Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-26 / 52. szám
897 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 898 A református egyetem kiváló fontossága. — Tisza István gróf főgondnok úr beszéde a debreczeni egyetem ügyében. — A tiszántúli ref. egyházkerületnek Debreezenben, folyó évi november hó 24, én tartott gyűlése alkalmával a püspök által adott díszebéden Tisza István gróf a félköszöntők során állást foglalt a Debreezenben felállítandó egyetem mellett. Beszéde elején foglalkozott Görömbey Péter esperesnek azzal az óhajtásával, hogy a nagy tiszántúli egyházkerületet ketté osztva, külön délvidéki egyházkerületet kellene alakítani. Tisza István gróf a következőkép kezdte meg nagyhatású beszédét : Engedjék meg tisztelt Uraim, — így kezdé beszédét — hogy e nagy kérdés részére: együtt maradjon e a tiszántúli egyházkerület, vagy ketté választassék, szives türelmüket kérem. Felhozták, hogy a római katholikus egyházban is meg van a hajlandóság új püspökségek alakítására. Ez ott egészen természetes, ott a püspökség: a püspök. Mennél közelebb jut a püspök a hívekhez, mennél gyakrabban fordul meg a községekben, annál hasznosabb ez a község hitéletének intenzivitása szempontjából. Nálunk egészen más a helyzet. Nálunk az egyházkerület nemcsak a püspök ; az egyházkerület nálunk az egész protestáns társadalom lüktető, éltető szerve, melyben egyesül minden erkölcsi és anyagi erő, melyet a mi protestáns társadalmunk képvisel. A mi egyházunk központi szerve a zsinat ugyan, de azért a protestáns egyház mégis az egyházkerületben él. Ennél fogva az egyházkerületeket túlságosan decentralizálni nem szabad, sőt egyesíteni kell az erőt; az egyházkerületben koncentrálni kell mindazt, amivel a protestáns társadalom anyagi és szellemi ereje érvényesül. Különösen a tiszántúli egyházkerületre áll ez, amely nemcsak népességre a legnagyobb, hanem egyszersmind a nemzeti őserőt is képviseli. Nekünk ezt az őserőt apró pénzre felváltani nem szabad. És ha minden más szempont elől kitérnek is, itt van a debreczeni főiskola. Minden protestáns kollégium szerves összefüggésben áll az egyházkerületével. Ha nem egy millió tagja volna a tiszántúli egyházkerületnek, lehetett volna e megvalósulnia annak a szép álomnak, hogy a magyar protestántizmus magyar protestáns egyetemet létesítsen. A mai közgyűlés is emlékezetes marad abból a szempontból, bogy ismét újabb alapkövét rakta le a protestáns magyar egyetemnek. Tudom, hogy magától az egyetemtől még nagyon messze vagyunk. Én sokáig abban a meggyőződésben voltam, hogy hiába hozzá fogni a megalapozáshoz, míg egy korszerű egyetem céljaira megfelelő erőforrásaink nincsenek, de készséggel elismerem, hogy e tekintetben megváltozott a nézetem, de igazat adok azoknak, akik bele fogtak a nagy mozgalomba, mikor még tényleg csak kezdetleges dugványait rakhattuk le a magyar protestáns egyetemnek. Én a magyar nemzet sorsa szempontjából a legnagyobb problémának azt tartom, hogy a nyugat-európai kultúrát recipiáló képességgel lépést tartson az átalakító nemzeti őserő. Ezen a téren a magyar kálvinizmusra vár a vezető szerep. Amely mindig vezetni igyekezett a kultúrát, a nyugat európai fejlődés terén ; de egyúttal meg volt benne a nemzeti jelleghez való csökönyös ragaszkodás it. Ezért kell gócpontot tartani itt a kálviuizmus fészkében, annak a kultúrának számára, mely nem vetkó'zik ki őseredeti jellegéből, amely a magyar ember tőről metszett észjárásával tndja átalakítani, amit a nyugatról tanul. Ezért kivánom, hogy azok a férfiak, akiket lassanként ide telepítünk, álljanak hivatásuk magaslatán, keressék meg az igaz kálvinista becsületességgel, Önmaguk és mások iránti kíméletlenséggel, amely nem ismer más hivatást, mint az igazságnak tűzön vizen való felkutatását és érvéuyesíítését. És kivánom, hogy ezek a férfiak gyűjtsék maguk köré a fiatal generációnak e hivatást megérteni képes gárdáját. Es ha azt látom, hogy az egyházkerületet és a debreczeni főiskolát erre az útra, az egyetem alapjainak lerakására vitték, sokaknak más meggyőződése ellenére, akkor ezekre a férfiakra kell ürítenem poharamat, akik enuek a munkának vezetői és apostolai voltak, akiket a saját igazságukba vetett vak hit, fanatizmus vezetett, amely azt mondja, hogy ne számoljunk nehézségekkel, mert az az ügy oly szent, hogy minden akadályon keresztül diadalmaskodni kell. A debreczeni egyetem úttörő ^harcosaiért köztük első sorban Dégenfeld József grófért emelem poharamat. A hosszan tartó éljenzés és taps után Dégenfeld József gróf, a tiszántúli egyházkerület főgondnoka mondott köszönetét a tiszántúli egyházkerület nevében, amint következik : Mindenki tudja, — úgymond — hogy a debreczeni egyetem ügye, a filozófiai fakultás ügye nagyon is a szivemhez nőtt. Ugyanez köztudomású az én elnöktársamról : dr. Erőss Lajos püspök úrról is. Tisza István gróf mostani felszólalása nekem nagy reményeket nyújt a jövőre nézve, mert látom, hogy azok, akik eleinte nem voltak velem egy véleményen, meg vannak immár nyerve az eszmének. Ilyen körülmények között, ha ez a nagy egyházkerület neki lát: a magasztos terv előbb utóbb meg fog valósulni. — Üdvözlöm az én szeretett barátomat és kedves rokonomat : gróf Tisza Istvánt, aki nekünk nagy munkánkban segítő társunk lett. A pápai főisk. nyomdában mindennemű nyomtatványok olcsón készíttetnek.
