Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-04 / 23. szám
198. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1911. A helyes nevelés. Irta: Berguer György genfi lelkész és tanár. — Folytatás. — De sajnos, mi még mást is cselekszünk. Vagy azt hiszitek, hogy azok a szemek, melyek a házba belépő idegenre irányulnak, figyelmetlenek maradnak. Azt hiszitek, hogy ők, kik mindent hallanak nem lepődnek meg, midőn hirtelen megszakad a beszéd, mert valaki bejött. Azt hiszitek, hogy az a kis kópé nem veszi észre, hogy egész más légkör uralkodik a szobában, mióta az az idegen belépett, hogy máskép beszélnek, másként gondolkodnak s a beszéd tárgya nem olyan, mint rendes körülmények között. Óh a társadalmi hazugság ismerete! Nincs arra szükség, hogy a gyermek kint a világban sajátítsa ezt el, elég, ha egy idegen jön a családi körbe. A lelkek más hangvilla szerint, más hangokon pengenek és a kicsinyeknek szive, mely telve van a még előbb megkezdett melódiákkal, hirtelen felrezzen, megtanulván, hogy az eddigi hang hamis volt. Ti most már nem tudjátok, hogy micsoda szenvedés ez : az első érintkezés a társadalmi hazugsággal ; azonban ebben az új öntudatban, mely eddig egyenesen nézett, sértetlenül állott, erős érvágás történt, helyrehozhatatlan nyílás támadt : az első kétely megszületett. Megszületett ti miattatok, megszületett ti általatok ; megszületett azon a napon, mikor a kis gyermek első alkalommal megértette, hogy e ház öntudata, lelkiismerete nem ugyanaz, mint a másiké, a mellette levőé. Nyílás támadt tehát, mely szélesedni fog. Minden alkalommal, mikor egy oly pillanatot talál a ti életetekben, melyben a lelkiismeret tekintélye csorbát szenved, a gyermek a legérzékenyebb pontra irányítja tekintetét s a kétség egy-egy lépést tesz lelkében. Csak egy orvosság van e baj meggyógyítására. Az, hogy ne tit. kolódzunk. Úgyis felfedez a gyermek mindent, mikor mi azt nem is gondoljuk. Növeljétek azért az őszinteséget gyermekeitek előtt egész a bünbevallásig. Igen ! Miért ne ? Vagy azt hiszitek, hogy kevéssé fog becsülni, ha bűnösnek ismer benneteket. Ebben az esetben csak késleltetitek a megítélés óráját. Ellenben ha előtte vádoljátok magatokat, a tiszteletnek érzése keríti hatalmába gyermekeiteket; egy új sejtelem, új titok hatol be leikébe, a bünbánaté s lelkiismerete erősebben mozgatja lelkét. Oh, az őszinteség ! Hisz ez semmit rosszat se eredményezhet. És mégis mennyire kerüljük. Szeretném ezt ajánlani különféle esetek egész tömegére: pl. a cselédekkel való viszonyunkban (velük szemben ugyanazt mondjuk, amit hátuk mögött); tudatlanságunkban épúgy, mint mikor ismerjük az illető kérdést. Ne mondjátok gyermekeiteknek, hogy nem tudjátok ezt vagy azt, jóllehet tudjátok, csak el akarjátok titkolni (pl. a születés és eredet titkait illetőleg). Mondjátok meg nekik az igazságot, mondjátok, hogy tudjátok, de nem akarjátok megmondani, ügyesen halasszátok későbbre, mikor a feltámadt hajlamoktól izgatott képzelődésük kíváncsian működni kezd, de szégyenlő gyávasággal ne színleljétek a tudatlant. Apák és anyák, legyetek készen mindig azokra a szavakra, melyek oktatnak, nevelnek, megtartanak, vezetnek. De viszont tudati anságtokat se rejtsétek el csalásokkal. Hadd múljanak felül benneteket gyermekeitek bizonyos ágakban, ezzel semmit sem veszítetek előttük tekintélyetekből. Ez csak azon a napon vész el, mikor látják, hogy ti nem voltatok őszinték és ekkor — őnekik lesz igazuk. Végre legyetek őszinték a vallási dolgokról tett bizonyságtételetekben is. Ne hivatkozzatok Istenre, Isten tekintélyére gyermekeitek előtt olyan nyilatkozatok alkalmával, melyeket mások előtt kevesebb bizonyságtétellel is megtennétek. Mikor magatok sem vagytok felőle biztosak, ne mondjátok : Isten akarja ezt! Egyik faja ez az igazság elferdítésének, mely hitetlenséget szül s veszélyezteti gyermekeiteknek belétek helyezett bizalmát. íme, az őszinteség és annak saját magával való megegyezése a nevelésben. Lehetne még sokat elmondani erre vonatkozólag, de mindent foglaljunk össze e rövid mondattal : egyesüljünk egy lélekben ; csak egy lelkiismeretünk legyen, csak egy tekintélynek engedelmeskedjünk. Most pedig térjünk át a második pontra, mely nem oly fontos ugyan, de mégis szerepet játszik a gyermeknevelésben. Az értelemről akarok beszélni. Értelmesen, észszerűen kell nevelni s a gyermeket értelmessé kell tenni. A lelkiismeret és Krisztus tekintélye soh’se juthatnak ellentmondásba az értelemmel; ez átlépi azokat. Értelmes legyen hát nevelésünk; annyira az legyen különösen a középosztályban, amenynyire az idő és eszközök lehetővé teszik. Ez a kötelesség, mint már céloztam rá, két részre osztható: 1. legyünk saját magunk értelmesek a nevelésben, a vallásos dolgokban és 2. értelmes gyermekeket neveljünk. De a valóságban ez a két rész eggyé olvad : értelmes oktatással csak értelmessé nevelhetjük a gyermeket. — Vége következik. — Állandóan dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben. ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gond fordíttatik. VÁGÓ DEZSŐ szabászáéi akadémiát végzett szabómester, oki. szaktanító PÁPÁN, Fő-tér 19, sz. a.
