Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-19 / 12. szám
Huszonkettedik évfolyam. 12. szám. Pápa, 1911 március 19. DDNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. f A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. === Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K),hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. „Bíbor palástot adának reá“, Ádám és Éva, mondja Gerhard, „fügefalevelekkel akarták elfedezni meztelenségüket, de nem tehették, hogy eltakarják a bűnt Isten szemei előtt; azért adnak Krisztusra bibor ruhát, amit ö tulajdon vérével festett pirosra, hogy kieszközölje nekünk az igazság ruháját“. Ha volt valami hiány a palást bibor szinében, bőven pótolta azt a megostorozott királynak kiömlő vére. És ez az ö bíbora. Miként Heródes szennyes fehér ruhával akarta kigunyolni — de lám az ártatlanság tiszta fehér ruhája illeti öt valósággal — úgy akarják ezek itt azzal kigunyolni, mintha neki a szomorú királynak, egy bíbornak látszó, lump katonaköpennyel kellene kisegítenie magát; de lám, királyi bibor illeti öt valósággal, mert királya ö egyházának, „a véres egyházfő“, ki a mi bűneinket kiengesztelve tapossa az Úr haragjának sajtóját és öltözetét bekeverte vérrel. (Ézsaiás LX1II : 1—3.) „Az én szerelmesen fehér és piros, tízezer közül is kitetszik“. (Én. én. V : 10.) Adának nádszálat a jobbkezébe. A királyi bibor helyett egy régi, fakó karmazsinköpenyeg; a gyémánt királyi korona helyett egy szúrós töviskorona; az arany királyi pálca helyett törékeny nádszál: így öltöztetik föl ezt a királyt! Krisztus országát, melynek dicsősége belső és láthatatlan, megvetik a világ fiai, mint törékeny nád-országot, mely csakhamar szétmállik. Krisztus botja azonban, tudniillik az ö igéje, hatalmas bot; az ö királyi pálcája egyenes és igaz; ezzel legelteti szelíden a juhait, ezzel töri össze ellenségeinek fejét. A nádszál jobb kézben végre vasbottá lesz. (Jel. II: 27.) Azonban, ha Jézusom nádszálpálcájára tekintek, úgy találom, hogy mégis jól illik az neki. Mert engem magamat, gyönge nádszálat, hord az én királyom az ő jobb kezében és nem szégyenli magát miattam. Hilárius szerint „azért tartott a Krisztus a kezében nádszálat, hogy bizonyítsa, hogy ö minket, törékeny, üres és gyenge embereket kezében tart és eltölt minden jóval; hitünket, ezt az ingadozó nádszálat, támogatni és erősíteni akarja, hogy össze ne törjék“. Es csúfolják vala öt és elkezdek öt köszönteni, mondván: üdvözlégy „Zsidók királyaA tettleges kigúnyolást megtoldották szitkokkal. Térdet hajtva előtte tisztelik vala öt. Csúfságból oly tiszteletet mutatnak iránta, amellyel csak császároknak és királyoknak hódoltak és úgy üdvözlik, amint ezeket szokták: Üdvözlégy Caesar! (Have Caesar!) Az új zsidó-királyt, kit megkoronáztak és felöltöztettek, méltósága címével üdvözlik. Ezt is előre megmondta az Űr; ez is hozzátartozott szenvedésének teljes mértékéhez. Tűrte ezt az ostoba játékot, hogy kiengesztelje a mi felfuvalkodottságunkat, gőgünket, amely ugyancsak teszi magát, hogy ura önmagának. Minket illetett örök szégyen-gyalázat, de a királyok királya leszáll az alacsonyság, a szégyen és csúfság legmélyebb völgyébe érettünk, hogy királyi méltóságot szerezzen nékünk. Üdvözöljük komolyan a mi megcsúfolt királyunkat, hajtsunk térdet előtte és engedelmesen csókoljuk királyi pálcáját. Méltó rá!
