Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-26 / 52. szám
899 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 900 Lelkipásztori látogatások.* A lelkipásztor! látogatásokra lehetetlen egyforma szabályt állítani fel ; és egy embernek a példája, bárminő kitűnő volt is az a maga lelkészkedésében, és bárminő tisztelt nevet tudott is az magának kivívni, egyetemes mintáúl egyáltalában nem állítható fel. És mégis nem jár az haszon nélkül, ha alkalmilag egy magasabb páldányt állítunk magunk elé a lelkipásztornak e téren kifejthető ügyességéről és buzgalmáról, nem azért, hogy utánozzuk azt, ami ma már gyakorlatiatlan dolog volna, hanem, mint egy fennkölt eszményt, mely a saját erőfeszítésre buzdításúl szolgálhat, és amelyet magunk előtt tartva, nagyobb eredményeket érhetünk el, mint ahogy azt különben tehetnők. Ilyen eszményt mutat fel kétségtelenül Baxter Rikhátd, amikor leírja Alleine József truntoni lelkész eljárásmódját. „Az volt a szokása, — írja Baxter — hogy egy nappal előre értesítette a családokat látogatási szándékáról, kérvén azokat, hogy hadd léphessen be házaikba, hadd beszélhessen velők lelki ügyeikről, és hogy legyen együtt az egész család az ő látogatása idején. Amikor megérkezett és a családot összehívták, az ifjakat oktatni kezdette a vallás alapelveire, több kérdést intézvén a kátéból hozzájuk, s az adott feleleteket ismét kellőleg kifejtvén és megmagyarázván. Kérdezősködött továbbá tőlük a lelki állapotuk és helyzetük felől, arra törekedvén, hogy fogékonnyá tegye őket a bűn gonoszsága és veszedelmes volta, emberi természetünk romlottsága és bűnössége s a meg nem tért állapotban létei nyomorúsága iránt ; felhívta őket, hogy keressék az evangyéliom által ajánlott igazi orvosságot, amely abban all, hogy térjenek meg minden bűneikből Istenhez és csatlakozzanak Krisztushoz ; kövessék a szentséget; vigyázzanak sziveikre és életökre ; öldököljék meg magokban a testi vágyaikat ; váltsák meg földi életök idejét és készüljenek az örökkévalóságra. És amint e tárgyakat értelmök előtt ki fejtegette, azok gyakorlását a legnyomósabb érvekkel és bizonyítékokkal lelkiösmeretiikre is kötötte. E mellett különböző tanácsokkal és utasításokkal látta el, felhíván egyszersmind őket, hogy gondosan emlékezzenek meg azokról, s elköknek javára gyakorolják azokat. Azokat, akik komolyak és vallásosak voltak, támogatta, hogy haladjanak előre a szentségben ; megfelelt kétségeikre, elintézte ügyeiket, s bátorította őket nehézségeik közepette. És mielőtt eljött volna valamely családtól, elkülönülten négyszemközti beszédet folytatott a családfőkkel, és azután ismét külön a családnak már idősebb tagjaival, hogy így, már amennyire az egyáltalában lehetséges, megismerje nyáj a minden egyes személyének állapotát, s beszédeit aztán akként alkalmazza, amint az mindnyájok részére a legjobb. Ha azt tapasztalta, hogy elhanyagolják családi kötelességeiket, intette és szorgalmazta őket, hogy hozzák be magoknál a házi istenitiszteleteket ; ezek tartási módját illetőleg utasításokat adott nekiek. A családfőknek komolyan javasolta és kérte őket, hogy amennyiben érdeklődéssel viseltetnek Krisztus dicsősége és gyermekeik és szolgáik lelkének jólléte iránt : adjanak ezeknek naponként alkalmat magán, leiköket illető kötelességeik teljesítésére, sőt bátorítsák is azokat ezek foganatosítására; és nem is távozott el addig a családfőktől, míg azok ezt meg nem Ígérték nekie. Néha pedig távozása előtt magában is imádkozott. Ez volt általában véve — folytatja Baxter — az ő eljárásmódja, de különböző látogatásai alkalmával annyi szükséges változatatgatással, amennyit csak a különböző családok sajátos állása és állapota megkívánt. Ha tudatlan volt vallási dolgokban az a család, amelyet meglátogatott, akkor annál hosszabbra terjesztette ki oktatását és katechizálását; ha laza erkölcsű, feddését és dorgálását; ha istenes, bátorítását és útmutatását. Rendesen minden héten öt délutánt töltött el ilyen gyakorlatban, délután egy vagy két órától esti hét óráig. Ezen idő alatt három vagy négy családot, néha többet tudott meglátogatui, aszerint, amint azok nagyobb vagy kisebb családok voltak, így ment végig az egész városon, és amint elvégezte, újra kezdte azonnal, hogy minden családot lehetőleg gyakran fölkereshessen. Sokszor hálát adok Istennek azért a sikerért, amelyet ezekben a gyakorlataiban elért, és azt szokta mondani, hogy Isten őt ezen munkája által, ha ugyan nem nagyobb, de mindenesetre éppen olyan sikerrel munkálkodó eszközzé tette a lelkeknek javára, mint templomi prédikálása által.“ * A Luther-Társaság pályázatot hirdetett a hívek lelkipásztori gondviselésről szóló nagyobb munkájára. A pályadíjat: Csiky Lajos, a debreczeni ref theologiai akadémiának nagy munkásságú tanára nyerte el „Lelkipásztorkodástan“ (Theologiai pastoralis) című művével. A munka a Luther-Társaság kiadásában, 1909. évben jelent meg. Ára 6 korona. Kapható a Luther- Társaság evangélikus könyvkereskedésében Budapesten, VIII., Szentkirály i-utca 51/a. Ebből a hazai irodalmunkban eddig páratlanul álló, kitünően megirt, 512 lapra terjedő műből mutatványul közöljük a fentebbi részletet. Egyúttal igen szivesen ajánljuk úgy e munkát, mint a Luther-Társaság kiadványait általában is, mert e Társaság igen értékes dolgokat juttat kezünkbe. Szerk. RÉGNER PÁL templom- és diszfestő PÁPA. OBsT" Templomok festéséről számos elismerő levél! Több kiállításon kitüntetve! ÜW ___— Több pápai templom restaurátora! Elvállal szobák, termek művészi festését! = Aűapítatott 1871-ben. ■.. Cilii- és betüfestészct! Modern kivitel! Szolid árak! . AJapítatott i8?i-ben
