Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-09 / 15. szám

lói szám.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP.

F.: E szerint az E. T. értése nem függ a jogi szakképzettségtől ?

Ö.: Épen nem. A józan, világos, intelligens elmétől függ és attól, hogy jól megnéztük-e ? Egyszer meghívás utjáni lelkészválasztásra voltam kik üld ve egy illetővel, ki ugyancsak jogi szakoktatásban részesült ám és gyakorló jogászember volt. Megjegyzem, már rég nem is él. Hát csak rendelkezik ám az én bácsim és elibém tolja az E. T. azon részét, mely szól vala a pályázat utjáni lelkészválasztás mikéntjéről. Nagyot nézek és illő tisztelettel jelzem, hogy miután meghívás Utjáni lelkészválasztás vezetésére vagyunk kiküldve, talán alkalomszerűbb volna a meghívás és nem a pályázat utjáni választási törvény felolvasása. Csakhogy az én jó bácsim (és ezt nem gúnyból mondom, mert derék, jó ember volt) nem azért volt ám jogi szakember. hogy tőlem, a jogi szakoktatástatan paptól tanácsot fogadott volna el a törvényt illetőleg. Határozottan megmondta, hogy igenis csak olvassam fel, amit ő mond.

F.: És megtetted ezt az abszurdumot ?

Ö.: Miért ne? Hát talán összeveszek vele? Akik meghallották volna az esetet, hogy a törvényen összekülönböztünk, messziről nézve az ügyet, mind engem kiáltottak volna ki összeférhetetlennek. Hogyne, mikor a törvényen kaptunk volna össze: én és a jogi szakbácsi ? Már azt csak senki el nem hitte volna, hogy nekem van igazam? Dehogy neveztetem ki magamat díjmentesen : izgága személyeskedőnek. Felolvastam a pályázat utjáni választás törvényeit a meghívásos választáson.

F.: És ez jő lett így ?

ü.: De mennyire! Az atyafiak néztek ugyan és nem tudták elgondolni, mért kell ő nékik a pályázók közül annyira válogatni, holott nem is pályázott senki, mert ők csak egyet akarnak és senki mást: dehát ők azt gondolták, hogy ami törvény, az ilyen különös portéka. Igaz, hogy az én bácsim is zavartan pislogatott, míg olvastam, látván, hogy mennyire nem kvadrál az ügy : de kivágta magát, mert mikor a felolvasás megvolt, elrendelte a meghívás utjáni választási törvény felolvasását is. Végül aztán mindenki jól járt, még én is, mert kikerültem az összeveszést.

F.: Ez csak egy — eset.

Ö.: Mondok másikat. Én láttam egyszer, hogy egy illető, aki egy ügyben minden jogi szakképzettsége mellett is alaposan megsértette az E. T.-t, mindenáron az illemkódeksz tételeit akarta hangoztatni és alkalmazni, jóllehet az illemkódekszet is csak úgy nézte meg, mint az E. T.-t.

129. oldal.

F.: Úgy látszik, kedves bátyám, neked gyűjteményed van az ilyen esetekből.

0.: Vagy halljad ezt. Láttam — jó régen már, — hogy egy káplánt alaposan elütöttek egy bizonyos jogától. S az egész ügyben döntő szerepet vitt jogász férfiúnak utóbb felhozták, hogy mégis kár volt azzal a káplánnal azt tenni, hiszen teljesen jogos volt álláspontja és minden jogi érv mellette volt. Hjah: summum jus summa injuria! — volt a bölcs felelet.

F.: Te, kedves bátyám, egyes, speciális eseteket halmozol össze ?

Ö.: Édes öcsém, az élet nem szürke általánosságok, hanem speciális, jellemző esetek láncolata. Egyes, speciális esetek, példák sókkal jobban tanítanak és bizonyítanak, mint „A lelkészjelöltek jogi szakoktatásáról általában“ cimü és hasonló száraz paragrafusok. Én azt akartam bizonyítani e példákkal, hogy E. T.-ünket meglehet érteni is, alkalmazni is jogi szakoktatás nélkül. Viszont ha nem nézzük meg, nem használ a jogi szakoktatás sem. Ha te ennek ellenkezőjét állítod és bizonyítani akarod talán: hozd fel te meg az ellenkező példáidat.

Kálvinéul« -estélyek.

Ünnepszámba ment mindenik. Az egyik március 26 án Székesfehérváron, a másik 27-én Móron. Különösen nagyszabású volt a székesfehérvári, melyen a város és vidék nagy intelligenciája volt jelen felekezeti különbség nélkül s ott volt a mező földi és vértesaljai egyházmegyék lelkészi karának mintegy 30 tagja Sztios Dezső és Lévay Lajos esperesekkel élükön. A rendezőség mindkét helyen időben előkészítette a közönség érdeklődését s előre is jó reménységgel néztünk a jótékonyság, a munkás, árvákat megsegítő szeretet ünnepnapjai elé. Mégis a rendezők huzgólkodását raajduetn megdöntötte egy közbejött váratlan csapás, dr. Erőse Lajos tiszántúli püspök halála. A Tiszántúlról jövő előadók egy része útközben értesült a gyászesetről, másokat meg vissza is tartott. Nélkülözni kellett Szabóinak a Mihályt, a magyar lyra élő atyamesterét, Jánosi István és Kiss Ferenc kiváló szónokokat, miért is a szétküldött meghívókon jelzett műsorok némi változást szenvedtek.

I. Székesfehérváron már délelőtt megkezdődött az ünneplés a reform- templomban, hol Gergely Autal mezőtúri lelkész tartott a templom minden zúg át betöltött hallgatóság előtt oly szép alkalmi beszédet, melynek hatása sokáig fog még vibrálni a szivek mélyén.

If j. Steril Lipót Kossuth-Lajos-utca 25. sz.

Mindennemű kézimunka-, kitűzési előnyomda-, rövidárú-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint-fékéi kitűzéseket és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálás!