Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-09 / 41. szám
41. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 353. oldal. bizonyosan legjobban érezte a megrendítő nagy nemzeti csapást, a saját legközelebbi környezetében, midőn a legválságosabb időben kellett ott hagynia Komáromot, az azelőtt oly vidám, élénk, most romjaiban füstölgő, honfiúi fájdalmában zokogó várost a bizonytalan jövő előtt álló kollégiumával együtt. . . . Váli Ferenere nagy teher hárult, Ő neki kellett elvállalni a természetrajznak és a vegytannak a gimnázium felső osztályaiban való tanítását is el vállalta s tanította a nevelés- és oktatástan mellett 33 éven át, 1882. évben bekövetkezett haláláig . . . Családi közlemények után tudjuk, hogy sokat foglalkozott a tanulókkal, amint a következő sorok is tanúsítják: „Valinak tanóráin kívül is igénybe vette minden idejét az a nagy buzgalom, mely arra serkentette, hogy nemzete növekedő ifjúságának azon része, melyre Ő — magasztos munkakörében — befolyást gyakorolhat : minél több, hasznos tudást gyüjthessen s amellett minél jobban meglegyen óva olyan ifjúkori ballépésnek elkövetésétől, amelynek emléke soha ki nem törölhető, égető foltot ejt az öntudaton“. „Akik oly szerencsések voltak, hogy az Ö családi körében élhettek tanulói éveikben, bizonnyal áldva gondolnak a jó Váli bácsi azon önfeláldozó szokására, hogy a szorgalmi idő tartalma alatt, nap-nap után ott ült velük a nagy tanuló-asztal mellett, segítette őket tantárgyaik megtanulásában, nem restelte megmagyarázni nekik, aminek értelme homályos volt előttük s különösen a klasszikus nyelvek tanulásának nehézségein igyekezett őket átsegíteni. Latin-, görög fordításaiknál valóságos élőszótárul szolgált növendékeinek, sorba diktálva nekik a szöveg mindazon szó-anyagának magyar jelentését, amit nem tudtak; azután pedig kikérdezte tőlük a megtanult szókat s végre addig fordíttatta velük a feladott leckét, míg úgy nem ment, mint a karika-csapás.“ „De nemcsak együtt tanult, hanem egy szobában is lakott házának növendékeivel; részt vett játékaikban, ostáblázott, sakkozott velük, s mikor egészsége engedte, sétájukban is velük tartott. Mivel akkor még hire sem volt a korcsolya-pályának, házikertje széles utait öntöztette erős fagyok idején oly módon, hogy azok szép, sima jegén minden fiú ügyesen megtanulhatott korcsolyázni. Nyáron pedig házának gyömölcsös kertjén keresztül folyó kis Tapolca patakban tanította meg úszni növendékeit, kiknek minden idejét úgy igyekezett beosztani, hogy a kellemes, de egyszersmint hasznos szórakozás mellett ne juthasson eszükbe olyan szórakozásokra vágyakozni, ami testnek, léleknek egyaránt kárára válhatnék.“ így tanította Váli Ferenc növendékeit — a saját családja körében is — fáradhatatlanul, lelkesedésből, mint ezen Jókai nyelvezettel megirt idézett sorok is tanúsítják. De az isteni gondviselés, bár az Ö szeretetét végtelennek, drága életét azonban végesnek teremtette, mert 1882 december 13.-án megszűnt dobogni az a jó szív, mely oly sok szép és nemes ügyért tudott fel h évülni. Emlékezés Váli Ferenere* Tartotta — Vali Ferenc emlékünnepén, Í9Í0 szeptember 30.-án — dr. Antal Géza, theol. tanár, orsz. képviselő. Mélyentisztelt Ünneplő Közönség! Azon ezernyi ezer tanítványok között, kik Váli Ferenc lábánál ültek, nekem jutott a szerencse, hogy néhány szónyi megemlékezései visszaidézzem annak a férfiúnak emlékét, kinek kegyeletes ünnepélyére ma egybegyültünk. Jól tudom, hogy nehéz feladat előtt állok, mert tökéletesen igaza van főtiszt, püspök úr azon mondásának, hogy Váli Ferencet érdeme szerint méltatni s őt igazán értékelni csak azok voltak képesek, kik őt személyesen ismerték s közvetlen közelből érezték szive melegét. Legilletékesebb Váli Ferenc méltatására az a mélyentisztelt úrinő, ki benne nemcsak lelki, de testi atyját is tisztelhette, ki örökölte fényes lelki és szivbéli tulajdonságait s kinek megemlékezései és följegyzései — jól esik tudnom — fennmaradnak az irodalom számára. Illetékes Váli Ferenc méltatására főtiszt, püspök úr is, ki megható, mert meghatott beszédében állította elénk az ünnepelt férfiú alakját, mert ő nemcsak, mint tanítvány, nemcsak mint családi életének naponként szemlélője, de mint másfél évtizeden keresztül tanártársa, mint segítő társa, állandó figyelemmel kisérhette Váli Ferencnek működését az iskola körén belül és azon kívül. Én — fájdalom — nem tartozom azon szerencsések közé, kik Váli Ferencet hosszabban megfigyelhették s állandóan közvetlen közelében lehettek volna. Tanári mű-Régner Pál templom- és díszfestő Pápa. Templomok festéséről számos elismerő levél! — Több kiállításon kitüntetve! Több pápai templom restaurátora! — Elvállal szobák, termek művészi festését! Alapíttatott Í87í-ben. — Cím- és betüfestészet! — Modern kivitel! — Szolid árak! — Alapíttatott Í87í-ben.
