Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-28 / 35. szám

286. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1910.

főbb eszköz, a kegyszerek elvonásával való fenyegetés, az elátkozás, a feloldozás megtagadása s így az örök kárhozatra juttatás. Tessék ezekkel a fegyverekkel sikeresen megküzdeni.

Itt, a mi vidékünkön nagyon erős a propaganda a nagy terjedelmű pusztákon; benn élek a vegyes házasságok és reverzálisok forgatagában, ismerem minden fázisát. Egyházunkhoz 2—12 km. távolságban 7 nagyobb puszta tartozik, amelyeknek 2000-et meghaladó lakosságából 400—500 a református. A pusztákon van 4 r. kath. jellegű iskola, van egy helyen barát állandóan. Ezek mind ennek a propagandának harcosai, felszerelve mindennemű eszközökkel, s hozzá állandóan ott vannak közöttük.

Ezekkel szemben fegyvertelenül állok; híveimet az évenkénti folytonos változás miatt nem ismerem, a nagy távolság miatt rendszeresen nem látogathatom. Egyházam szegény, magam nagy családú vagyok, erre a célra sajátunkból nem áldozhatunk. Felsőbb hatóságainknál erre segítséget kieszközölni nem lehet s így az „aki bírja, az marja“ elv győzedelmeskedik.

Ide jövetelem után saját költségemen jártam a pusztákon az iskolákba hitoktatásra, hogy így érintkezhessem a felnőttekkel is; reméltem, hogy egyházi főhatóságom segítségre jön, nem kértem egyebet, mint csekély fuvarköltséget, de nem kaptam, ennélfogva megkezdett munkámat kénytelen voltam félbeszakítani.

Pedig reverzális van elég, mutatja az alábbi statisztikai kimutatás:

'1905. évben - - melynek végén foglaltam el állásomat — 6 vegyes házasságból reverzális adatott egyházunk hátrányára 5.

1906. évben 8 vegyes házasságból javunkra 1, hátrányára 3.

1907. évben 10 vegyes házasságból hátrányunkra 3.

1908. évben 11 vegyes házasságból előnyünkre

1, hátrányunkra 9.

1909. évben 5 vegyes házasságból előnyünkre

2, hátrányunkra 1 esetben.

Hányszor megtörtént velem, hogy a házasfelek előttem kijelentették, hogy gyermekeiket ref. vallásban akarják neveltetni, elláttam őket instrukcióval, de minthogy nem láthattam el

fuvarral, napi- és jutalomdíjjal s nem fenyegethettem őket pokollal, kárhozattal, hátrányunkra kötöttek egyezséget, bár nálam esküdtek, de erről csak később értesültem, mert később lett kiküldve az egyezség anyakönyvi feljegyzés végett. Sokszor kellett hallanom ama szemrehányó szavakat, hogy ők úgy sem tudják gyermeküket ref. vallásban nevelni, mert azt nem értik, pápista iskolába jártak, a református egyház nem gondol velük. A legközelebb történt, hogy egy pusztáról maga az apa jött jelenteni, hogy házasulandó fia az egész rokonsága ellenére vegyes házasságot kötni s reverzálist adni készül. A fiút a násznaggyal -—, aki református — behivattam, a legény könnyezett és sirt előttem, de még sem tudtam szándékától eltéríteni, ellenben a násznagy lemondott tisztéről.

Ily helyeken s ily esetekben az „utasítás“ eredménytelen voltát megállapíthatjuk, de hisz ezekre nem is terjed ki hatásköre, mert egyetlen szóval sem emlékszik meg a szórványokról, mintha a készítő bizottság maga is érezte volna, hogy ott, ahova semmit nem ad, nem is követelhet.

Ellenben az ág. h. ev. lelkészek részére kiadott „utasításiban —, amely a mienkkel lényegileg egyező — a 14. pont előírja a Ieány- és fiókegyházak, szórványok gondozását, látogatását, kötelezvén az anyaegyházat a felmerülő fuvar kifizetésére. Az ev. egyház ezt jobban megkövetelheti, mert a szórványok hitoktatására sokkal többet áldoz, mint ref. egyházunk, amely azt lehet mondani: semmit.

Hát vájjon ezekért a veszteségekért egyedül én vagyok felelős, engem sújthatna csak a fegyelmi eljárás? Hát nem annyira felelös-e közegyházunk azért, hogy nem bocsátja rendelkezésünkre a szükséges eszközöket: legalább a hitoktatáshoz szükséges anyagi erőt, hogy több alkalmunk legyen érintkezni és ellensúlyozni a veszteséget? De hogy akkor is a kívánt teljes eredményt érhessük el a fent említett fegyverek ellen, az kizárt dolog, amint azt egy katholikus papképviselö — Richter — képviselőházi beszédében is kifejtette.

A protestáns és r. katholikus egyház egyenlőtlen fegyverekkel küzd a reverzális harcban. Két oly hadsereget pedig, amelyiknek fegyverzete annyira egyenlőtlen, szabadon ereszteni egymás