Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-18 / 38. szám
38. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 317. oldal. Mily szolgálattal érdemlik meg! Amint hajdan a törvény alatt azok, kik az oltárnál szolgáltak, az oltárból éltek, úgy most méltányos, hogy akik az evangéliomot hirdetik, az evangéliomból éljenek: Isten is így parancsolta. Pál szavai ezek (I. Kor. IX: 9.). Mutassák meg, hogy ők az evangélium szolgái s szívesen átengedem nekik a jutalmat. A nyomtató ökörnek sem kell bekötni a száját. De nem ellenkezik-é a józan ésszel, ho.'y a nyomtató ökrök éhezzenek s a lusta szamarak jól lakjanak? . . . íme, ezért nyújtsanak nekik tápláltatást a közvagyonból ! “ Hévízi remíníscentíáírru — A dunántúli református egyházkerület figyelmébe ajánlva. — Izületi bántalmaim csillapítása végett — három esztendő óta — minden évben félszoktam keresni a hévizi gyógyfürdőt ; az idén is itt töltöttem két hetet. Remek vidéken fekszik ez a gyógyhely l ... A tó mérsékelt meleg forrása, kéngazdag iszapja, beigazolt, áldásos hatással van a csúzos és reumatikus fájdalmakban szenvedőkre. Fürdő-évad idején, a betegek és egészségesek egész raja népesíti be a fürdőt. Az idén is oly látogatott volt a Héviz, hogy sem a telep számos szálló-háza, sem a szomszédos Szentandrás falu, hol pedig minden magánház vendéglátásra van berendezve, nem volt képes a fürdőlátogató sokaságot befogadni. A tömeges látogatás folytán emelkedik, épül nemcsak a tulajdonképpeni telep,»de a vele maholnap összeölelkező Szentandrás falu is. Nem szólva Szentadrás rohamos fejlődéséről, csak magának a fiirdőtelepnek gyors tempóban való haladására mutatok rá, futólagosán. Modern stílban épült újjá az idén Antal vendéglője, . . . létesült egy díszes tejcsarnok, ... a tengelyeken közlekedő közönség részére egy pompás kis váróterem, . . . gyarapodott továbbá a telep: gyógyszertárral, olvasóteremmel és a zsidóság csinos zsinagógájával. Ez az utóbbi épület, ez a zsinagóga az, mely a tollat kezembe adá, mely az alábbi gondolatokat váltja ki lel kémből : Az ember talán sohasem érzi közelebb magát az Istenhez, mint midőn a nyomorúság leveri lábairól, midőn több évi tapasztalat arról győzi meg, hogy emberi segedelem alig-alig képes makacs fájdalmát megszüntetni, avagy csak enyhíteni is . . . Huzamos nyomor közepett még a közönyös, még a vallásra nem sokat adó ember is magába száll, Istenhez tér és önkéDytelenül is imára nyitja ajkait . . . Minden nyomorúsága mellett is mily boldog az olyan ember, ki hitének templomába elballaghat és ott, a maga vallásának módja szerint, csendes áhítatban a legfőbb orvoshoz emelkedhetik a buzgóság szárnyain ! . . . Hévizén van a római katholikus hittestvéreknek impozáns templomuk, van az izraelitáknak Ízléses imaházuk, csak nekünk protestánsoknak nincs itt, Isten és a lélek számára semmink sem ! . . . Naponként, különösen pedig vasár- és ünnepnapokon, midőn hallottam Hévizén r. kath. testvéreink harangjának hívogató szavát, midőn láttam az izraelitákat csapatosan a zsinagógába vonulni, úgy szerettem volna velők tartani, úgy vágytam volna velük együtt, az én Uram, az én Istenem lábainak oltár-zsámolyához felemelkedni, de istenitiszteletök előttem ismeretlen nyelve elnyirta vágyaim szárnyait, . . . szempilláim alúl egyegy forró könycsepp hulldogált alá, talán fájó szivem imádságának harmatcseppje volt, s mint a harmat, égbe szállott ? ! . . . Kívülem hány lélek lehetett Hévizén, kinek szemébe a másvallású testvérek templomlátogatása könnyeket csalt, . . . hány protestáns lélek érezhette velem együtt a mi templomunk s istenitiszteletünk kiáltó hiányát?! . . . Láttam Hévizén olyan csúz által megrongált betegeket, kiket a hitvesi-, vagy gyermeki kéz vezetett a vízhez, . . . láttam oly betegeket, kiket kocsin az irgalom szállított az iszaphoz, , . . láttam olyan szegénysorsú édes anyákat, kik két rét görnyedve, hátukon cipelték 12-14 éves béna gyermekeiket, a testi bénaságot gyógyító tó öléhe ; . . . megesett a szivem ezeknek a szegény betegeknek a látásán, s önkénytelenül is arra gondoltam, hogy milyen boldogok lennének azok a szenvedő testvérek, kiket a hitnek ereje ilyesmire képesít, ha szivüket, ha báuatos lelkűket is felüdíthetnék, megmárthatnák, megmoshatnák a mi evangéliomi hitünk itt lévő templomában, avagy csak imaházában is ! . . . Protestáns papok és tanítók sem hiányoznak Hévízről soha. Három év óta járok ide, de még olyan időben nem voltam itt, hogy protestáns paptársammal nem találkoztam volna, az idén is abban a két hétben, mit itt tölték, hat református lelkésztársammal hozott össze sorsom csillaga, rajtunk kívül voltak református és evangélikus kántortanítók is. Nem teszem, nem vagyok képes feltenni egy evang. vagy ref. ielkésztársamról sem, hacsak nagyobb mérvű nyomor nem gátolja, hogy Hévizén időzése idején az istenitisztelet tartásától vonogatná magát, sőt ellenkezőleg szent meggyőződésem, hogy közülünk ki ki úgy saját, mint a nyáj szomjúságának enyhítése végett, lelki örömmel, apostoli buzgósággal sietne az evangéliom üdítő-, gyógyforrásához. Semmi sem hiányzik hát Hévizén, csak részünkre való templom, vagy imaház. Van protestáns publikum, — egyéb iránt, hogy más hitvallású honfitársaink is örömmel és élvezettel hallgatják az evangéliom szolgájá-
