Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-03 / 1. szám
5 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 6 lag szerinti ára nagyon sok helyen úgy vétetett föl a kongrua alá, hogy az utóbbi öt évi átlagnak ceak a felét teszi ki. Ez 10—12 ölnél szép összeg. De igy van a dolog még főleg a munkaváltságnál is. Ez az eljárás főleg azokra lesz igen sérelmes, akiknek jöveddlme 1898-ban talán csak néhány koronával haladta túl a minimumot. Főleg e tárgyak körül fognak forogni gondolataink az uj esztendőben. De van olyan is, a mi még ezek fölött is kiválóan fontos; aminek állandó gondoskodásunk tárgyának kell lenni. Ez a képmutatás kiirtása, a keresztyén jellem képzése. A próféták egyszerűsége, mindig csak az elibük tűzött célt néző hűségük, személyt nem válogató igazságosságuk, Isten parancsai iránt való föltétien engedelmességük — ezek vezéreljenek bennünket. Másként csak pozdorjával építünk és hitvány sárral mázolgatjuk a falaink repedéseit. Kis J. Teendőink. Sokszor halljuk : „századunk a szociális munka jelében indult meg. Akik a munka jelentőségét megértik, azok fenn fognak maradni, akik nem értik meg, el fognak pusztulni.“ Sokszor halljuk a vészkiáltást : veszünk, fogyunk, pusztulunk. Vallásunk külföldön hódít, anyagiakban, szellemiekben erősebb és erősebb, hatalmasabb és hatalmasabb lesz ; itthon pedig mind szükebb és szükebb térre szorulunk, a statisztika bizonysága szerint lassan, de biztosan fogyunk és pusztulunk. Sokszor habjuk, hogy valami sajátszerü érzéketlenség, vagy közönyösség lett úrrá felettünk. Nem tudunk elég féltékenyek, büszkék lenni arra a drága örökségre, melyet nagy őseink hagytak reánk s amelyet dicső reformátoraink, gályarabjaink oly tenger küzdelem és szenvedés árán szereztek meg nekünk. Sokszor halljuk, hogy az ébredő felekezetek között mi ébredünk legnehezebben, mi engedünk legkönnyebben, mi alkuszunk legszívesebben s azután a szabadosságot a szabadsággal mi cseréljük fel legelsőkben és legbátrabbau. Tagadhatatlan, sok baj van ; anyagi, szellemi és erkölcsi világunkban ; nem kell túlsötéten néznünk, hogy a titkon és nyilván pus-tító kórt meglássuk. Azért valósággal itt van a 12. óra, hogy munkába álljon mindenki a neki adott tehetségek, talentomok s hivatási körök, rendeltetésük szeriut. Az anyagi élet felől jó reménységgel lehetünk, a kormányzó államférfiak Ígérete szerint a lelkészek fizetése is nemsokára a kor igényeinek megfelelően rendeztetni fog, az egyházak is rendezett viszonyok közé jutnak, a tanítók pedig már élvezik is hű munkájok méltó jutalmát. Azért ha valaha, úgy most talpra kell állani mindenkinek s az Ő körülményeinek megfelelően kész szívvel, lelkiismeretes pontossággal, egyházunk intézményei iránt való lelkes szeretettel, tisztelettel, buzgósággal kell a legkisebb teendőket is végezni. Mik azok a teendők, azok a dolgok, melyek szellemi, erkölcsi, anyagi bajainkat Í3 szüntetnék, ezekre nézve, sokféle véleménnyel, tanáccsal, szövetséggel, egyesülettel találkozhatunk. Mindenek előtt legelső és legfontosabb az evangyéliomi, krisztusi élet, a tiszta jellem, mert ha ez hiányzik, hiábavaló minden beszéd; a szemforgató képmutató farizeuskodásnak nincs és nem lehet semmiféle komolyabb és maradandóbb hatása. (Hát hiszen az ilyen jellem nem is számít másra ! De próbálja csak bárki is. a nem tiszta jellemet kikezdeni ! Majd be törik a fejét ! Papiroson mi nagyon okosak és jellemesek vagyunk ! Szerk.) Azután mig nem késő, vessük kezünket a munkára. A Kálvin-Szövetség, a Vallásegyenlőségi Szövetség pártolása, megalakítása is hathatósnak és jó eredményűnek mutatkozik. Ezek mellett pedig ahol csak lehet: gazdakört kell alakítani. A földmivelésügyi miniszter ur nagyon áldásosnak mondja ezt s melegen ajánlja a községek vezető férfiainak. Általa a gazdasági érdekeket könnyeben elő lehet mozdítani, olcsóbb földbérlethez, földvásárlásokhoz lehet jutni, gazdasági gépeket, szerszámokat jutányosabban lehet beszerezni, a terményeket jobban lehet értékesíteni, jó vetőmagvakat, jó tenyészállatokat vásárolhatnak ; téli időre hasznot hajtó házi ipart honosíthatnak meg. Van országos, vármegyei gazdasági egyesület mindenütt könnyű a segítést, gyámolítást kieszközölni, csak azt a kis fáradságot, utánjárást nem kell sajnálni. Népünkkel érintkezni kell, a szivén, a lelkén kell kezünket tartani szüntelen, mert különben az álpróféták, meg az élet nehézségei igen könnyen félrevezetik, elámítják és elragadják őket. E végre igen hasznos és szükséges az olvasókörök alakítása is, mert kell lenni egy helynek, ahol naponként a néppel beszélgethessünk, a világ eseményeivel is foglalkozhassunk, az ország dolgait is emlegethessük, községünk, családunk eseményeit megvitathassuk. A ragadozó, ólálkodó farkasokat ilyen helyen sokszor egy-egy figyelmes, gondos szóval is el lehet távolítani igen sok ellentétet, viszályt meg lehet szüntetni. A hírlapokat lehetőleg úgy válasszuk meg, hogy a sokféle irány, elv és ellentét között legyen egy, amelyik tudjon vezetni, irányítani bennünket. A sajtó terén is már valósággal elérkezett a cselekvés órája, mert kell lenni egy erős napilapnak, amelyik hévvel, lelkesedéssel, igaz megbízhatósággal, felvilágosult szabadéivüséggel, igaz haza — és ember szeretettel — személyeskedő marakodás nélkül védje, terjessze jogainkat és igazainkat.
