Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-15 / 20. szám
20. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 165. oldal. tes alkalommal; a hűséges pályatárs, ki odaadó szeretettel csüggött a Mesteren, szent kötelességének tartja fölemelni óvó, into szavát. Utoljára pedig a száraz érvelés és dorgálás végén kér, könyörög: „Kedvezz Uram magadnak, ne légyen az tenéked!“ És a mester?! Vájjon hajt-e az óvó, az intő, a dorgáló szóra? Nem hajt! Enged-e a könyörgésnek? Nem enged. Sőt — a legkeményebben fejezi ki nem-tetszését. Fordu legyet. Elfordul a jó barát meleg szivétől. De még ez se elég. Mond is valamit, de olyan keményen, hogy azt egyáltalán nem várhatták, el se képzelhették barátai. „Távozzál el tőlem Sátán — így szól —, hántásomra vagy nékem, mert nem vagy bölcs az isteni dolgokban.“ Látva e jelenetet, hallva e szavakat, szinte fölkapjuk a fejünket és ijedten össze nézve, néma tekintettel, bámulva kérdezzük: mi ez? Makacsság? Szántszándékos keresése tömérdek kellemetlenségnek, magának a halálos veszedelemnek ? Kegyetlenség a jó barátok iránt, kik jóhiszemiileg elindultak vele egy utón ? Mi ez, kíméletlenség az iránt, aki most is szeretetből szólt ? Vak elbizakodottság, amely megvet minden jó tanácsot ? . . . Nem, egyik se. Ezeket a tulajdonságokat hiába keresnénk Jézusban. Messze magasan áll ő ily gyarlóságok felett! De hát akkor minek minősítsük magatartását? Minek : a hivatásához való tántoríthatatlan hűségnek ! Igenis ez ; egyedül ez; semmi más. Ez a hűség tette őt oly határozottá, hogy se dorgálás, se kérés nem befolyásolhatta eljárását. Fenséges, világos és elragadó példát adott itt Jézus a tanítványainak minden időre ; nekünk is. Hivatásunk tőlünk is határozottságot, állhatatos hűséget követel. Jertek hát, acélozzuk hivatásunkhoz való hűségünket az Ur Jézusén ! * * % Jézus kiváltképpen nehéz körülmények között mutatta meg hivatásához való tántoríthatatlan hűségét. Közülünk is egyik-másik juthat néha igen nehez helyzetbe. A nagy többségnek azonban csak a mindennapi élet közönséges körülményei között kell megmutatnia hűségét. De azért ne vélje senki, hogy a legegyszerűbb ember a legegyszerűbb körülmények között is fényes jelét ne adhatná hűségének. íme : itt van egy házastárs, egy anya ; a maga egyszerű körülményei között szép reményekkel, becsületes szándékkal alkotott családot. Hitte, hogy férje erőssége és oltalma lesz neki ; hogy hűséggel, megosztja vele a munkát, a terheket, az örömöt és a bánatot, a reményt és a csalódást. Hitte, hogy gyermekeit fölnevelheti Isten félelmében s öröme lesz bennük, mint a családfa szépen növekvő, virágzó és gyümölcsöző ágaiban. Haj, de a férj szivében a hűség gyökerét elrágta az érzékiség emésztő férge. Ezért kerüli a munkát, kerüli az otthont, keresi a vigalmak helyeit: nem szerez, csak költ. Mikor haza-hazatér, nem vigasztal, de keserít; nem békét hoz, de háborúságot. Az apa példáján többé kevésbbé züllenek a gyermekek is ; elsatnyulnak szivükben a szülők iránt való szeretetnek, tiszteletnek, odaadó engedelmességnek virágai . . . Nem nehéz helyzet ez egy nőre, egy gyönge asszonyra ? Nem alkalmas-e arra, hogy megjelenjen nála a Sátán és egyre sűgja a fülébe: Kedvezz magadnak ! Rajtad nyugszik a család terhe; te fáradsz; ölöd magad a munkában, hogy minden rendben legyén; takargatod, leplezgeted a férjed hitványságait, hogy csak szégyen ne érje neveteket; ugyan, kedvezz magadnak ; tagadd meg a hűséget, végy kezedbe te is örömpoharat. A sok fáradság, rá a sok kesergés, a sok háborúság, —ne-ne légyen tenéked. Hol, óh hol acélozhatná meg ez a nő a hűségét máshol, mint a méltatlanul szenvedő Jézusnál ?! És — dicséret a női hűségnek ! — oly sokan vannak, akik sértődötten, megbotránkozva felelik Jézussal: „Távozzál el tőlem Sátán, hántásomra vagy nékem, mert nem vagy bölcs az isteni dolgokban“ és mennek tovább eltántorodás nélkül hivatásuknak szenvedéssel teljes utjain. Sajnos, köztudomású, hogy napszámosok és ezeknek felnőtt gyermekei, iparos- és kereskedő segédek és ezek nejei hetenként egyszer nagyot mulatnak közhelyeken, kártya-, bor- és zene mellett, vagy parádésan kiöltözködve kacérkodnak az utcákon ; ezeknek könnyelmű példája nem hozza-e erős kisértetbe azokat, akiknek vasárnap is gondozniok kell házi állataikat, akik a heti keresményt kis vagyonuk gyarapítására fordítják nagy önmegtartóztatással; nem hozza e erős kisértésbe kivált azokat az ifjakat és leányokat, akiknek meg van úgyan mindenük, a mi a tisztességes megélhetésre szükséges, de nem kapnak, mert nem kaphatnak semmit a léha mulatságokra, az esztelen fényűzésre ? Mi tartja ezeket otthon a családi körben, vagy a szintoly csendes és családias rokonaik körében ? Az a hűség, amellyel a gondos szülők gyermekeiknek, a hálás gyermekek jó szülőiknek tartoznak; az a hűség, amellyel a családtagok a család régi jó szokásai iránt tartoznak ! * He * Közhivatalnok vagy : tanító, pap, tanár, városi, megyei vagy állami tisztviselő. Úgy tartod, hogy választóidnak, megbízódnak s a nagy közönségnek bizalma, a gondjaidra bízottaknak boldogulása, a szolgálatodra utaltak érdeke ép úgy lelkiismeretes odaadást és hűséget, Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzésekéi és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálás!
