Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-19 / 12. szám
98. oldal. DUNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP. 1911. Kályineum. Rügyfakadáekor, mikor a tavasz lehellete, délnek szárnyain szállva tájékunkra, a kihaltnak látszó természet felett megújulásról, életről susog s fák-növények titokzatos szövetében megindulva a nedvkeringés, az a piciny bimbó a termőágra kiül: ugyan ki tudná megprófétálni, hogy milyen lesz a termés ? Késő hideg nem barnítja-e meg a piros rügyet ? Zúgó vihar nem dulja-e szét a virágkoszorut ? Alattomos féieg nem furja-e be magát a fejlődő gyümölcsbe? Jég nem tépi e le időnap előtt? — Nincs, ki meg tudná mondani. S mégis a kertész gondozza fáját, a fa kifejti bimbaját és az éltető nedv mind bőségesebben buzog. Es az ember hű munkája, a természet örök működése, mind, mind a gyümölcsért, a szemet-ajkat megigéző gyümölcsért, melyet tavasszal istápol a remény, nyáron ápol a remény, ősszel beszüretel a remény. így vagyunk lelki, erkölcsi, szellemvilágunkban is minden dolgunkkal. Az elvek és eszmék földi útja is ez. Bármi nagyot alkosson szív vagy ész, kezdete az a parányi rügy, mely ott ül az életág gallyán. Megjárja az mind a földi pálya kálváriáját. így vagyunk ami szivünkköz s lelkűnkhöz odatapadt, azokban élő, azokból táplálkozó Kálvineumunkkai, a lelkész árvák otthonával Láttuk fakadni rügyét annyi hű, annyi aggódó szív életfáján. Úgy örvendünk neki, mint kicsiny gyermek a piros gyümölcsnek. Tudtuk, hogy az a fa megszentelt földből, az Isten, — s emberszeretet földjéből nőtt elő s mégis . . . amint a fa kitárta lombsátorát, amint leveleire az emberszivbe plántált istenszeretet egymás után irdalja nevét, amint mind előbb lehet reménységünk, hogy az a fa szegény árvák kenyérfája lesz valóban : annál iukább aggódik szivünk. Természetes. Minél magasabb, eszményibb célra törünk, annál több a gáncs s az akadály. Es satnya hajtás hitvány gyümölcséért nem hajiunk föld felé. Aggódásunk a dissonáns, bántó hangból ered, mely onnan, északkelet felől hallatszott. Mint mikor gyászolók sírásába éretlen gyerek dévajul kiált! — A durva szóra válaszolt a szeretet, mely nem égre tör ugyau, de a földön építeni komolyan akar. Válaszolt oly szóval, melyen csak a sebzés miatt feljajduló szív tud beszélni. Nem az u. n. hivatalos egyház „nincs — nemadhatok “ja, nem is a békési nagy egyház rideg, önző, szi vtélén elutasítása : az az egy szó volt a késői hideg, mely fagyasztani, ölni akart azzal, hogy a világ Krisztusát állítá a lelkek Krisztusa ellenében. Ám a szeretet napja, ha szétlövette sugárzatát, az isteni erő ellen gyenge ember hiába próbál küzdeni. A világ és lélek harcában a léleknek kell megnyerni a győzelmi pálmát. Szent hitünk, hogy megnyereudi s eljő mihamar az idő, melyben a Kálvineum, mint egy hatalmas fa kifejlődve, védve ápolja s táplálva neveli árváinkat. Egyesületi lapunk minden száma bemutatja nekünk a lázas, kitartó munkát, m,elyet az „elhivottak“ folytatnak érettünk, a mieinkért. Csabdi, Nyírbátor, Doboz, Kunszentmiklós, Kaba, Kadarkút, Erdőcsokonya, Hajduhadház stb. hangversenyzés utján szaporítják árváink perselyét Petroz*éuy szegény bányásznépe a föld méhéből nyújt fel 200 koronát^ hogy az árvasziv mélyéről hő ima szálljon — ő érettük is — ég felé. Isten ura a mélységeknek is ! A hajduhadházi egyház a kálvineumi ünnepség alkalmából 500 koronát, más egyházak 100 —200 koronát ajánlanak fel, a legkisebbek is, részint egyszerre, részint több évre felosztva, részint örökös évjáradékul, — Az ungi református egyházmegye estélyt rendez s Komjáthy Béla 100, báji Patay György 100, Tóth Lajosné 100, Egry Ferenc (azt hiszem, a harangöntő) 97, s mások több kevesebb koronákkal felülfizetve, az eredmény csak e cimen 898 korona. — Pólya, Babai lelkésztársaink szellemi termékeikkel kívánják táplálni ezt a fát. - A felső borsodi egyházmegye Ozdon tart ünnepélyt, melynek védnökei díszes sora élén ami fővédnökünk, gróf Tisza István neve tündököl. Es itt és amott egy lelkes gárda buzgólkodik fáradhatatlanul. Dr. Balthazár, Kiss Ferenc lelkészek, s Jánossy Antal énekvezér mint újkori apostolok szólják az igét, hívnak jótteni, amazok az élőszó, ez a zsolozsma hatalmával. Istenem ! mit és miként is szólhatott az a Balthazár Ungvárott, hogy egy keményszívű, de bizonnyal nemesszivü katona főtiszt e szavakra fakadt: „A felséges beszéd annyira meghatotta szivemet, hogy nem tudom megállani, hogy a lelkész-árvák otthonára 20 K felülfizetést ne adjak. FY)gadják szívesen !u íme az evangélium „kapernaumi századosa“. Ez a lelkes gárda — mint lapunk közelebbi száma jelezte — ellátogat hozzánk is. Szabadjon remélnünk, hogy a könyörülő szeretet szívesen fogadja őket. Vagyonunk a márc. l én kelt kimutatás szerint 352.103-75 korona. Sok-sok ezer hiányzik még. de összegyűl bizonnyal, ha tudjuk, hogy a munka a mienk, az áldás Istené ! Van törekvésünk körében két oly jelenség is, melyről külön kell megemlékeznem. Az egyik szerint Konfirmációi emléklapok ízléses kivitelben, darabja 5 fillér. -Konfirmációi ajándéknak alkalmas: Uj-testámentom, Uj-testámentom zsoltárokkal, Zsoltárok 1 koronától kezdve a legdíszesebb kötésig. — Imakönyvek kötve 50 fill.-től kezdve. — „Koszorú“ füzetek 8 fill. „Házi kincstárVallásos iratok, Fali bibliai mondatok óriási választékban. Megrendeléseket azonnal és pontosan elintézi Kis Tivadar könyv- és papirkereskedése Pápa, Fő-utca 21. sz.-A. pénz előre beküldésénél postadíj csatolandó. — Postatakarékpénztári csekkszámla 25310.
