Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-06 / 45. szám
388. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. A kaposvárvídéki lelkészegyesület kaposmérőí értekezlete. Folyó évi okt. hó 26.-án tartotta meg egyesületünk rendes őszi értekezletét Kaposmérőben, Keresztes Gyula barátunk vendégszerető házánál. Délelőtt fél 10 órakor a templomban volt istenitisztelet. Németh József hedrahelyi lelkésztársunk beszélt a nagyszámú hallgatóság előtt Krisztus tökéletes, örök érvényű véráldozatáról, a tőle megszokott ékesszólással ecsetelvén a bűnös emberiség váltság után való epekedését, amely Krisztus halálában talált kielégítést. Istenitisztelet után a teljes számban megjelent presbitérium élén Ladányi Ferenc tanító üdvözölte rövid, tartalmas beszéddel az értekezletet, melynek nevében elnökünk: Mozsonyi Sándor válaszolt, elismerését nyilvánítva a gyülekezet iránt buzgóságáért s kérve őket, hogy munkás és kiváló ifjú vezetőik útmutatása szerint munkálják továbbra is egyházuk javát. Az elnök megnyitó beszédében megemlékezett az ORLE ez évi kongresszusán hallott és tapasztalt ügyek egynémelyikéről. Különösen meghatotta — úgymond — Kálvin utódjának : Fulliquet György genfi lelkésznek ajkairól az a kijelentés, hogy a mértékletességi mozgalmaknál Svájczban két dolog vezetett eredményre: az evangéliom és az imádság. Mennyivel áldásosabb lehetne a mi működésünk is, ha ezek az erők nem volnának bennünk fogyatékosak ! Az értekezleten négy felolvasás hangzott el. Az elsőt Bosznay Sándor tartotta az egyházi tőkegyűjtésről. Anyagilag biztosítanunk kell gyülekezeteinket arra az eshetőségre, mely előbb, vagy utóbb nálunk is az egyháznak az államtól való elszakadásával és minden állami forrásból eredő segély megvonásával nagy felfordulást idézhet elő, ha idejében nem gondoskodunk egyházaink anyagi erőforrásairól. A tőkegyűjtésre háromféle eszközt ajánl: a kivetést, a közmunkát és a takarékmagtárak jövedelmeinek felhasználását. Császár István: „Hit és ideálizmus“ c. felolvasásában a somogyi nép régebbi vallásosságának jelenségeivel és az újabbi hanyatlásnak okaival foglalkozott. Eredeti és találó megjegyzésekkel ismertette népünk gondolkodásvilágát, mely bizonyos szociális elemek hatása alatt oda alakult, hogy „Somogybán még járnak templomba“, de a régi buzgóságot, zsúfolásig telt. templomokat ma már — sajnos — nem láthatjuk. A vészes áramlat ellen majdnem lehetetlenség védekezn mással, minthogy a pap ideális hitével s eszményi, tiszta életével terjesszen maga körül meleget, világosságot. Egyébként Császár barátunkat felkértük, meg is ígérte, hogy tanulságos és időszerű felolvasását e becses lapban közzé teszi. így többen megismerkedhetnek vele s mi is újra élvezhetjük. A harmadik felolvasás: Bujtár Jánosé, az isteni kormányzásról szólt, melyben nézeteit elmondja az egyes theologiai világnézetekről s azokat keresztyén szempontból birálat tárgyává teszi. Utoljára alulírott olvasott fel: „A Gottschalk-féle hitvita“ címen, a IX. század dogmatörténelméből egy érdekes epizódot. Az értekezlet fontosabb határozatai közül első sorban kell még megemlítenem a megboldogult Bélaváry István nyug. mezőcsokonyai lelkész és egyesületünk volt elnökének érdemei megörökítését, továbbá azon intézkedésünket, hogy dr. Balthazar Dezsőt és Sörös Bélát a „Kálvineum“ létesítése körül kifejtett buzgó és eredményes tevékenységükért jegyzőkönyvi kivonattal üdvözöltük. Alulírott jelentését a pénztár és könyvtár átvételéről az értekezlet tudomásul vette, számadását és a leltárt felülvizsgálásra kiadta Császár Istvánnak és Bosznay Sándornak. Gyűlés után házigazdánk dúsan megterített asztala köré telepedtünk ; a pazar ebédet Mozsonyi bátyánk tartalmas pohárköszöntője fűszerezte, melyben a kedves háziasszonyt éltette. Jelen voltak: Mozsonyi Sándor elnök, kadarkuti-, Bosznay Sándor csökölyi-, Bujtár János hencsei-, Gáspár István gígei-, Jóba József magyaratádi-,Keresztes Gyula kaposmérői-, Kuthy Elemér orczi-, Mezey Pál kutasi-, Németh József hedrahelyi-, Somogyi György szomajomi lelkészek, Ladányi Ferenc kaposmérői tanító s e sorok Írója. Szabó Bálint hetesi lelkész. Nekrolog. Szomorú kötelességet teljesíteni gyűlt össze szept. 21.-én Szentkirályszabadján a vidék lelkészi , tanítói kara, közönsége és a község apraja-nagyja. Erős, szeles, borús őszi napon tavaszt temetni mentünk. Egyik derék, hű munkás lelkésztársunkat és családját sújtotta az Urnák végéremehetetlen akarata. Csomasz Gyula szentkirályszabadjai lelkész fia : László, VII. osztályú gimnáziumi tanuló fejezte be a halállal vívott nagy harcot, mely az ifjú élet és a szülői kétségbeesett védekezés mellett is a koporsóval végződött. Nem volt tehát orvosság sem drága kertben, sem a Balatonmellék könnyű, szelíd, sem a külföld fenyves illatú levegőjében. A betegség, mely ez év husvétja előtt influenzával kezdődött, tüdőbajjal folytatódott, mellhártyagyulladással vetett véget a küzdelemnek.
