Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-18 / 38. szám
320. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. mint aminők a külső ceremóniák, sohasem maradok hajthatatlan véleménnyel. De mégis balga pedantériának (stulta morositas) tartom, hogy mindig s mindenhol csak a szokott formákhoz ragaszkodjunk és semmi módon nem tanácsolnám, hogy ilyesmiket kövessünk.“ Knox azt kérdi, vájjon a törvénytelen házasságból származó gyermekek megkereszte lendők e ? Knox u. i. attól fél, hogy ez által a sakramentom veszít szentségéből. Kálvin így válaszol : „A keresztséget nem az egyház, hanem az Űr rendelte el, az Űr parancsolja és teszi kötelezővé világos szavakkal . . . Egyébként senki sem atyja akaratából veszi a keresztséget, hanem az Istennel való megtörhetetlen szövetség okából és époly kevéssé lehet tehát ezt ő tőle atyja miatt megtagadni . . . Nem szabad túlságosan szigorúaknak lennünk és nem szabad sokat követelnünk, ha azt nem akarjuk látni, hogy az emberek mindent elvessenek maguktól.“ A ceremóniákra vonatkozólag az 1561. évben így ir : „Remélem, nem fogsz túlszigoruan eljárni. Kétségkívül gondoskodnia kell az embernek arról, hogy az egyház minden haszont.alanságtól, amely a tévelygések és a babona idejéből maradt fenn : megszabaduljon. Ahol névszerint Isten sakramentomairól van szó, ott nem szabad gyermekes vagy elszentségtelenítő hozzákeverődéfct megtűrnünk. De ezen kivételektől eltekintve, némelyekben mégis engedned kell, ha még annyira ellenedre van is. Mert semmi sem gonoszabb és sem mit se kerülj annyira, mint a belső meghasonlást.44 A külsőség, a burkolat nála mellékes; nála elsősorban a benső, a mag jön számításba. Talán a tanok összessége, az igazhitüség ? Nem. Bizonyára Kálviü a maga meggyőződéseitől át volt hatva és oly rendületlenül kitartott mellettük, mint bárki más. De finom keresztyéni tapintattal mégis tudott különbséget tenni, ami kevés kortársánál van meg oly nagy mértékben mint ő nála, t. i. a különbségtevés a látható és láthatatlan közt az úrvacsorában. Még egyszer emlékezzünk csak az ő urvacsorai tanára ! Min is fordul ott meg a dolog ? A Krisztussal való eleven szövetségen és a hívők megelevenítő közösségén egymás között. Hogy ez mikép történik, azt mások másképen fogják fel. Erre elsősorban ne legyen figyelmem. Azután emlékezzünk csak Cardival való viszálykodására. A Sorbonne doktora arianismus vádjával illette Kálvint és a genfi theologusokat, mivel a háromság tanának iskolai, közönséges meghatározására nem sokat adtak. Cardi azt követelte, hogy a genfiek is fogadják el a három hitvallást (az apostolit, a niceait és az u. n. athanasiusit). Ezek pedig megtagadták ezt, nem azért, mintha tán szakítanának ezeknek tartalmával, hanem mert a betű igája alatt semmikép nem akartak meghajolni. És amidőn Cardi azt hozta fel, hogy az Athanasius-féle szimbólumban világosan meg van mondva : „Aki üdvözölni akar, annak így kell hinnie“, Kálvin nem riad vissza attól, hogy kereken megmondja: „Épen ez az ok, ami miatt ő a symbolumot nem fogadja el.“ 0 és társai megesküdtek volna Istenben, de nem az Athanasiusban való hitükre, akinek szimbólumát semilyeu törvényes egyház el nem fogadta. — Folytatása, következik. — Toronygömb- és csíllag-feltevésí ünnepély* A lovasi ref. leányegyház épülő templomának tornyára augusztus 21-én d. u. 3 órakor tétetett föl a gömb é3 csillag. Az ünnepélyen szokatlanul nagy sokaság jelent meg a szomszédos, közeli és távoli falvakból, vallásfelekezeti különbség nélkül, legtöbben mégis hitünknek sorso8ai közül, kik érdeklődéssel vizsgálták a feltűnően csinos formájú, szép sugártoruyu épületet, melynek ez idő szerint a tetőzete van már munkába véve. Kiválóan kedvező volt az idő is az ünnepélyhez. A róm. kath. vallású érdeklődők és az ünnepélyen megjelentek soraiban ott volt a többek közt Tóth László pécsi ítélőtáblái tanácselnök ur és családja is. Sajnálattal látta a gyülekezet, hogy a szintén Lovason nyaraló és az egyház ügyei iránt melegen érdeklődő egyházmegyei gondnok ur akadályozva volt a megjelenésben. Az anyaegyház lelkésze Sziics József, s az elöljáróság a templom elé vonult és a közönség egy részével együtt ott várta be, míg a toronyjelvényt a leány- és ifjusereg a közönség többi részétől, kisérve a Rákócziinduló hangjai mellett a helyszínére vitte. Azután a lelkész tolmácsolta beszédében a buzgó lelkek Örömét, megmagyarázta a jelvény értelmét, továbbra is kitartásra buzdította a gyülekezetei, hogy a szent munkát befejezhessék. „Egy ilyen magasztos munka — igy szólt a többek közt — bizonyítja legjobban, mire képes az emberi gyarló erő is, ha az élet rozsdája, a esuigcedés helyett, a lélek és élet munkája működik Tankönyvek Kis Tivadarnál rajz- és Írószerek kaphatók Pápán, Fó-u. 31. lsk:ólaköxvyvéli saját könyvkötészetemben olcsón és gyorsan Lvöttetnek: I
