Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-07 / 45. szám
779 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 780 Tisztelt Közgyűlés ! Korunk büszkén a felvilágosodás korának nevezi magát. És igaz is, hogy több fölfedezés, több tudományos űjítás következett be az utolsó száz esztendő alatt, mint talán évezredeken át azelőtt. Tágult az emberiség ismeretköre, a pozitív tudás a maga birodalmába ragadott tényeket és jelenségeket, amelyek előtt azelőtt tanácstalanul állott az emberi elme. Kitolódtak az emberi értelem megismerési határai, És különösen az exakt tudományok terén beálló rohamos haladás összeesik az emberiség gazdasági-, társadalmi- és politikai viszonyainak olyan átalakulásaival, amelyek megannyi ösztönzésül szolgáltak az emberi elmének arra, hogy merészen tegye tül magát az előtte eddig fönnállóit korlátokon, hogy neki vágjon az ismeretlen világ fölismerésének, hogy a maga erejére támaszkodva, igyekezzék megoldani a lét promlémáit. A teljes, korlátlan gondolatszabadság s a gondolat nyilvánításának korlátlan szabadsága bele vitte e nagy kérdések taglalását a társadalom olyan köreibe, olyan rétegeibe is, amelyek eddig csöndesen, bizonyos szellemi apátiával vonultak meg a tekintély árnyékában. Míg a múltban az istenség, a hit, a materializmus problémái csak kevés bölcselőt foglalkoztattak, míg^ a múltban egy-egy évszázad alig mutat egynéhány nagy gondolkozót föl, aki a lét problémáinak merészen, a bevett hagyományokba ütköző megoldásával foglalkozott, addig ma már a legféktelenebb kritika, a legféktelenebb izgatás tárgyaivá lettek ezek a kérdések a néptömegek c célra képzetlen, előkészületlen lelkülete előtt, ma már azok a nagy kérdések: van-e lélek, van-e Isten, mi mozgatja e világot, mi lesz az ember sorsa, van-e más világ, amelyben bízhatunk, amelyben reménykedhetünk, — mindezek a kérdések, mindmegannyi játékszer dobatnak szét félművelt és műveletlen körök eszmefuttatásaiban. Nincsenek meg tehát ma már azok a tekintély által megszabott pozitív sarkoszlopai az emberi gondolkozásnak, amelyek, ha talán akadályul szolgáltak a haladásnak, de legalább biztos zálogát képezték az emberiség nagy tömege lelki egyensúlyának és lelki megnyugvásának. Ma már ezeket a tőoszlopokat a lélek belső oszlopaival kell pótolni. Ma már ama szellemi fegyverekkel szemben, amelyek ostromolják az emberiség hitét, szellemi védekezéshez kell nyúlni. Ma már az egyháznak minden eddigi főfeladata mellett ama mindennél magasztosabb, mindennél páráncsolóbb és talán mindennél nehezebb kötelessége előtt állunk, hogy a hitetlenség, a materializmus áramlataival diadalmasan vegye föl a küzdelmet. És ha ebből a szempontból vizsgáljuk az emberiség helyzetét, egy sajátságos kép tárul föl előttünk. Mindama nemzetek társadalmában, amely nemzetek lelki élete nélkülözte a protestántizmus éltétő elemét, mind élesebb és élesebb, mind átbidalhatatlanabb ellentét fejlődik ki a hit és tudomány, vallás és fölvilágosodás között. Azt a kétségbeejtő tünetet látjuk, hogy a fölvilágosodás, a tudomány mind vallásellenesebb, mind istentagadóbb, mind a vallásra nézve ellenségesebb irányokat követnek. A vallás, a hit pedig görcsösen kapaszkodik bele a középkori világnézet avult bástyáiba s azok közé kivánja az emberiség lelki életét beszorítani. És a világnézlet e rettenetes bifurkációjának áldozatul esik nemzetek és társadalmak belső békéje. Két ellenséges táborra szakadnak egész nemzetek, amelyek nem érthetik meg többé egymást, amelyek gyűlölködő ellenségekként állanak, és küzdenek egymással és két ellenséges áramlat marcangolja az igazságot kereső emberi lelket is. Egymás ellen fordul az emberi lőlek két legnemesebb ösztöne. Az, amely az ismeretet, és az, amelyik Istenét keresi. S ha ezzel szemben ama társadalmak felé tekintünk, amelyek, ha nem is egészen protestánsak, de amelyeknek egész gondolatvilágára a protestáns fölfogás, a protes táns gondolkozás befolyást gyakorol, ott azt látjuk, hogy mindjobban szaporodnak a két látszólagos ellentétes tábor között a nagy belső szintézis jellenségei. Ott azt látjuk, hogy az emberiség előrehaladásának, a kultúrának egy alacsonyabb stádiuma csak az, ahol kitör az ellentét emberi és isteni tudomány, hit és vallás között. De azután éppen a legmélyebben járók, éppen a legnagyobb elmék megtalálják a kiegyenlítés útját, elvezetik a nemzetet, elvezetik a társadalmat olyan világnézlet boldogító terére, amely a modern fölfogást, a modern tudományosságot, a fölvilágosodást, a lélek szabadságát az igaz, mély vallásossággal tudja összeegyeztetni. És vájjon, ha vizsgáljuk ennek a jelenségnek az okát, hát vájjon minek tulajdonítsuk azt? Talán annak, hogy a mi hitelveink olyan fölényben vannak más vallások hitelveivel szemben ? Hát, tisztelt közgyűlés, én hiszem és vallom, hogy a mi hitelveink haladást képviselnek a római katolikus egyház hitelveivel szemben, de azért ezt a nagy jelentőségét a protestantizmusnak még sem ennek tulajdonítom. Nem annak, mintha dogmáink olyan magaslaton állanának és mintha dogmáink belső tartalma, lényege adná a kulcsot kezünkbe arra, hogy megtaláljuk az egységet hit és vallás között. Nem abban, hanem abban, hogy a pro-Ifj. Stern Lipót Pápa, Kossuth Lajos-utca, Posta-palota. = Mindennemű kézimunka, űimzési előnyomda = rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. Elvállal mindenféle templomi arany, ezüst és selyem díszmunkát, valamint fehér hímzéseket és kelengyék elkészítését. I lelkiismeretes kiszolg-álás !
