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-26 / 48. szám
48. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 409. oldal. mulasztókat illetve a felnem jöttékét, az előírás szerint október 15 én kimutatjuk a községi elöljáróságnak. Az kötelességében, mondjuk, azonnal eljár. Számba vehető eredmény azonban nincs. November 1-én újra kimutatjuk a mulasztókat. Az elöljáróság az 1868: XXXVIII. t.-c. 4. §-a szerint a szülőket kötelességük teljesítésére komolyan figyelmezteti, s e célra szolgáló erkölcsi eszközöket, megintés, dorgálás stb. mind igénybe veszi. Közepes eredmény, fele a tanköteleseknek feljön, akik már kenyérszerző munkájukat bevégezték, de még mindig jelentékeny a mulasztók száma, különösen a szegényebb sorsuak közül. Az elöljáróság bírságolásba kezd. Kiszabja az 1-, a 2-, a 4- és 8 korona bírságokat, s midőn ezek behajtására kerül a sor, kitűnik, hogy annak nagy részét nem lehet behajtani, mivel a szülőknek olyan értéktárgya nincs, aminek elvitelét az 1868 : XLI. t.-c. megengedné. Következnék most az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 4. §-ában befektetett végső eszköz, a gyermeknek elvétele a szülőktől. Ez azonban olyan „non sens“ fegyver, mely, azt hiszem a törvény megtétele óta soha és sehol alkalmazva nem volt, s nem más, mintegy halvaszületett ijesztgetés. Ezekből ugy-e bár megállapítható, hogy a renitens szülőkkel szemben, ma nekünk semmi féle fegyver a kezünkben nincs. S mig a törvényhozás más büntető eszközökről — hatályosabbakról — nem gondoskodik, a kötelező iskoláztatás szigorú keresztül vitele csak ábrándkép marad a jóknak lelkében. Ha most már a rendes időben ném tudjuk beálítani, április és május hónapokban nem tudjuk együtt tartani az ismétlő-iskolát, — mert akkor már kezdődik ismét a mezei munka s vele a kereset, mi lesz a tanterv-vel, az elvégzendő tananyaggal, az órarend szerinti beosztással ? Kezdődik a tanító golgothája. Akik az egyik órán ott vannak, nincsenek ott a másikon. Ő azért kell, hogy haladjon tovább a kötött beosztás szerint s a vége mi ? Pironkodás, szégyen, a becsületben végzett munka mellett, a vizsgálaton. És ezt nincs tanító, aki elkerülje, mert a kerület ad eléje egy tantervet, mely elvégezhetetlen, s nem ad hozzája tan- és vezérkönyvet, hogy a lehetetlent mégis megpróbálja ; s mindezen nyomorúságokhoz csatlakozik az, hogy az állam legutóbb hozott humanisztikus irányú törvényeivel maga kergeti szét növendékeit, amint a napszámkereset ideje beáll. — Ezért marad „pium disiderium“ — az ismétlősök vizsgálata mindaddig, mig hatályosabb közoktatási törvényeink nem lesznek s ezért szükséges változtatni a tanterven is, hogy az a tanítótól lehetetlen dolgot ne kívánjon. Mert rendtartást alkotni nem olyan felette nehéz mesterség általában. Rendelkezni, parancsolni felsőbbségnek alantasaival szemben szokott és szabados dolog. De annyit minden alkalmazott joggal elvárhat felsőbbségétől, hogy rendelkezései olyanok legyenek, amelyek végrehajthatók, s ne olyanok, melyeken az élet a rideg valóság ekéjével már a megszületésük, kiadatásuk pillanatában keresztül szánt s felettük napirendre tér. Amint én a viszonyok fejlődését szemlélem, a jövő iskolája csakis a nyolc osztályú népiskola lehet és semmi más. Ahhoz majd jó lesz a mi tantervűnk a kellő átalakítással, de a célnak nem megfelelő a falusi ismétlő-iskoláknál. Körelbelül Pethes János úr is érzi ezt, mert idézett cikkében mindenütt gazdasági-iskolákról szól, s csak zárjelbe teszi az „ismétlő“ nevet. Nyilván ő az állam által az újabb években létesített gazdasági ismétlő-iskolákat véve figyelemben, készítette el a tantervet, azt hívén, hogy a régi ismétlő-iskolák végleg meg fognak szűnni rövidesen. Azt hiszem, hogy föltevésében csalódni fog, nem az ismétlő-iskolák fognak megszűnni, hanem a gazdasági népiskolák nem lépnek életbe. Én már keresztül mentem ezen, s tudok egy kis tapasztalattal szolgálni, ha szives lesz meghallgatni. Folyt. köv. Gyalókay László. Jegyzőkönyv. Felvétetett Székesfehérvárott, 1911. évi október hó 24-én a mezőföldi református egyházmegye ad hoc lelkészi értekezletének 2. szám alatt hozott határozatával az egyházközségek történetének megírása tárgyában beküldött előkészítő bizottság ülésén. Jelen vannak : Szűcs Dezső esperes, elnök, Gzakó Gyula b.-kenesei-, Csomasz Dezső móri- és Miklós Géza székesfehérvári lelkész, bizottsági tagok. Medgyasszay Vince lepsényi lelkész hivatalos elfoglaltsága miatt nem jelenhetett meg. Elnök a jegyzőkönyv vezetésére Miklós Gézát kéri fel. Az egyházmegyei lelkész-értekezlet folyó évi augusztus hó 1-én tartott ad hoc ülésében nyert megbízatásához hiven a bizottság megállapította azokat az irány-elveket, melyek az egyházközségek történetének megírásánál általános vezérfonalul szolgálhatnak, — s a módozatokat, amelyek szerint a nemes célra adott 1000 K helyesen fölhasználható lesz. Véleményes javaslatát, egyértelmű megállapodás-m°st jeient nicg EfeZUSÍ lei/él. HHZH a főiskolai nyomdában zzzzz ■ » Bevezetéstani tanulmány. — Theologiai magántanári vizsgálatra irta: Pongrácz József pápai m ref. theol. akad. helyettes tanár. — Ara 2'50 K. — Megrendelhető Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében Pápán, Fö-utca 21. szám,
