Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-03 / 14. szám
116. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. a római egyháznak azon ügyet! taktikája, hogy olyan helyeken, ahol túlnyomó többségben vannak, vagy éppen más vallásunk tán nincsenek is, csak éppen r. kath, vallásnak : ott az egyházi személyek járandóságát egészen községi üggyé teszik. Községi pótadóban vettetik ki ezen személyek járulékait, s ha oda költözik más vallású, vagy azon község ingatlanából valamit szerez például egy protestáns vagy más vallású személy, csak úgy fizeti a reá is kivetett pótadóban a pápista célra szükségeseket, mint egy tos gyökeres r. kath. vallású. Tudatára jön ennek ? ! A rosszmájú képviselőtestület, vagy apellata esetén a klerikális eszmékkel telített bíróságtól igazát meg nem nyerheti. Sőt hány van, aki nem is tudja, hogy mit és mi célra fizet! Csak fizet, mert reá vetették, orvosolni akarásról nem is gondolkodik. Egész jóhiszemüleg töltögeti a feneketlen hordót. Ha tán valamit észrevesz az illető adózó, nagy jóakarattal világosi tgatják, hogy hiszen iskolára adózik csak, aminek ő is hasznát veszi, az pedig községi jellegű, amelyre mindenkinek adózni kell. Pedig csalás az egész. Az iskola r. kath. jellegű, felekezeti iskola, amely idegen pénzen is a klérus szolgálatában áll. De már a címben is megtévesztik a szemlélőt. Mert kiírják példáúl u . . . i községi r. kath. népiskola. Holott ilyen fából vaskarika törvény szerint nem lehet és nincs is. Ám de jő az a cím a megtévesztésre. Az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk ilyen iskolákat nem ismer. Mert annak 10. §-a így szól : „Népoktatási nyilvános tanintézeteket a törvény által megszabott módon állíthatnak és fenntarthatnak a hazában létező hitfelekezetek, társulatok és egyesek, községek és az állam“. Amit tehát a klérus csalafinta módon kultivál, az a népiskolák egy új fajtája akar lenni. De mivel törvényben nem gyökeredzik eljárásuk, éppen azért az nem egyéb, mint kegyes csalás. A jezsuita-morál megengedi, hiszen : „finis Hantificat media“. Vármegyénkből konkrét példákkal hozakodhatnék elő, de hecoelődni nem akarok. Ám mégis megemlítem azt, hogy van egy olyan r. kath. iskola, melyre az ottani néhány hívünk évi 104 korona 49 fillért fizet községi pótadóban. Egy másik helyen fizetnek évi 46 korona 57 fillért. Egy harmadik helyen még egészen ki nem puhatolhatott összeget. De van több is S Más megyékben bizonyosan nem különben állunk. A fenti összegek úgy értendők, hogy az illetők községi pótadójából évenként annyi esik r. kath. vallási -célokra. Hát hol van itt a viszonosság és egyenlőség?! így állunk a XX. században, nem nagy dicsősségére a kor állítólagos felvilágosodottságának. Eszébe jut az embernek az irás — szemlélve a római klérus túlkapásait — amit ők roppant ügyesen tudtak és tudnak a maguk javára alkalmazni. „Akinek vagyon, adatik és inkább bővölködik ; akinek nincs, amije van is, elvétetik tőle.“ Valóban ők folyton szereztek, gyarapodtak. Mert a mienket is elszedték. És most is szedik. Igen. Mert mi egyéb lett vo'na Apponyi azon terve, hogy a párbér és egyéb adózásokat külön államsegéllyel akarja megváltani, hogy a szent klérus egy fillérnyi rövidséget ne szenvedjen. Törvénytelenséget egy újabb törvénytelenséggel akarni orvosolni, — úgy látszik, — csak hazánkban lehet. Nem is tudom megmondani, hogy mi ez tőlünk, ha ezt is elnézni akarjuk. Mire valók akkor kezükön a rengeteg államjavak, ha még mindig a közösből akarnak élni ?! Hiszen, ha szorosan vesszük, az sem igazság, sőt egyenesen a viszonosság és egyenlőség ellen van, hogy a r. kath. és gör. kath. népiskolák államsegélyben részesíttetnek! Mert a r kath. egyház, mint egyház, jórészt a közoktatási célokra kapta a rengeteg vagyont ! Most meg már az alsóbb papságot is államsegélyben részesítik. Ezeket mind ki lehetne a kezükön levő államjavakból egészíteni bőven, gavallérosan, nem 1U00 vagy 1600 koronáig, de legalább 3000 —4000 koroná’g, még akkor is maradna a főpap uraknak quantum satis. Ha így haladunk, a klérusnak utoljára mindenki és miuden intézmény szolgája lesz. Absorbeál mindent. Reá fekszik államra, közéletre, egyesekre, intézményekre, vagyonra, és kialakul majd a reformáció ötszáz-éves évfordulójára legalább egy theokratikusklerikális Magyarország ! így lassanként majd eljutunk oda, amit boldogult Kovács Albert, pesti református theologiai professzor megjövendölt, hogy a protestántizmust saját közönyössége, gyávasága fogja kivégezni. No de vigasztalódjunk. Ez tán még messze van! Addig jó lenne orvos-szerekről is gondoskodni. Alert a betegség mentül súlyosabb jellegű, annál nehezebb gyógyítani. En azonban ilyen orvosságot csak egyet tudnék ajánlani. Igaz, hogy ez azután radikális lenne. A két protestáns egyház erős, a lehető legszorosabb összetartása, bármilyen áldozattal — még a magunk sovány kenyere kettészegéséveí s egyik felének a közcélra való adásával is — józan irányú, igazi szabad -A legérkeztek a legújabb tavaszi és nyári férfi-divatkelmék Rendkívüli dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben, ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a lest formáira, a kényelem követelményeire nagy gond fordíttatik. Vágó Dezső szabászati akadémiát végzett szabómester, oki. szaktanító Pápán, Fő-tér 19.
