Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-18 / 38. szám
316. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. szigorú büntetést szabnak ki, ha valaki ajándékozás, kegy, piszkos csúszás-mászás, vagy alattomos ajánlgatás utján jut a lelkészi hivatalhoz. Hány van olyan ma, aki más utón jutott oda. De ne kívánjuk — mint mondám — ama nagyfokú szigort. De ha egyetlen szó nem volna erről Írva a törvényben, mekkora szégyen mégis, hogy a püspökök házai a simoniának nyílt és hírhedt műhelyei. S mit szóljak a római kúriáról, ahol csekélységnek látszik már az is, hogy a papságok nyilvános árverésre kerülnek s ahol azok kerítésnek, mérgezéseknek s egyéb utálatosabb vétkeknek a díjai. Ha köztünk van szava a közönséges emberi értelemnek is, minő képtelenség az, hogy tizenkét éves gyermekre érsekséget bíznak ... A presbiterekről és a püspökökről úgy határoznak a kánonok, hogy állásaikon őrt álljanak és egyik se legyen hosszabb időre távol egyházától. De tegyük fel, hogy semmi ily intézkedés nincs, mégis ki nem látja, hogy a keresztyén név még a török előtt is nevetség tárgya, mert hisz nálunk olyan embereket neveznek az egyház pásztorainak, kik ugyan életökben egyszer sem néznek a nyáj után. Mert az olyan pásztor, ki állandóan ott lakik, ahová ki van nevezve, régtől fogva fehér holló. A püspököknek és az apátoknak vagy saját udvaruk van, vagy rendbeli emberek a fejedelmek udvaraiban. Mások pedig a saját Ízlésük szerint választják ki a helyet, ahol fényűzésben élnek. Azok pedig, kiknek saját fészkük jobban tetszik, csakúgyan egyházaikban székelnek, mert lusta semmittevők, akik mindent jobban tudnak, mint kötelességüket. A régi kánonok azt is tiltják, hogy egy embernek két egyháza legyen. Vegyük, mintha nem is mondtam volna. De milyen ürüggyel lehet védeni azt a képtelenséget, hogy egy emberre 5—6, sőt több papságot is rá ruháznak ? hogy egy gyermek három püspökséget tart birtokában, melyek egymástól oly távolságra esnek, hogy elég volna neki egy év alatt mindent meglátogatni, ha egyebet nem tenne is ... A régi kánonok szerint a papi rendbeliekkel szemben a paráznaság legkisebb gyanújára vizsgálatot kell indítani s ha a bűn bebizonyosodott valakire, lemondással s kiközösítéssel kell büntetni. Engedjünk el valamit abból a régi zordonságból. Mégis, mint lehet, hogy mindennapos paráznaságukat ma úgy eltűrik, mintha jog engedné meg? A kánonok azt mondják, hogy az olyan papot nem kell megtűrni semmikép, ki a kocka-szenvedélynek, dőzsölésnek, vagy a táncnak adja át magát. Sőt még azokat is kiküszöbölik a papok közül, akiket valami becstelenség ért. Hasonlag azt parancsolják, hogy mindazokat, kik világi dolgokba bonyolulnak, kik a polgári ügyekbe annyira elmélyednek, hogy emiatt hivatalukat elhanyagolják, s végre kik hivataluk végzésében nem elég serények, szigorúan meg kell dorgálni s ha nem javulnak meg, le kell tenni hivatalukból. Azt hozzák fel mentségül, hogy a mai kor nem tűr oly durva szert, mely minden hibának az elevenjébe vág. Jól van. Nem is kívánok én tőlük ily tisztaságot. De ki nem tudja, hogy a papi rendbeliek közt a bűn szabadossága oly féktelenül uralkodik, hogy az egyébként is romlott világot ők jobban megfertőztetik, mint bármely más rend?“ „ . . . A püspökökről csak azt mondom, amit mindenki lát, hogy ők nemcsak vetélytársai a fejedelmeknek ruházkodásuk fényében, asztalaik lakomáiban, palotáik nagyszerűségében, szóval a fényűzés minden fajtájában, de állítom azt is, hogy még ezeknél sokkal szégyenletesebb kiadásokra is szétszórják és pazarolják az egyház jövedelmét. Nem szólok a vadászatról, nem szólok a kockajátékról, nem szólok a többi élvezetről, melyek a bevételnek nem kis részét emésztik fel. De már az mégis sok, hogy az egyháztól veszik azt is, amit paráznaságra s kerítőknek fizetnek ki. Az már mégis képtelenség, hogy megjelenésükre s fényűzésükre nemcsak büszkék, hanem mindenütt, ahol alkalom nyílik rá, a legszélsőbb túlzásba is viszik.“ „Az apátok jövedelem dolgában minél jobban megközelítik a püspököket, annál jobban hasonlítanak is hozzájuk. A kanonokok s a papok, mivel egy papság jövedelméből nem futotta lakomákra, gyönyörökre és fényűzésre, kitalálták már a módot, mellyel e bajon könnyen lehet segíteni. Nincs semmi akadály, hogy négy, öt igazság jövedelmét egy személy élvezze, ki sokkal többet el tudna egy hónapban költeni, mint amije egész évre van. A hivatal terhéröl szó sincs. Meg ott vannak a káplánok, akik szívesen felajánlják munkájukat, csak azért esenkednek, hogy nekik is jusson egy falatka . . . Gondoljuk el csak: ha megkérdeznők őket, hogy mily jogon élvezik ezt a csinos, szép kis összeget, nem mondom, hogy mindnyájának, de sok olyannak nem lenne semmi mondani valója, aki papságban ül. Megérkeztek a legújabb tavaszi és nyári férfi-divatkelinék! Rendkívüli dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben, ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gond fordíttatik. Vágó Dezső szabászati akadémiát végzett szabómester, oki. szaktanító Pápán, Fő-tér 19.
