Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-04 / 23. szám

23. szám.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

197. oldal.

Magyar pap pünkösdje.

Bimbózott már a szép pünkösdi rózsa. S mig nézte-nézte hosszú szeretettel,

A lelke búval, fájdalommal telt el: Hisz ő a „külföldjárónak“ adósa. Bimbóját majd a rózsa Szép pünkösdre kibontja S ő néki kéne lelkesülni, tenni,

Mert így bizony tudatlan, lusta, semmi

— Legalább így zöngi a krónikás —, S külföldi pap mind egy-egy óriás. Megkapja egy édes, szép gondolat: Amit már régen tervez,

Hitrendszeréből könyv lesz, —

Régi magyar papok írtak olyat.

Mert akármit beszél a krónikás,

Néki az idegen módi hibás.

Az elvét — ? Hát azt sem fogadja el, Népének a gyakorlata se kell, — Ismeri ő, milyen itthon a nép.

Hanem az ő terve —, jaj ! az de szép ! A Tóth Ferencet, Baksayt,

A kedves, régi Szikszayt,

Nagy prédikátort, a dad-it,

(Ma nincsen néki párja itt),

Tompát, Dobost s a vámosi Pap ot (A lelke ihletet tőlük kapott)

Kérdezi majd meg. Olyan szépen Felelnek majd.

Nem osap hát zajt,

De bizva-bizván Istenében Munkára indul.

A pünkösd elmúl’,

És még azontúl kettő-három.

De néki édes ez a járom,

Bár oly nehéz. Mert nagy hiánya, Hogy nincsen konkordánoiája ;

Újságja csak egy-kettő,

Könyve sem elegendő;

Hát a sok dogmatika,

Pápista, lutheránus,

Erdélyi unitárius ?

Drága, mint a patika.

Néki ezekre pénze — semmi.

De lám — szokott ő jókor kelni : Addig-addig nézte virágait,

Mézhordó móhikének szárnyait,

A lombot, felhőt, kék eget,

— Figyelmesebben nem lehet —,

Hogy lassan mindent összehordott . . .

Mikor bevégezte a dolgot,

Édes, szép álomba merült:

Egy rózsafelhőn Tompa ült,

Onnan szólott le nagy vidámon,

Ha most élne ő e világon,

(S ismerné minden csínját binját,

Anyagelvüt s a spiritisztát,

Tömegnyomort s a választó nőt,

Pocsékirást s a repülő hőst) :

Hitrendszert épen úgy csinálna . . .

Megvan tehát végre a pálma.

Mire az év megint pünkösdöt ér,

Homlokán lesz a várva-várt babér.

* i

Nosza „Fölhívás Előfizetésre“

Széjjel hamar észak-, kelet- s a délre;

Alája írva szépen : „visszavárván“.

S várt-várt, mint a jövőbe néző bálvány.

És visszajött egy .... három ..., tizenöt, Azt is csak a barátja rendelé,

Külföldes hős egy sem jött szem elé.

Olvassa újra . . . Három . . ., tizenöt.

Ez a csapás szivén nagyot ütött,

Mint Absolon atyjának a szivén, így foszlik szét a pünkösdi remény,

Erős ifjú így lesz egyszerre vén.

Vénen eszmélkedett: nincs, pénze nincsen Kartársinak. Lelkűk szegénybilincsen.

A gróf úr meg ilyen műre nem áldoz . . .

. . . S visszatért a virághoz.

*

Azért tovább is ir.

Ha sárgul a papir,

Szekrényében magasra rakja fel.

De fiából papot ritkán nevel S molyok emésztik drága gondolatját.

Ám kertjét óvja.

Pünkösdi rózsa Hálásan adja néki illatát.

S ha jőnek külföldes beszédei,

Dáviddal véli : Sémei!

És megbocsát neki.

*

Óh jertek hívei,

Pünkösdi rózsát nyújtsatok neki.

Kiss Zoltán.

Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz.

Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidárú-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzésekéi és kelengyék elkészítését. —Lelkiismeretes kiszolgálás!