Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-28 / 9. szám
137 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 138 tneüt idegen tartományba s ott eltékozolta mindenét. Midőn mindene elfogyott, rászakadt a nagy nyomorúság, ugyannyira, hogy elszegődött disznőpásztornak. ínség támadt azután abban a tartományban s a nagy inség miatt még a disznók ételéből sem volt szabad eleget ennie. Ekkor eszébe jutott az édes apai hajlék, melyet oly hűtlenül elhagyott, keservesen sírt, mert nagyon megbánta tettét. Elhatározta, hogy visszamegy atyjához és igy könyörög neki : „atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, nem vagyok méltó, hogy fiainak hivattassam ; tégy olyanná, mint a te béreseid közül egy !“ Amit határozott, azt meg is cselekedte. Amint hazafelé közeledett, meglátá őt az édes atyja, megesett rajta apai szive, odafutván nyakába borult és megcsókolgatá. Mikor pedig a fiú elmondá, hogy vétkezett ellene, de megbánta tettét, bocsásson meg neki, vegye fel béresei közé, nemcsak hogy megbocsátott neki, hanem annak örömére, hogy megjött, megtért, megjavult, hizlalt tulkott vágatott és nagy vendégséget szerzett, mert az ő fia meghalt, feltámadott ; elveszett és megtaláltatott. Mik or pedig az öregebb fiú a vendégség miatt megharagudott, őt igy dorgálá az apa: vigadnod és örülnöd kellene azon, hogy a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. Mit gondoltok, kit kell értenünk az egy ember, a tékozló fiú apja alatt? Bizony nem halandó embert, hanem az egy igaz Istent. S ha ezt tudjátok, kit vagy kiket kell értenünk a tékozló fiú alatt? Bizony a rósz, hálátlan, a bűnös embereket kell értenünk, akik nem becsülik meg Istennek különféle ajándékait, az erkölcsi a lelki örökségeket, melyeket bőven kiad mindenkinek a mennyei Atya. Mit is tett a tékozló fiú ? Mire jutott végre ? Mit bánt meg? Mire határozta el magát a nagy nyomorúságban? Végre hajtotta-e fogadását? Hogyan könyörgött, mikor az apja elé ért? Hogy fogadta az apja? Megbocsátott-e neki ? Örült-e a rossz fiú megtérésén ? Mit csinált, mit készített a megtérés örömére ? Mit mondott az apa? Mi volt a fiú tékozlásának, bűnös voltának következménye ? Ugy-e nyomoríts íg, éhség, megvettetés. Igen! Ilyenek a bűnnek következményei ma is. Börtön, gyalázat, megvettetés, nyomorúság, melyet a bűn el nem kerülhet. Az emberi igazságszolgáltatás, a törvény s annak folyamata a megbocsátást nem ismeri, a törvénynek súlyát minden bűnösnek éreznie kell. Egészen másként van Istennél az egy mennyei Atyánál. Itt az igaz megtérés azonnal megbocsátást nyer. Az Isten jó, az Isten irgalmas, az Isten kegyelmes, jósága, irgalma, kegyelme végtelen. Melyik rész példázza ezt a tékozló fiú történetében ? ? ? Mikor megcsókolja a fiút, a tékozló, a romlott, de már megjavult fiút az apja ? Az is, de az is, hogy nemcsak megbocsát, hanem még vendégséget is szerez a megtért fiú számára. Igen, de mindez miért történik ? Istennek ingyen kegyelméből, az egyedüli közbenjáró Jézus Krisztus érdeméért, kinek érdeme a mi bűneinknek váltsága, melyért megbocsátja Isten a megtart embernek bűneit. Az igaz embernek sorsa olyan, mint a tékozló fiú báttyáé, az öregebb fiúé. Nem kelt örömöt, de nem is kell könyörögnie. Nem várja vendégség, mert neki megvan mindene, nem pazarolt el semmit sem a földir sem a mennyei javakból, sem a lelki, sem az erkölcsi örökségből. Megvan még apjának szeretete is. Éppen azért nem kell haragudni, ha a bűnös megtérésén örvendez az édes apa, mert a bűnös erkölcsileg halott, a megtért pedig, erkölcsileg feltámadt. Azon pedig ha valaki meghal és feltámad, elvész és megtaláltatik, az az megtérve, megjavulva haza jön az apai házhoz, csak örvendezni lehet, aminthogy a jó Isten is örül minden bűnös ember megtérésén. Ismétlés, kikérdezés, megjegyzés. Igen, a tékozló fiú apja alatt a jó Istent kell érteni, gyermekei alatt pedig a jó és rósz embereket. E történetből láthatjuk, hogy Isten a megtérő bűnöst, a Jézus érdeméért kegyelmébe fogadja s Örül, örülnek a menyben is minden bűnös embernek becsületes, igaz megtérésén. Jövő órára tanuljátok meg a történetet, de annak értelmét is állapítsátok meg a mai leckének nyomán. De olvassátok el a Szentirásból Lukács ev. XV. rész. 11 — 32. verseit is. (Folyt, köv.) Végh István ref. tanító. Könyvismertetés. Ritka egyház-irodalmi jelenség. A Hegedűs és Sándor debreczeni könyvkiadó cég második kiadásban bocsátotta közre a napokban három egyházi iró művét. Méltán mondhatjuk e jelenséget ritkának, de méltán mondhatjuk épen ezért Örvendetesnek is. A második kiadásban megjelent művek egyike Győri Vilmos nagynevű Írónk egyházi beszédeinek első kötete. Sajtó alá rendezte Radnai Rezső. A másik Gulyás Benő volt mezőcsáthi ref. lelkész összegyűjtött prédikációinak a harmadik kötete. A harmadik szintén prédikáció gyűjtemény. Mindszenti Imre ároktői lelkész népszerűvé vált s most már országszerte használt és közkedveltségnek örvendő „Krisztus minden mindenekben“ c. munkájának II. és III. kötete. A Győri Vilmos beszédeire a figyelmet fölhívni már Dem is szükséges. S ha egy munkának a címlapjára a Győri Vilmos neve van irva, azt a könyvet ajánlgatni nem kell, elég ajánlat a szerző neve. S ha ezzel a hittel kezdünk beszédeinek olvasásába, művének elolvasása után sem kell nézetünket megváltoztatnunk, mert ezek a beszédek méltók szerzőjük nagy nevéhez. Értékes, mélyen járó, vallásos ihletből fakadt beszédek ezek mind s magukon viselik Győri Vilmos egyéniségének a bélyegét. Győry Vilmosét: a szív em-
