Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-06 / 45. szám
Huszonegyedik évfolyam. 45. szám. Pápa, 1910 november 6. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap, Az előfizetési díjak (egy évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Elismerés és köszönet. A szászvárosi Kuun-kollégium új épületét október 31.-én szép ünnepségek keretében avatták fel és adták át rendeltetésének. Az ünnep jelentőségét nagyban emelte a vallás- és közoktatásügyi miniszternek : gróf Zichy Jánosnak megjelenése. Az a beszéd pedig, amit ez alkalommal az intézet igazgatójának üdvözlő beszédére válaszul mondott, nem csak általános tetszést keltett, de igazi megnyugvást is nyújtott az iránt, hogy a közoktatás ügyének legfőbb intézője tárgyilagosan tudja méltatni egyházunk áldásos működését a hazafias és erkölcsös nevelés terén. E beszéd méltó arra, hogy a legszélesebb körökben megismerjék ; sőt arra is, hogy megörökíttessék, kivált a mi körünkben. Ilyen céllal közöljük mi is egész terjedelmében e helyen, amint következik: Igentisztelt Igazgató Ér ! Mélyentisztelt Tanár Urak! Mondhatatlanul nagy örömmel jöttem ide az Önök körébe, engedve azon megbivásnak, amelyet hozzám intézni szívesek voltak. Ide jöttem, különösen két okból. Először azért, mert kötelességemnek tartottam, hogy lerójam a kegyelet adóját azon nagy férfiak emlékével szemben, akiknek kulturális érzéke, nagy áldozatkészsége vetette meg eme nagyszabású intézetnek az alapját, hogy köszönetét mondjak mindazoknak, akik a közelmúltban anyagi és erkölcsi támogatásban részesítették az intézetet, úgy, hogy az ma abba a helyzetbe jutott, hogy telavathattuk, mint a magyar kultúra új templomát. Eljöttem ide azért is, hogy buzdítsam Önöket arra, hogy vezessék ezen intézetet ugyanabban a szellemben, amelyet az alapítók kontempláltak. E szellem, e puritán protestáns szellem az, amely mindenkor az igaz haladás zászlóvivője és a türelmes, a szeretetre alapított buzgó vallásosságnak fáklyahordozója volt. Abban a szellemben, amely az önzetlen, ideális igazi hazaszeretetnek szelleme, amely mindig jellemezte a protestánsokat és amely őket a legértékesebb tényezővé avatta ebben a hazában. Kérem Önöket, vezessék ezt az intézetet továbbra is ezen szellemben, hogy legyen mindenkor világítótorony itt az ország határszélén, hazánk ezen exponált helyén. Az intézet maradjon továbbra is záloga azon jó viszonynak, amely a nemzetiségek és a magyarok között fennforog és amelynek inkarnációja ezen intézet maga. Azt kivánom, maradjon ez intézet talpköve, pillére az országfenntartó, magyar fenntartó magyar protestántizmusnak is. Önök tisztelt Uraim, akik ezen intézetet vezetik, itt nemcsak kulturális missziót teljesítenek, de ha helyesen fogoui fel hivatásukat, Önök politikai missziót teljesítenek azáltal, hogy ápolják itt a nemzetiségek és a magyarság közti jóviszonyt, ha a kultúrát —, amely mindent kiegyenlít, amely az ellentéteket elsimítja —, ápolják. Ha ezt teszik, akkor Önök nagy missziót teljesítettek. Ezt a feladatot kötöm az Önök szivére és kérem Önöket, hogy velem együtt ebben
