Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-06 / 45. szám
45. szám. DUNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP. 389. oldai. Félve, mélyen részvétteljes szívvel közeledtünk a gyász helyéhez. Igazán szomorú eset! Egy lelkész — családjának, hivatalának élve — elindul a lelkészi pálya küzdelmeire, mely az igazán tusakodónak fáradságot, bajt, lelki küzdelmeket igen, de elismerést a földön ritkán, vagy soha nem terem. A mély gyásszal sújtott lelkész - társ az Urnák igazán küzdő ama szolgái közül való, kik részöket kiveszik a kemény munkából. Épít, munkálkodik, ahova Isten állítja. Barcsból eljővén közelebb az ő szülőföldjéhez, mostani helyére: egy rombadölt egyházat állít talpra Isten segítségével. Mindent elkövet. Az ő álma, nyugodalma, pihenése, békessége nem drága. Lelkészi munkája mellett átveszi az egyik iskola tanítását és végzi olyan szorgalommal, kedvvel és kötelességtudással, hogy az iskolavizsgálók mindig nag^ lelki örömmel térnek oda be és még nagyobb megelégedéssel távoznak. S mindezt miért? Hogy hivatalának, magának, forrón szeretett családjának tisztességét mindenek előtt megőrizze és növelje. És hogy kedves, egyetlen gyermekét nagy gonddal fölnevelve, a mindenképpen derék emberek soraiban majd megláthassa. És íme: itt a cél felé, útközben másképpen rendelkezik az Úr. Ember tervez, Isten végez ! Ezért közeledtünk félve a gyász helyéhez. Ki és mi vigasztalja itt meg az édes apát, édes anyát, nagyszülőt ? És ki erősíti meg a temetés szomorú tisztét végző lelkészt, hogy — mint Szabolcska mondja — ő is pogány zokogással oda ne boruljon a koporsóra ? De megtörtént leverő, bús érzések közt ez a temetés is. A nagyszámú sokaság igaz részvéte kisérte nyugvó helyére a boldogultat. A háznál Csonka Ferenc vörösberényi lelkész imádkozott. Az éneklést úgy itt, mint az utón és temetőben a tanítók és lelkészek csoportja végezte Váczy Sándor szentkirályszabadjai kántortanító vezetése mellett. A temetőben behantolás után a tanuló-társak küldöttségének egyik tagja búcsúztatta el a halottat, behantolás előtt pedig Szűcs József alsóörsi lelkész mondotta a következő imádságot: Tekints reánk Úristen! A te nagy kegyelmedből! (20. dics. 1. v.) A siralmas mélységből száll hozzád kiáltásunk esdeklő szózata! Itt állunk leverten e koporsó körül, „hol a halandóság ábrázatja magát rémítő fényben mutatja“. (221. dics. 1. v.) Itt állunk és felújulnak szivünk égető sebei, melyeket a halál angyala közöttünk kiosztott. Óh Atyánk ! nem szűkölködünk e sebek nélkül. Mindnyájunknak voltak és vannak ottan-ottan gyászos fájdalmaink, ke^ serű könnyeink! De im e koporsónál látjuk igazán: „Nem érez az, ki érez szavakkal mondhatót“. Itt értjük meg igazán, hogy nem fájdalom az, melyet emberi szóval rajzolni lehet. Mennyei Atyánk, Istenünk! Itt e gyász helyén, a mélyen lesújtott családnak és nekünk, velők gyászoló, végtisztességet tevő seregnek, a fájdalom kifejezésére nincsen szavunk, nincsenek gondolataink! Pedig imádkozni, a fájdalmat elődbe számlálni és tőled vigasztalást kérni jöttünk ide jó Atyánk! Óh hadd legyen imádság a szülői és nagyszülői szivek temérdek gondja, aggodalma, mely ez ifjú élet halálos harcát éjjel és nappal kisérte. Óh hadd legyen imádság a szülői és nagyszülői szivek amaz önfeláldozó, forró szeretete, melynek semmi sem volt drága, hogy a kedves gyermek és unoka életét a halál karjaiból kiragadhassa. Óh hadd legyen imádság a szelíd, kedves ifjú életnek, a nemesen futott pálya közepén elhervadt minden reménye, minden szép terve, óhajtása — utolsó sóhajtása! Óh hadd legyen imádság a tőled nyert és innen a földi porhazából ily korán hozzád szólított lélek égbe röppenő sugára! Óh hadd legyen imádság a szülői, nagyszülői szivek szóhoz nem jutó bánata! Óh hadd legyen imádság a velük együtt érző rokonoknak, ismerősöknek, e sokaságnak fájdalmas részvéte! óh hadd legyen imádság minden könycsepp, mely e koporsó körül, koporsó felett és koporsóra hull! Legyen imádság minden és jusson tehozzád örökkévaló, irgalmas Atyánk, a Jézus Krisztusban! Ne légy távol tőlünk most sem bölcs és nagy Isten, ki „a te csuda igazságodból megfelelsz minekünk“ ! (LXV. zsolt. 3. v.) A te csuda igazságod azt mondja most: Óh a szeretet nemcsak a sírig tartó. Az igaz szeretet szálai nemcsak földiek, nem vághatja el ezeket a halál sötét keze, e földi élet véghatára. Te a szeretet Istene és Atyja vagy és az igaz szeretet, mely e kedves gyermeket is körülvéve, erősebb mint a koporsó, erősebb mint a zord halál! A te csuda igazságod azt mondja minekünk : Te örökkévaló lélek és élet vagy és nem a halál, a Alapíttatott 1864-ben. A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Alapíttatott 1864-ben. ]Vfanheim ^i]min, ezelőtt tstäfltei] J. cipőnctgtáip Sápa. gossut^ "Lajos utca hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortophäd-munka) kiváló gondot fordít. — "Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. -W-'ÜV -Artr-'UV-'Vftr-'UV-VW-A/V-\ÍVA/V •'lár-'iAr Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
