Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-21 / 34. szám
278. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. igazolták. Kívánatosnak tartja, bogy akik a tanítás szempontjából már nem felelnek meg a kivánalmaknak, nyugdíjaztassanak. Azon lesz, hogy ezek az 1907. évi XXVII. t. c. szerint megillető javadalomban részesíttessenek. Az 1908/9-dik iskolaévi állapotról szóló kimutatásban a dunántúli református egyházkerület népiskoláiban hat egyházmegyében még 19 tanító működött 1868. elottről. Ezen tauítótársak úgy tudom mindannyian megkapták másolatban egész terjedelemben a többszőr irt miniszteri rendeletet, melynek olvasására gondolkozóba eshettek, hogy most mit tegyenek ? Ezeknek megnyugtatása érdekében irom e sorokat, hogy ne féljenek, még nem kényezeríttetnek nyugdíjba menni, s ha majd 1910. évi szeptember hó 30 dika után a jövő tanévek folytán kérik is nyugdíjaztatásukat, megkapják az 1906 évi XXVII. t. c. rendelkezésének megfelelő nyugdíjat. Kálvin, az unió híve* Irta: Wítz-Oberlin C. A. Dr., egyházi kormánytanácsos Wien. — Fordította: Kállay Kálmán Pozsony — Folytatás. — De van olyan is, amit Kálvin gáncsol. Melanchton „húzódozó, aggályoskodó és olyan, aki sokat ad nyugalmára“, még a legégetőbb szükség sem csikar ki tőle nyilt szót, oly nagy a gyöngesége. Túlságos em béri óvatosságból inkább csak kerülget és nem meri megmondani azt, amit igaznak megismert, mivel attól fél. hogy nem mindenki képes azt megérteni. De minden csalódás dacára, sem szűnik meg köztük a bizalmas viszony, amelyet „a jó iránti közös szenvedély“ hozott létre köztük. „Aki kettőnket, Melanchtont és engem, ellentétbe akar hozni, az nagy igaztalanságot cselekszik mivelünk is, de különösen az egyházzal.“ „Bármi történjék is — ezek voltak utolsó sorai Melaochtouhoz —, azért őrizzük meg továbbra is a testvéri viszonyt közöttünk, amelyen a pokol minden ármánya sem vehetett diadalt. Ami engem illet, belőlem sohasem fog eltűnni talán valami félreértés miatt, az a barátság és hódolat, amellyel lelkem téged körül ölelt. Isten veled te fénylő világossága az egyháznak és te kiváló tanító ! Kölcsö nősen ajánljuk egymást Isten végtelen kegyelmének, hiszen te is láthatod, hogy a farkasok körmei közé kerültünk. Kartársaim és a hivők sokasága tiszteletteljesen üdvözölnek. Hogy milyen őszinte volt ez az érzelem, azt igen szépen bizonyítja az a tény, hogy Kálvin — dacára annak, hogy voltak közöttük tanbeli ellentétek, különösen a praede8tinatiora nézve — mégis lefordította franciára Melanchton dogmatikai főraűvét, a hires „Loci communes“ t (systematikai előadása a hitrendszernek) és ezt maga látta el ajánlással, előszóval, amelyben szívből fakadó szavakkal mindent elmondott, amit csak az ember egy könyv ajánlásakor elmondhat. Ámbár megjelöli azokat a pontokat, amelyben felfogásaik egymástól eltérnek, de mégis hozzá teszi, „ebben (t. i. Melauohon könyvében) rövid gyűjteménye található mindannak, amit a keresztyénnek tudnia kell, hogy az üdvösséget elnyerhesse. És mindez a legegyszerűbb módon van előadva, bármily tanult is a szerző. Ha az olvasó is azzal a józan és szerény felfogással ítéli meg e könyvet, mint aminővel ezt a szerző irta, úgy bizonyára nagy hasznára fog válni. Fogadjátok értelmes lélekkel és ez legyen vezéretek Istennek amaz örök igazsága felé, amelyre egyedül törekednünk kell ; az emberek szemünkben mindig csak eszközök és útmutatók legyenek, akik bennünket erre a célra vezetnek.“ Milyen gyönyörű példaadás ! A reformátor örvend annak, hogy egy másik reformátor művét védelmezheti és követőinek körébe bevezetheti, örvend egy olyan munkának, amely egyneháuy nevezetesebb pontban határozottan eltér az ő felfogásától. Nemessége és nagylelkűsége még inkább kitűnik akkor, ha tudjuk azt, hogy Melanchton „Loci“-ja lehetett volna az egyetlen könyv, amely a francia gyülekezetek között vetélytársa lehetett volna az ő könyvénnk, amelyet a „keresztyén tanításiról irt. De ez nem akadályozza őt. Hiszen oly kevés nagyravágyás, dicsőség!)ajhászás és kicsinyeskedés volt ennek a nagy embernek a szivében, aki semmi egyébre sem gondolt, csak a világ javára. Hadd ismerje meg Franciaország is Melanchtont úgy, amint ő és hadd térjen meg műve által az Istenhez. „Valóban — mondja Scaliger — rátok bízom annak az eldöntését, vájjon ez az ember nagy volt-e.u — Folytatása következik. — Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, hímzési előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindeníéle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint íehér himzésekeí és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálás!
