Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-15 / 20. szám
166. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. tiszta erkölcsi életet követel tőled, mint az az eskü, amellyel hivatalodat elfoglaltad, mint az a férfi-szó, mellyel erődet, idődet lelkesen fölajánlottad hivatalod teendőinek becsületes ellátására. És rávetvén kezedet az ekeszarvára, nem is tekintgetsz se jobbra, se balra, csak előre nézel, csak a célt tartod szemeid előtt. Mindig ügyelsz az apostol emez intésére: „Meglásd, amely szolgálatot vettél, azt betöltsed.“ S amellett bármily nehezek legyenek is megélhetési viszonyaid, beéred szolgálatod egyenes díjjával ; ajándékokat nem fogadsz el, hogy ezek utján valami szenny ne tapadjon jellemedhez; kárt ne vallj jó híredben, s hogy ne légy kénytelen kedvezni annak, aki kedvezett néked s így személyválogatásra, igazságtalan Ítéletre ne ragadtassál s e rossz példád által viszont meg ne botránkoztasd azok egy részét, akik nyitott szemmel nézik dolgaidat, a másik részét meg hasonló könnyelműségre, lelkiismeretlen hűtlenségre ne csalogasd. Mindezt becsületesen átérezve és tudva: szigorúan megmaradsz a kötelesség utján, hogy miattad ne szidalmaztassék a te szolgálatod, a te hivatalod. Mások pedig ott körülötted, a te munkakörödben, túlteszik magukat a lelkesen kiadott férfi szón, túl az ünnepélyes eskün és hivalkodással, újság beszélésélen és hallgatásában töltik idejüket. (Csel. XVII: 21.) Unják a dolgozó szoba fülledt levegőjét; egyhangúnak, unalmasnak találják a mindennapi apró kötelességeket, az egy nyomon haladást; vágynak ki a világba s ott lehet őket látni mindenütt az utcákon és térekeD, a hiúság vásáraiban s ők a leghangosabb szóvivők. Nem zavarja, nem aggasztja őket, hogy otthon csak úgy kiáltoznak utánuk a mulasztásaik. Nem vetik meg az ajándékot s nem iszonyodnak attól, hogy személyválogatással hamisan ítéljenek. És bőségben, vigságban élnek ; s míg rólad alig vesz tudomást a világ, addig : dicshimnusz, zúgó taps kiséri az ő lépteiket . . . Hát nem alkalmas-e ez a helyzet, ez az állapot arra, hogy oda jöjjön hozzád a Sátán és tetszetős, hízelgő szóval kérleljen : Kedvezz Uram magadnak ; ne légyen néked a sok munka s a kevés jutalom; a sok önmegtagadás és a kevés elismerés. Kedvezz Uram magadnak, engedj abból a nagy lelkiismeretességből, abból a nagy hűségből; hisz tudhatod, hogy a világnak tetszik, ha megcsalják ; csald meg hát; kösd be a Bzemét! . . . Hogy ne engedj ily csábításnak, melyre a valóság pecsétjét oly sokszor ráüti az élet, hol acélozhatod meg eléggé a hűséget ? A Jézusnál. Mi kell, hogy el ne tántorodj, sőt hogy még csak gondolkozóba se essél ? Az a határozottság, az az eltökéltség kell ide, a mi volt a Jézus Krisztusban; kell, a hivatásodhoz való az a hűség, amely veled is ezt mondatja: „Távozzál el tőlem Sátán, hántásomra vagy nékem, mert nem vagy bölcs az isteni dolgokban!“ # * * Orállóul hivott el anyaszentegyházad ; gondjaidat egy egész gyülekezetre kiterjesztette ; esetleg még azon túl is — messze. Kötelességeidet köztörvény által részletesen szabályozta. Jó reménységgel várja, hogy vigyázni fogsz nem csak a magad leikéért, de az egész anyaszentegyházért, úgy mint számadó. (Zsid. XIII: 17.) Meg is fogadod a lelkesülés szent hevével, hogy Istennel való buzgó társalkodásaid által Jelveszed az Istennek minden fegyverét, a lelki Jegyvert, mely az Istennek beszéde; lábaidat megsaruzod a békeség evangéliomának készületeivel, derekadat beövezed igazmondással, Jelöltözöl az igazságnak mellvasába, felveszed a hitnek paizsát és az idvességnek sisakját. Megfogadod, hogy nyitva tartod a szemeidet; éber, vigyázó leszel; nem leszel vak őrálló, aki semmit sem tud, aki olyan, mint a néma eb : szunnyadozó és vesztegfekvö. (Ezsaiás LVI: 10.) Nem fogod elnézni, hogy „kinek-kinek, ami jónak tetszik, azt csel eked j e*, mint ahogy történt „ Izraelben ama napokban, mikor nem vala király“. (Birák XVII : 6.) ügy érzed, hogy Isten és az anyaszentegyház rendeléséből azért adatott kezedbe a hatalom pálcája, hogy ékesen és szép renddel legyenek mindenek ; hogy abban bízzanak a jók, a gonoszok pedig rettegjenek tőle. Megértetted, hogy nem szabad lágymelegnek, sem hévnek, sem hidegnek (Jel. III : 15.) lenned. Ám de mikor tisztedet e kifogástalan elvek szerint elkezded gyakorolni : lépten nyomon megütöd a lábaidat a botránkozás köveiben ; darázsfészkekbe nyúlsz untalan. Úgy jársz, mint Jeremiás, kit „megragadtak a papok és a prójéták és az egész község, mondván: meg kell halálnak halálával halnod(Jer. XXVI: 8.) Mintha csak céltába volnál: úgy röpködnek rád a nyilak : a jogosulatlan önérdeknek, a sértődött önérzetnek, a leleplezett mulasztásoknak, törvénytelenségnek, az irigységnek, a kárörömnek, a zavarosban halászásnak mérgezett nyilai. Kikiáltanak hatalmaskodónak, basának, kákán is csomót keresőnek, tapintatlannak, szívtelennek. Hamarosan azon veszed észre magadat, hogy szinte magadra maradtál. Már gondolkozóba is estél, hogy Illés példáját követve, félre állj te is ; menekülj a világ zajától félre eső barlangba : otthonodba. És ebben a gyötrelmes állapotban, mikor úgy tetszik, hogy Isten is elhagyta a maga ügyét — oda megy hozzád a Sátán és édes, hízelgő szóval súgja a füledbe: Kedvezz Uram magadnak, ne légyen az tenéked! Engedj abból a nagy egyenességből; alkudj meg a körülményekkel ; hiszen lásd : na szeretet hosszantűrő, min-Régner Pál templom- és díszfestő Pápa. Templomok festéséről számos elismerő levél! — Több kiállításon kitüntetve! Több pápai templom restaurátora ! — Elvállal szobák, termek művészi festését! Alapittatott J87í-ben. — Cím- és betűfestészet! — Modern kivitel! — Szolid árak! — Alapíttatott Í87í-ben.
