Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-11 / 24. szám
208. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 1911. Itt is érvényesíteni kell az őszinteségnek minden befolyását és el kell távolítani mindazt, ami csak távolról is érinti a hazugságot. Ugyanilyen felületes könynyelmüséggel, hamis és izetlen képzelettel találkozunk az evangéliumi könyvkereskedésekben is. Látjuk a jó pásztort, ki birkát visz karjai között. Ez nem egy közönséges pásztor. Jézus Krisztus megszemélyesítője akar ez lenni. Teljes ellentétben az evangéliumok férfias alakjával a jószivü és csendes egyének egy oly fajtáját mutatja be, ki a nevetségességig szánalmat rejt magában. Amit az a hosszú hajú ember kezében tart, az egy birka, egy közönséges birka. Miért akar hát ez Jézus lenni és miért nem marad egy igazi pásztor? Mindezek hamis eszméket igyekeznek belénk tömni. És hány ilyen tökéletlen alkotással találkozunk! Kerüljük ezeket, hogy ne nyerjenek gyermekeink érzelgő emberek, vagy a világot nem ismerő vén leányok által készített vallást. Ez megfogja akadályozni a másiknak, az igazinak bevonulását azok szivébe, azután magukra hagyja őket az élet keserves harcában, megfosztva minden energiától, de bőségesen ellátva haszontalan felbuzdulásokkal, hirtelen szétoszló s ekkor szivet romboló babonaságokkal. Értelmi gondoskodásunknak nemcsak arra kell szorítkozni, hogy megvédelmezzük a gyermeket a hamis benyomások ellen. Az is elengedhetetlen, hogy tanulmányozzuk a gyermek lelkét, gondolkozásmódját, annak visszahatását az élettel és tanításaival szemben. Nincs érdekesebb, nincs vonzóbb mint ez, a szűzies, tiszta gyermeki lélek tanulmányozása. A gyermek lelkében állandó felfedezéseket találhatunk, bámulásokat, csodálkozásokat, szent remegéseket és néma imádságokat oly dolgokkal szemben, melyekben mi, kik ezeket már átéltük, csak mindennapiságot és unalmat találunk. — Folytatása következik. — A Reformáció Emlékműve. A reformáció emlékműve egyesületének rendes évi közgyűlését Genfben május 21-én tartották meg a bizottság tagjai. A lefolyt évben jelentékeny munkát végeztek. A vállalkozók néhány hónap óta dolgoznak a .,Promenade des Bastions“ terén, ahol a reformáció emlékművét felállítják. Párisban a szobrászok egy erre a célra kibérelt tágas műteremben nagy tevékenységet fejtettek ki. Az emlékmű építészei Laverriére és Talliens urak, Fulpius, Certier és Horace de Saussure urakkal fölkeresték őket és legjobb benyomással tértek vissza. A főcsoportnak gipszből készült vázát már elküldték Genfbe és ideiglenesen a szépművészeti és történeti múzeumba helyezték el. Landowski és Bouchard szobrászok most egész munkásságukat a hat mellékszobor és a féldomborművek elkészítésének szentelik, amelyek az emlékművet teljessé teszik, Bourgeaud tanár ur ernyedetlen buzgalommal és csodálatos képzettséggel abban fáradozik, hogy művészeinket a legbiztosabb történeti adatokkal lássa el. A tél folyamán kétszer Párisbá utazott, hogy a helyszínén tanácskozzék velük. A pénzügyi kérdés nem kis gondot okoz. Azonban hála az újabb felbuzdulásnak, a genévei adakozók már befizettek mintegy 250.000 frankot, mig a nem genfi adományok összege körülbelül 50.000 frankot tesz. Az első napok reményei, tekintve a segélyt, amelyet a világ többi protestáns nemzetei nyújthatnának, eddig még nem teljesedtek be. Kivéve Franciaországot, amelynek 600.000 főnyi református lakossága már 20.000 frankot küldött be és Magyarországot, amely szép összeget gyűjtött, de eddig még nem szolgáltatta be, másutt a külföldön csak jelentéktelen adományokat gyűjtöttek. Az előadó kérte a genfi protestánsokat, hogy azok, akiknek külföldi összeköttetéseik vannak, jöjjenek segítségére. »Vállalkozásunkkal szemben, úgymond még sok tudatlanság és előítélet uralkodik.“ A tap asztalatok mutatják, hogy többet érhetünk el személyes magyarázatokkal és információkkal, mint a sok körlevél, újságcikk és a sokféle nyomtatvány segítségével. Azt mondja továbbá Gautier ur, hogy Genfben jelenleg mint egy ezer tagja van az egyesületnek, azonban ennek a számnak még igen nagy mértékben kellene növekedni. Emlékeztet bennünket arra a nagy lelkesülésre mely megszállta a protestánsokat amikor felmerült egy nemzetközi reformációi emlékmű felállításának az eszméje. Nekünk ezen emlékmű felállítása eszköz a jelen megszilárdítására és a jövő termékennyétételére, mert ez által dicső múltúnknak — aminek köszönhetjük szabadságunknak és reményeinknek drága örökségét — egy nyilvános és állandó bizonyságot állítunk. Adja Isten, hogy nagy számú jóakarók által megkezdett munka előre haladjon és nemsokára elérje illő megkoronázását. Francz Fulpius ur, az építészeti bizottság elnöke beszélt ezután a munkálatok megkezdéséről, melyeket genfi, svájci protestáns vállalkozókra bíztak. Az Alapíthatott 1864-ben. A. Vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlece Alapíthatott 1864-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. ..... Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. .. Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
