Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-04 / 49. szám
424. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. Mi lett volna velünk, ha Jézus nem tudott volna egyedül lenni! Mi lett volna velünk, ha ő is elvegyült volna a farizeusok közé, ha nem támadta volna meg a régi világot, ha egyedül, egymagára fel nem vette volna a harcot az egyetemes emberi bűnnel? Látjátok, mit tett ö érettünk, hogy magunkra ne maradjunk és mi nem tudunk az ö követésében egyedül maradni! jtNem vagyok egyedül, mert az Atya velem van!“ Az önbizalom, az isten fiainak nagy méltósága van e szavakban kifejezve. Az önbizalom, ami abban áll, hogy nyugodtan megmaradjunk a szivünkben meglévő legmélyebb meggyőződés mellett; rendületlenül megálljunk még akkor is, ha a világ azt el nem fogadja; önbizalom, amely nem jelent egyebet, mint hinni azt, hogy ami előttetek igaz, az igaz minden másra nézve; állhatatosan megmaradni szivünk legszentebb tanácsai mellett, nem törődve azzal, hogy hallgatnak-e, értenek-e bennünket, rokonszenveznek-e velünk, mert bizonyosak vagyunk afelől, hogy miénk a diadal, még akkor is, ha eltipornak, miénk, mert az igazság velünk van, Isten pedig az igazság — ez az önbizalom az Isten fiainak méltósága. „Nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.“ íme itt a titka az egyedüllét diadalának. Csak Istennel legyünk egyedül. Egyedül lenni Isten nélkül sivár, nyomom sors, merő kárhozat. Egyedül lenni Istennel diadal, erő. Felülemelkedés a világon, győzelem a múlandóság felett, örökéíet, üdv. Bár életünk szakadatlan elszegényedés, örökös válás, folytonos vesztés: Istennel és Istenben egyre gyarapodunk. Mint a hulló falevél az ágat, úgy hagynak el szeretteink, ismerőseink; örömeink elszállanak, emlékeink meghalványulnak s mi egyre árvábbakká, egyre magányosabbakká válunk ezen a világon; de minden veszteség egy-egy nyereség lesz, szivünk minden sebe új lelki jóvá dicsőül és a látható világ nagy árvaságában egy fénylő, mennyei világ társasága nyílik fel előttünk, — ha „az Atya velünk van“ . . . Az Ifjúsági Keresztyén Egyletek Szövetségének második naggyülése. —- Folytatás és vége. — November 2.-án, délelőtt a XXV. zsoltár eléneklésével, majd imádsággal újra megkezdődött a gyűlés. Felolvastatott Ezsaiás XLV : 25. verse : „Az Úrban igazittatnak meg és dicsekedik Izraelnek egész magva! “ Forgács Gyula főtitkár beszámolt a nemzeti bizottság gyűléséről. Sajnálatos körülmény, hogy a jelen évben 700 korona deficittel állunk szemben; de bízunk Istenben, hogy ügyünket nem hagyja el s ad jó lelkeket, kik bennünket pártfogolnak. Tárgyaltatott az ÉBRESZTŐ ügye. Szerkesztője továbbra is B. Papp István lesz. — Majd meghallgattuk az egyes vidéki és helyi ifjúsági egyletek működéséről, tagjaik számáról, anyagi helyzetéről, stb. szóló jelentéseket. Örömmel hallottuk, hogy van több egylet, mely nemcsak szellemi-, hanem anyagi téren is előre haladott és gyönyörű virágzásnak indult. Legmunkásabb egylet a budapesti, leggazdagabbak a komáromi és a derecskéi, értvén e gazdagságot első sorban az anyagiakra. 10 órakor a Kálvin-téri templomban istenitisztelet volt. Petri Elek budapesti lelkész kérte az Ür áldását, jókedvét az ifjúsági egyletek munkájára. Gergely Antal, hazánk legjobb szónakainak egyike, remek beszédében tanította az egybe gyülteket. Az ifjúsági keresztyén egyletek ügyét a nagyközönség előtt Forgács Gyula péczeli lelkész ismertette, s ugyancsak ő mondott szívből fakadó záró-imádságot is. Délután 4—5 óráig biblia-olvasás volt. Felvétetettek Lukács X : 1—11. terjedő versei. A halfogásról szóló gyönyörű példázat. Mi is halászok vagyunk, nekünk is ki kell vetnünk a hálót, hogy embereket halásszunk. Péter is kivetette Jézus szavaira még akkor is, midőn már reményvesztve félben akarta hagyni a halászást. Megjelent: EGYHÁZI BESZÉDEK Irta: lie. RÁCZ KÁLMÁN pápai kollégiumi tanár. — Második kötet. — A mű tartalmaz 11 ív terjedelemben ÍO gyülekezeti- és SO ifjúsági beszédet. Bolti ára fűzve ét kor., kötve 4*BO kor. — Megrendelhető KIS TIVADAR könyv- és papirkereskedésóben PAPÁN, Pő-utoa SÍ. sz. — Telefon 9. és 11.
