Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-11 / 24. szám
24. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 207. oldal. összeomlanak, mert a száraz évszak alatt a fehér hangyák berágták útjukat a gerendázatba és mikor megerednek az esők és a szelek, az egész ház Összeomlik . . . Nem ismerünk-e embereket mindnyájan, akik jó időkben kitünően megállták helyüket, de amikor valami különös kisértésnek a vihara vette körül őket, összeroppantak? . . . Mert az előző hónapoknak, esztendőknek a bűne meggyengítette akaratjukat. És végül, sokszor teste utján találja meg az embert a bűne és a teste utján ki is tudódik. Drumond dr. mondotta el egy fiatal ember esetét, aki elment egy orvoshoz, mert a szeme fájt. Az orvos megvizsgálta a beteg szemét és azt mondotta: Fiatal barátom, ha el nem hagyja bűnét, lemondhat szeme világáról! A fiatal ember odament az ablakhoz, kinézett a szép tájra, fákra, virágokra s néhány percnyi szünet után visszatért az orvoshoz ezen szavakkal: „Akkor lemondok a szemem világáról!“ Tudta, hogy nem képes lerázni bűne bilincseit, nem képes lerázni azt a bűnt, amely a teste utján találta meg és ki is tudódott, a teste utján. Mikor Dél-Indiának erdőségein jártam, egy fán két fajta levelet vettem észre. Az egyik fajta a fának természetes lombozata volt, a másik egy élősködő növény lombozata. És vezetőm megmagyarázta, hogy ha csak el nem távolítják kellő időben az élősködőt, nemsokára az egész fát el fogja borítani. A bűn élősködő rajtunk és ha el nem távolítjuk, úrrá lesz rajtunk. Amit az ember vet, azt aratja. Senki sem olyan balgatag közöttünk, hogy tövist vessen és gabonát reméljen aratni. A földmivelés terén van ennyi eszünk és mégis hány diákot ismertem, hánnyal találkoztam, aki a gondolatvilágában tisztátalanságot vetett és remélte, hogy tisztaságot lehet aratnia. Istennel nem lehet játszani, amit az ember vet, azt aratja. Aki a testének vet, arat majd a testéből romlást, aki a léleknek vet, arat majd a létekből örök életet. — Vége következik. — Leírta: Bolla Sándor II. é. papnöv. A helyes nevelés. Irta: Berguer György genfi lelkész és tanár. — Folytatás. — 1. Mindenek előtt ne vegyük oly könnyen a gyermek miértjeit. Ezek az Ő értelmi felébredésének bizonyságai. Jól vigyázzunk, hogy rendszeresen feleljünk e kérdésekre és ne idézzük elő azt a veszedelmet, hogy többé nem gondolva a vallásos dolgokra, gyermekeink egész más úton haladjanak gondolataikban. Korunkban igen sokan vannak, kik nem fogadják meg ez intést (s ez szomorú az illetőkre nézve, de szomorú másokra nézve is), kik inkább maradnak alul vallási kérdésekben. Nem annak a gyermekkorunktól fogva sajátunkká vált szokásnak eredménye-e ez, hogy sohase mondják: miért? — mikor vallási dolgokról van szó? Talán igen! Feleljünk hát e kérdésekre, e miértekre annyit, amennyit tudunk. Mi ránk is haszon háramlik ebből. Nem is gondoljuk, mennyire nevel ez minket is. Látni fogják e kérdések fölött gondolkodó apák, hogy bizony ők maguknak nem igen tették fel e miérteket. Biztosak lehetünk afelől, hogy a protestántizmus ebből csak erőt nyer. De ellenkező szertelenségekbe se engedjük magunkat vezettetni. Jöhet oly pillanat, mikor a gyermek gúnyt űz kérdéseivel, visszaél az atyai jóakarattal. Ekkor aztán legyünk kíméletlenek, könyörtelenek, mint a természet, mely csak a munkálkodók előtt tárja fel titkait. Miként a természet, úgy mi is állítsuk meg e miértek áradatát mondván, hogy csak a munka tudja azokat megoldani. (A gyermek figyelme így azok felé a kis fekete sorok felé irányul, melyeket még nem ért meg, de vágyakozik megtanulni azok olvasását, remélvén, hogy ott feleletet talál.) 2. Második fődolog az, hogy mellőzzünk minden, a gyermeknevelésre feltalált „módszertEzek sokan vannak. Hogy jobban megértsük ezeknek bárgyúságát, olvassuk el csak Mark Twain meséit, melyekben a jó kis gyermekek nagyon gazdagok, nagyon boldogok lesznek, a rosszak pedig csúnyák és szerencsétlenek. Ezek az együgyű, természetellenes megoldások ép az ellenkezőt érik el végeredményükben, mint amit akarnak s a gyermeket olyan valótlan világba vezetik, melyben egy napon meglepő bukás éri őket. Többet ér az olyan magyarázat, mely talán nehezebben érthető ugyan, de nem csaló és tökéletlen. Többet ér, mert így nem támad fel később a gyermeki lélekben az az érzés, hogy feltaláltak részére holmi kis históriákat, azért hogy megszabaduljanak tőle és esetleges miértjeitől, vagy, hogy jó cselekedetekre kényszerítsék. A Főiskolai nyomdában most készült el: Sebestyén Béla: ENYINGI TÖRÖK BÁLINT mint Pápa város földesura. (1535-1550.) Ára 3 K. ék ék Csomasz Dezső: EMLÉKEZÉSEK. 9 alkalmi emlékbeszéd. Ára 1 K. ék ék Kapható KIS TIVADAR könyv- és papirkereskedésében PÁPÁN, Fő-utca SÍ. sz.
