Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-03 / 14. szám
14. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 117. oldal. elvű sajtó teremtése, s ezek síitái helyes gondolkozásű közvélemény kialakulása s végül a vár bevétele, tudniillik a szekularizáció. Nem a teljes szekularizáció, hisz ennek a haza egykori bölcse se volt barátja, mert akkor szerinte is — egész helyesen — minden kulturheli szükségletet az államnak kellene fedezni, hanem csak az úgynevezett status javak világia.-íttatnának. Hisz régóta nem szolgálják már azok azt a célt, amely végre adattak haszonélvezőiknek. Ésszerűtlen dolog valakit jogaiban hagyni, kötelezettségek teljesítése nélkül. Elveendők hát szerintem csak azok volnának, -n melyeknek az állam most is tulajdonosa, de nem egyúttal haszonélvezője is. Úgy és akkor egészítse ki azután az állam minden törvényesen bevett vallás szolgáló személyzetének az egyház által nem teljesíthetett' fizetését, ne lovasrendőri 1600 koronás létminimális fizetésre, hanem annak legalább kétszeresére. Dotálhatná akkor a népnevelést s egyéb kulturális magasabb intézeteket is bővebben, mint most, ha és amennyiben azt a fenntartó közegek a maguk erejéből tenni nem tudnák. Nyugdíj-intézetünk érdekében. Irta : Pápavidékí. A dunáninneui ág. hitv. ev. egyházkerület Pozsonyban tartott közgyűlésének 1909. évi jegyzőkönyvében olvashatjuk, hogy az egyházkerület tudomásul veszi az egyetemes nyugdíj-intézet megalapítását és hálás örömmel értesül ennek áldásos működéséről. Vájjon, mi eljulkatunk-e valaha idáig? Vájjon, mi leszünk-e valaha abban a helyzetben, hogy hálás örömmel emlegessük nyugdíj-intézetünk áldásos működését ? Mert bizony, mi óriási tehernek vállalásával, mondhatjuk, rendkívüli kötelezettségek teljesítésével, a legdrágább korban, a legnagyobb anyagi áldozattal alkotjuk meg nyugdíj-intézetünket és csodálatos, hogy annak működése elé, annak még négy év, 1914. évi január hó 1.-én megkezdődő működése elé: annyi aggodalommal, oly sok tűnődéssel, oly sok keserűséggel tekintünk. Igazán érthetetlen a józan észnek, megfoghatatlan a hivő kebelnek az a sajátságos, mindenek felett álló tőkegyüjtési igyekezet, mely minden pénzkezelésünket jellemzi, minden ilyen közintézményünknek mintegy alapvető bázisa. Közismert dolog, hogy majdnem még egyszer annyit fizetünk, fizetnek egyházaink, mint az evangélikusok, mégis magunk, özvegyeink, árváink csak fele annyit kapnak vagy kaphatnak, mint ág. hitv. evang. hittestvéreink. Nálunk egy teljesen árva, apátián anyátlan gyermek kap 150 koronát, az evangélikusoknál 300 koronát; nálunk az özvegy kap 500 kor.-t, az evangélikusoknál 1200 koronát. Hát nem hihetetlen, hát nem borzon gató dolog ez? Hát nem érthetetlen és megfoghatatlan, valami ez ? Hja ! minálunk milliókat kell mindenek előtt összegyűjteni, százakat, ezreket kell összeharácsolni, kamatozó kötvényeken, értékpapírokon elhelyezni ; nekünk előrelátóknak kell lenni, mert hátha a jó Isten felemeli ellenünk ostorát, elvouatja az államsegélyt, reánk bocsátja a hét szűk esztendőt, a szárazságot, az árvizet, a földindulást, az üstököst, a sok kibeszélhetetlen nyomorúságot s akkor milyen jó lesz majd elővenni a félre rakott milliókat?! Igazán bámulatos kishitűség, nagyjainkhoz, vezérférfiainkhoz alig illő túlságos aggodalmaskodás ; hát a kálvinisták Istene, az erős, a hatalmas Jehova ilyen jövőt mutat a mai kornak ? hát az a gondviselő Isten kinek jósága, szeretete milliókat táplál, lehetséges lenne, hogy a jövőben csak korcs-nemzedéket hozna létre 8 annak eledeléül csak száraz kórót és fóka-zsirt rendelne ? Ne szégyenítsiik a szegény ember hitét, ne tiporjuk a porba Kálvinunk rettenthetetlen bizodalmát; a jő Isten szeretete, gazdagsága soha el nem fogyatkozik, az azonban kivánatos, hogy a mi tőkegyüjtési kedvünk egy kissé megfogyatkozzék. Tessék megnézni a Pápán lakó 509’— koronából élő özvegyeket, a 100 koronából élő lelkész árvákat s akkor móltóztassék Ítélni, helyes-e? a józan ésszel, az Istenbe vetett hittel összeegyeztethető-e előbb százezreket, milliókat tőkésíteni s majd csak azután nézni körül emberséges szemmel ? 1 Református főiskolai nyomdában a napokban jelentek meg a következő művek: A tridenti zsinat határozatainak cáfolata. Irta Kálvin János. Ford. Rábold G. főgimn. tanár. 12 ív. Ára 2'40 K.— Pál apostol anthropologiája. Theol. magántanári értekezés. Irta Csomasz Dezső, móri református lelkész. 47« ív. Ára 2’— K. Megrendelhetők: Kis Tivadar könyvkereskedésében Pápán, Fő-utca 21.
