Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-25 / 39. szám
326. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. Részlet dr* Antal Gábor püspök úr évi jelentésébőL Felekezetközi viszonyok. Az egyes egyházmegyékből nagyobb panasz arra nézve, hogy felekezetközi sérelem követtetett volna el akár az államhatalom, akár más felekezet részéről, nem jelentetett be. — Egyes lelkésztársaim ugyan fordultak hozzám panasszal olyan ügyekben, amelyek a régi törvények alapján kifejlődött gyakorlatot ugyan sértették, de amelyek az egyházpolitikai törvények érvénye, valamint a nagygeresdi egyesség életbelépte óta tulajdonképeni törvénysértést nem képeznek. Ilyenek például az illetéktelenül foganatosított keresztelés, esketés és temetés, amelyekre vonatkozólag a törvény nem ismer kényszert, ennélfogva azoknak ki által való foganatosítása törvénybe ütköző sértésnek nem tekinthető. Tulajdonképeni sérelem tehát nem annyira az egyes tényekben, mint inkább abban a szellemben nyilatkozik meg, amely — fájdalom — hazánkban mindinkább terjed és erősödik római katholikus atyánkfiái egy részénél, amely még mindig nem akarja elismerni azon teljes egyenjogúságot és viszonosságot, melyet hazai törvénycikkeink minden vallásfelekezetnek egyiránt biztosítanak és semmiképen nem tudja eljárását a viszonossághoz alkalmazni. Ez a szellem nyilatkozik meg például abban, hogy igen sok római katholikus intézetbe a ref. hitoktatókat saját felekezetű növendékeink vallás-oktatására nem bocsátják be. Legújabban pedig már arra is látunk példát, hogy a római katholikus tanintézetekbe protestáns tanulók egyáltalán nem vétetnek fel, hogy a hitoktatás kérdése szóba se jöhessen, vagy talán hogy a rnásfelekezetü egyénekkel való érintkezéstől, azok alapos megismerésétől a hithü növendékek lehetőleg elzárassanak. Felekezetközi viszonyainkról lévén szó, ki kell terjeszkednem az úgynevezett Borromäusenciklika ügyére. Ez az enciklika Borromäus Károly milánói püspök szentté avatásának 300- éves évfordulója alkalmával adatott ki a római pápa által és a protestantizmus ellen olyan durván sértő kifejezéseket tartalmaz, amelyek az enciklika megjelenése után a protestánsoknál általában, de a római katholikus egyház híveinek egy részénél is felháborodást és megbotránkozást keltettek. Azok az eszmék, amelyek ezen enciklikában kifejezésre jutnak, tulajdonképen nem újak, mert hiszen azok akár hányszor templomi szószékeken, iskolai kézi könyvekben, vallásos iratokban ismételve hirdettettek és hogy mégis most olyan nagy felháborodást és megbotránkozást szültek, annak oka kétségtelenül az, hogy a közvélemény azon nézetben volt, hogy a protestáns egyház ellen intézett ilyen alaptalan kirohanások csak egyes vakbuzgó egyéneknek súlyosabb beszámítás alá alig eső megtévedései. Most azonban a világ arra ébredt, hogy az egyház legfőbb tanítóhatalmát képviselő római pápa az egész egyház nevében hirdeti a protestántizmusról azt a sértő, kicsiny lő, sőt gyalázó felfogást, amely határozott ellentétben áll a történelem igazságos Ítéletével és a keresztyénség legfőbb erkölcsi szabályával: az emberi szeretettel. Nem nehéz feladat kimutatni tények és okmányok alapján, hogy az a felfogás, amely ebben a Saepe edite cimü enciklikában megnyilatkozik, teljesen hamis és téves világtörténeti felfogásnak és ítéletnek eredménye. Mert az enciklikában az állíttatik, hogy a reformációt olyan emberek kezdeményezték, akik a legromlottabb fejedelmek és népek szenvedélyei után indulva, megvetették a dogmákat, fegyelmet és az egyház tekintélyét. Ebből tehát az következnék, hogy azok a népek, amelyek a protestántizmust bevették, tehát Németország, Angolország, .Hollandia, Svédország, Svájcz, Amerika és édes hazánk s ezek fejedelmei Tankonyvek Kis Tivadarnál rajz- és írószerek kaphatók Pápán, Fó-u. SÍ. lskolakönyvek saját köny vkötészetemben olcsón és gyorsan köttetnek !
