Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-09 / 15. szám
Huszonkettedik évfolyam. 15. szám. Pápa, 1911 április 9. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4'50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Jeruzsálem leányai, ne Némán és könnyezés nélkül megy Jézus a Golgotha felé. Akkora jajgatás támad a közelében, hogy fölülmúlta a vérszomjasoknak csúfolódását. Asszonyoknak nagy sokasága volt, akiket megrázó tekintete mélyen elérzékenyített és gyászolák és siraták öt. Fájdalmuk sokkal nagyobb volt, sem hogy eltitkolhatták volna, bármennyire boszankodnának is miatta a főpapok. De akit sirattak, nem keresett enyhületet mások részvétében. Nem magára, hanem arra ügyelt, hogy minden lelket, aki közeledett hozzá, örök áldással ajándékozzon meg ... A siró asszonyokhoz fordul és így szól: Jéruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam! Jéruzsálem leányainak, a kiválasztott, nagyon bűnös város leányainak nevezi őket. Annak a népnek képviselőit látja bennük, amelyet Ö megakart váltani és amely Öt megvetette. Ne sírjatok én rajtam. Mintha mondaná: ne tévedjetek én bennem. Ne tartsatok engem olyannak, aki Istentől ostoroztatik, verettetik és kinoztatik (Ézs. 53 : 4.), mint más emberfia is. Valóban, nem az én bűneimért bűnhődöm én, hanem a ti bűneitekért. Nem szenvedek én erőszakot; azt szenvedem, amit az én szeretetem magára vállalt, hogy elszenvedjem. Senki se veszi el én tőlem az én életemet, én magam teszem le azt; van hatalmam letenni azt és van hatalmam ismét felvenni azt (Ján. ev. 10 : 17., 18.); és újra felveszem. A halál elszenvedése által bemegyek az én dicsőségembe; megkóstolom a halált, de nem tartatom fogva a halál által, hanem meg fogok koronáztatni dicsőséggel és tisztességgel, én az életnek fejedelme: Ne sírjatok én mjtam! Hanem ti magatokon sírjatok sírjatok én rajtam! . .. és a ti magzataitokon. Mert imé jönek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők és amely méhek nem szültek és az emlők, melyek nem szoptattak. Lesz idő, amikor boldognak mondják — az eddigi felfogással ellentétben — azt az asszonyt, aki egy gyermeket se szült hordozására annak az átoknak, amit a nép kivánt magára e szavakban: az ö vére mi rajtunk és a mi fiainkon! Az Űr azért is választja ezt a kifejezésformát, hogy figyelmeztessen az ö jóslatára Jéruzsálem vége felöl. (Máté 24 : 19.) Jéruzsálem döggé lesz és ahol a dög, oda gyűlnek a keselyük. Akik meg nem térnek amaz utolsó napokban, azok azt mondják majd a hegyeknek: ,,Essetek mireánk; és a halmoknak: borítsatok el minket'1. Kivánni fogják, hogy elevenen temetlessenek el azokban a nyílásokban, szakadékokban, amelyekbe menekültek, csakhogy elkerüljék a további gyötrelmeket. Ez Jéruzsálem lerombolása napjaiban szószerint beteljesedett. Az Úr mondása azonban messzebbre is kiterjed. Mi tudjuk, hogy a Jéruzsálemről mondott és be is teljesült Ítélet egy előkép; az utolsó Ítéletnek, a Krisztus vérét megvető és ezért a jövendő haragra kétszeresen rászolgált világ gyötrelmei hosszú sorának képe. Ránk is tartozik az Úrnak mondása. Mi is hasztalan kívánunk elrejtőzni a bárány haragja előtt, mely feltámad ama napon, ha nem sírunk magunkon és meg nem térünk a kegyelemnek amaz idejében, mikor Jézus fölajánlja nekünk magát, mint az a bárány, aki a mi bűneinket hordozza türelemmel.
