Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-31 / 5. szám
69 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAR 70 Most vonuljunk félre, mint Dávid Saul elől ... minden dolognak rendelt ideje vagyon, biztosan eljön a számadás ideje, írjuk ezt is a többi rováshoz, majd csak betelik a mérték ! Megvirrad még valaha ! ! ! * * * Óh én szegény balgatag ! Országos bajokkal törődöm, mikor sokak és nagyok házi gondjaim ! Elfogyott a konveDcids fa .. . Gergely pedig még messze van ! pénzalakjában egy öllel előre vagyok ! Volt tisztességes, kissé alacson, 3 szobás lakásom ; kabóca, pók is akadt benne, rávitt az asszony, hogy néki 5 szobás lakás kell s most van 5 szobás lakásom, nagy ajtók, akkora ablak, hogy ha 3 éves kis leányomat az ablak közé teszem, olyan ott mint egy kis cserebogár ! külön szalon, külön ebédlő ! Bele vittem ugyan hiveimet a modern építkezésbe, de én is megbántam, ők is megbánták az építkezést, a papiak föllebb emelve, a 3 öl konvenció maradt továbbra is! A kivetés ellen zúgolódnak, kivált az elöljáró uraimék, mivelhogy azt mondják: „ott sem voltunk az áldomás ivásnál!“ Tessék 3 öl fából a tűzhelyt is táplálni ! Bizony mondom, a „Ne temere“-nél nagyobb baj van itt! Üldögélek a kályha mellett, avult, Keresztelő Jánosról rám maradt teveszőr köpönyegem vállamat takarja ! Kopogtatnak . . . belép a harangozó. Szomorúan szól, hogy bizony tiszteletes uram, ismét elloptak 5 darab ákácfát a temetőből, az idén már a 16-ik darab, testvérek között megért 38 koronát, mondja elegikus hangon. No hát, Gergely bácsi, azt mondom, megrázva teveszőr kabátomat, eddig és ne tovább ! Kivágatom az egész faállományt a temetőből, még ma nézzen fejszések, ■ fürészesek és kocsik után, nem fogunk tovább dideregni ! A Somkuti Ferenc uram annyit mondott az-imént — szólt harangozóm - , hogy a „temető fái, az ingatlan érték állagához tartozván, az a tulajdonos egyházat illeti“. Hol juthatott ez az atyafi a kér. gyűlés jegyzőkönyvéhez (lásd 1908. évi kér. gyűl. jkve 347, 1.), ott csakugyan van ilyesmiről szó, arról t i., hogy az özvegy lelkésznének nincs joga a temetői fákhoz ! Hadd lássuk, mit mond az én díjlevelem ? . . . „a temető használata ős időktől a lelkészt illeti .. rendben vagyunk ! . . . Miután a főtiszt, kér. biróság a papnak halála utánni állapotairól beszél, elő azokkal a fejszésekkel, menjen harangozó bácsi Somkuti uramhoz, hogy térjen egypárszor udvaromban a temetői kivágott fákkal, térjenek többen is! Minden megtörtént, tele van az udvarom fával. Somkuti uram háromszor hozott, megkínáltam jó „szamatossal“ nagyon megköszönte szívességemet, a legkisebb baj sincs, az az hogy éjjelenkint az udvaromról hordogatják a szálfákat, se baj, elég tüskés az ága, azt nem bántják ! Nagyon szeretném, ha nagyt. szerkesztő uram kiböngészné, hogy hol van megírva az, hogy a temetőnek osak a füve a papé, van-e ilyen szabályrendelet ? ? (Folyt, köv.) Nyílt levél. Nemes Bertalan országgyűlési képviselő és ügyvéd, Radácsi Cyörgyhöz intézett nyílt levelében, mit a Magyarország c. napilap január 15. számában tett közzé, részletesen kifejti azon okokat, amelyeknél fogva ő azt véli, hogy Radácsinak, bár ez a Magyarország múlt évi nov. 14. számában, indokolt fölhevülésében. azt a távirati választ adta dr. Ferenczy Árpádnak, hogy sajtópert fog ellene indítani, e sajtóper megindítására nincs semmi szükség, semmi ok. Radácsi ugyanis Nemes Bertalanhoz fordult jogi tanácsért. Nemes a maga vélenyét a következőkre alapítja: Ún azt a tanácsot adtam, hogy miután Radácsi a főiskola vezetőségének, az egyházkerületnek és a konventnek is tagja : ezeknek a véleménye, illetve engedélye nélkül semmi megtorló lépést nem tehet. Erkölcsileg kötelezve van. ha megtorló lépéseket akar tenni, hogy először ezen testületek beleegyezését kikérje. A sárospataki főiskola iránti szeretettel, kegyelettel adózók, akik a főiskolának és vezetőségének jó hírnevét féltékenyen őrzik, épen úgy mint én, abban a meggyőződésben voltak és vannak, hogy a sajtóper nyilvánossága csak alkalmul szolgálhatna arra, hogy a támadó közlemények szerzői a közvéleményt megtéveszteni törekedhessenek. Tanácsom folytán Radácsi György az ő egyházi hatóságától tényleg engedélyt kórt, hogy rágalmazás miatt a sajtópert megindíthassa. Radácsi György az egyházkerületi főhatóságtól azt a választ kapta, hogy sem a fegyelmi eljárás elrendelésének, sem a hírlapi támadások sajtóper utján való megtorlásának szükségét fenforogni nem látja, mert a megtorolni szándékolt támadások a Zoványi ügy folyományai, a Zoványi ellen folyamatban levő fegyelmi eljárással kapcsolatosak, tehát világi bíróságok eldöntése alá nem tartoznak. Ilyen válasz után s főképp azért, mert a főiskola gazdasági választmánya a Magyarország dec. 14-iki számában tételről tételre indokolt számadást tett közzé, amelyből kitűnik, hogy a főiskola vagyonát mily módon, mily gondossággal és ellenőrzés mellett kezelik a hivatalos tényezők, véleményem szerint Radácsi Györgynek sajtópert megindítani nem szabad. A per megindításával csak alkalmat adna a közlemények szerzőinek, hogy a sajtóbiróság által úgy a törvény, mint a főiskolai autonómia tekintetbe vételével megtagadandó bizonyítási eljárás mellőzésében úgy szerepeltessék magukat, mint az uj iránynak s a becsületes vagyonkezelésnek mártírjait. Az egyházi főhatóságnak autonóm jogkörében hozott határozata felmenti Radácsi Györgyöt attól is, hogy a Ferenczy Árpád által közzétett és már magában is képtelen váddal szemben perrel védekezzék, mert eltekintve az egyházi főhatóság egyedül jogos és illetékes bírálatától, köztudomásúlag a főiskola vagyona felett egyesek semminemű intézkedési joggal nem bírnak, minden intézkedés az arra hivatott autonóm testület határozatának végrehajtása.
