Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-09 / 41. szám
354. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. ,1910. ködösének utolsó két esztendejében voltam tanítványa, abban a két esztendőben, melyek az u. n. bölcsészeti szaknak is utolsó esztendei voltak. Nem vagyok tehát illetékes arra, hogy egy gazdag élet képét rajzoljam meg, de bizonyos tekintetben mégis előnyösebb helyzetben vagyok azoknál, kik Váli Ferencet évtizedeken át ismerték, mert én azokról a benyomásokról számolhatók be, amelyeket reám éppen úgy, mint azon ezernyi ezer tanítványra gyakorolt, kik velem együtt Váli Ferencet csak mint nevelő tanárt ismerhették. Mikor mint V. osztálybeli tanuló Pápára jöttem, feltűnt egy galambősz férfi alakja, ki komoly, nyugodt lépésekkel jött minden reggel percnyi pontossággal az iskolába. Egész lénye ragyogott a tisztaságtól, elkezdve tükörfényes csizmáitól — állandóan magyár ruhát viselt — fel öltözetének minden darabjáig, úgy ruházata, mint minden testrésze maga volt a megtestesült tisztaság. Ez a férfiú, ki külső megjelenésével előre is megnyerte rokonszenvünket, volt Váli Ferenc. A külső tisztaság csak kifejezője volt a lélek ama tisztaságának, mely Váli Ferenc jóságos szemeiből sugárzott ki. A tisztaság testi s főleg lelki tekintetben volt előtte a legmagasabb, amelyre az ifjúságot szoktatni és nevelni akarta. Tiszta romlatlan szív, tiszta romlatlan lélek és ennek megfelelően tiszta test, ilyennek szeretett volna látni minden ifjút s nem szűnt meg figyelmeztetni, inteni őket arra, hogy a test tisztasága mellett tartsák meg a lélek tisztaságot is. A felpéci, mesterséges eszközökkel korán érésre birt cseresnyefa példáját bizonyára mindnyájan hallották tanulótársaim közül s bizonyára mélyen szivükbe vésődött a tanúság, melyet ebből az átmeneti korban annyi veszéllyel és kisértéssel küzdő ífjakra levont. A tisztaság mellett rendszeretete volt egy másik kiváló jellemvonása. Olyan vonás, melyet a mi lelki tulajdonunkká is igyekezett tenni. Aki látta, hogy mily tiszták és mily rendben voltak a természetrajzi muzeum tárgyai, aki látta, hogy minden tárgy az általa nagy gonddal készített leltárba mily pontosan be volt vezetve, aki tapasztalta, hogy Váli Ferenc menynyire tudta helyét minden darabnak abban a múzeumban, amelyet igazán ő teremtett és hozott össze, aki megfigyelte, hogy mily súlyt helyezett arra, hogy tanítványai is rendhez szokjanak s mennyire nem szűnt meg a rendetlenséggel járó időveszteségre s a rendszeretettel kapcsolatos időnyerésre figyelmeztetni tanítványait, az mély hálával eltelve gondolhat vissza azokra a tanításokra, melyeket az idő értékét jól ismerő korunkban e tekintetben Váli Ferencnek köszönhet. A tisztaságra és rendszeretetre való oktatás annak a nagy feladatnak a szolgálatában állott, amelyet tanítványai legnagyobb részére azért végzett Váli Ferenc, hogy őket, mint későbben a művelt közép-osztályhoz tartozókat a társadalmi művelt érintkezés formáival megismertesse. Iskolánk joggal nevezhető a szegény tanulók iskolájának, de éppen ennélfogva tanulóink legnagyobb része olyan családi körből jő fel, melyben nemas játíthatja el a művelt középosztály életében mindennapi érintkezési formákat. Váli Ferencnek egyik legfőbb gondja volt az, hogy tanítványait kipallérozza, az érdes modortól megszabadítsa s a társadalmi jó modorhoz szoktassa. Nem szűnt meg figyelmeztetni tréfás célzásokkal vagy egyes rámutatással egy-egy helytelen szokás elhagyására s megfelelő illendő szokás elsajátítására hivni fel tanítványait. S ha ilyenkor a mindennapi életből vett tanításait egy-egy tréfával fűszerezte vagy egy-egy történelmi adomába burkolva adta elő, ez csak annál kedvesebb volt, mert így lett feledhetetlenné ránk nézve. Nemcsak a társadalmi műveltebb érintkezésben, hanem a szerénységben is példányképünk volt 0. Saját személyét soha nem tolta előtérbe s csak később tudtuk meg, hogy mi volt s mit tett Váli Ferenc. Hányszor elmondta csak azért, hogy bennünket nyelvtanulásra buzdítson, hogy Jókai Móric egy év alatt három idegen nyelvet tanult meg. De hogy erre a„';három idegen nyelvre ő tanította meg Jókai Móricot, arról soha egyetlen szóval sem emlékezett meg. Főiskolai könyvtárunknak egyik dísze a Baldácsyféle metszetgyüjtemény, melyben rövid idő múlva közönség is gyönyörködhetik. E metszetgyüjteménynek, mint Baldácsy egyik legkedvesebb gyűjteményének főiskolánk részére történt ajándékozása általában annak a viszonynak megteremtése, melynek eredményeként később báró Baldácsy nagy vagyonát protestáns közjótékonysági célokra hagyományozta, részben Váli Ferencre vihető vissza. De ő erről soha említést nem tett s csak később jutott tudomásunkra, hogy mit köszönhetünk e tekintetben éppen úgy, mint az iskola életének sok más vonatkozásában. A mai törtető korban, mely szeret meg nem levő érdemeket is fitogtatni, jól esik vissza emlékezni annak alakjára, ki a valóságos érdemeket is eltitkolni igyekezett. Ezek mellett a tulajdonságok mellett egyik jellegzetes tulajdonsága volt Vali Ferencnek a rendkívüli előzékenység. Külső kifejezésre jutott ez már abban is, hogy nem várta meg, mig mások köszönnek neki,^hanem sietett előre üdvözölni a vele szemben jövőket. És pedig nem is ismerve különbséget előkelőbb állású, vagy kevésbbé előkelő foglalkozású egyének között, nem ismerve különbséget az életben önálló munkás ember és az iskolában neveltetését nyerő tanuló között. Mindannyiban az Isten képét látta, melyet a nevelőnek meg kell becsülni, mert hiszen legmagasabb nevelői eszménye az Isten képének minél tökéletesebb módon megvalósítása az emberben. Ez a magas nevelői tulajdon abból a forrásból táplálkozott, amelyből egyedül nyerheti bőséges táplálékát, t. i. az ő nagy szivjóságából. Bizonyos mértékben elfogadhatjuk jellegzetesnek azokat a jelzőket, melyeket a tanuló ifjúság ruház egyes tanáraira. Váli Ferencről az ifjúság mindig, mint Váli bácsiról emlé-
