Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-16 / 3. szám
20. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. az irányban, hogy igen sok helyen a belmissziói munkásság a részvétlenség miatt abban maradt. De meg erre a munkára a lelkészeket nevelni is kell és életviszonyaikat olyanokká kell átalakítani, hogy teljesen hivatásuknak élhessenek. Amíg a lelkész jövedelme az időjárástól van függővé téve; amíg sok lelkész a létfenntartás küzdelmeitől szoríttatva, úgyszólván bérese a papi földeknek és a gazdálkodás porától vasárnap, első harangszókor keféli le a „hosszú fekete öltönyt“ —: addig elkeseredés, ambíció vesztés okán, vagy reá területiség híján a lelkészi kartól is csak félmunkát kaphatunk. Lelkészi működésem alatt ezen munkásságot lehetőleg gyakoroltam, még pedig többféle természetű nép között és vidéken; a magam tapasztalataiból és kartársaim munkálkodásából — tehát nem akadémice a tanári katedrából, hanem a való életből merítve — az alábbiakat ajánlhatom a gyakorló lelkészek figyelmébe a falusi gyülekezeteket illetőleg. A cura pastoralis alatt a régebbi felfogás tulajdonképpen csak a betegek látogatását, viszályos házastársak, békételenkedö családtagok körüli eljárást értette. Ma már az újabb irány a következőkben csúcsosodik ki. A nagy gyülekezetek osztassanak fel parochiális körökre, minden lelkésznek bizonyos meghatározott számú hive legyen és azokat legalább minden hónapban egyszer a lakásukon felkeresse. így van ez különösen Svájcban és Angliában. Hát most már én azt kérdem, üdvös-e ennek teljes végrehajtása gyülekezeteinknél ? Határozottan kimondom, hogy nem ! Első sorban is falusi népünk lelkészének rendszeres látogatását tehernek venné. Ugyanis az egész nap szakadatlan munkában lévő háznéppel családi dolgokról, egyetértésről, lelkűknek szükségeiről beszélni nem lehet. Sokszor a dologban levő családnál egész megdöbbenést idéz elő a papnak váratlan megjelenése; megdöbbenve, ezzel a hátsó gondolattal fogadják, vájjon mit akar ez most itt? Azon az egy vasárnapi délutánon pedig, amidőn a hívek reá érnének, a százféle apró-cseprő egyházi bajos dolgok miatt a lelkésznek nincs ideje a látogatásokat végezni. Különben falun ezerféle mód van arra, hogy a lelkész híveinek lelkére hasson; kinn a mezőn, gyűléseken, gazdálkodás közben, mintegy mindig, apropos, többet ér el, mint a hivatalos színezetű látogatások alkalmával. Egyszer a papi földről fáradtan ballagtam haza este íelé, egy fiatal gazda tiszteletteljesen megkért, hogyha nem restellem, úgy üljek fel kukoricával megrakott kocsijára, ne menjek gyalog. Nekem kapóra jött ez az alkalom, mert a fiatal embernek apja már előbb panaszkodott fiára a házi béke és a vagyoni állapot erőszakos megbolygatása miatt és amíg a terhes kocsin lassan haza felé ballagtunk, szép Őszi estvén, úgy a lelkére beszéltem az én atyámfiának, hogy sikerült teljesen helyreállítanom a családi egyetértést. Ez csak egy kis példa a száz meg száz eset közül. Különben én a következőket ajánlom: a betegeket, szenvedőket feltétlenül keresse fel a lelkész és szoktassa rá híveit, hogy ilyen esetekben őnmaguktól is kérjék a lelkésznek vigaszthozó megjelenését. így lassan reá szoktatja őket arra, hogy a lelkész megjelenését úgy vegyék, mint aki minden dolgaik iránt érdeklődik és tanáccsal, vigaszszal szolgál nékik, szóval nemcsak pásztor, de orvos is. Viszály, békételenség, züllés esetén az illetőket mindig zárt levélben .kérje a lelkészlakra és mindig négyszemközt dorgáljon és feddjen, amikor szükséges. így azután a lelkész tapintatosan és óvatosan teljes egyházi fegyelmet gyakorolhat. Presbitérium elé csak igen kivételes esetekben idéztessen feleket, mert sok ember, amit szivére vesz a papjától, nem hajlandó azt elhallgatni, hogy öt hasonszőrű emberek előtt alázzák meg és lelkében dac, elhidegülés áll elő, meghajolni most már csak azért sem fog. Sióm arOS. Csokis Endre. — Folytatása következik. — Főiskolai könyvnyomda Pápán mindennemű nyomtatványt tiszta, hibátlan kivitelben, olcsón és jutányos áron készít. Megrendeléseket elfogad KIS TIVADAR könyv- és papirkereskedö, a főisk. nyomda kezelője, Pápa, Fő-utca 21. sz
