Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-31 / 5. szám
67 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 68 jól tudtuk; kivéve a végkövetkeztetést. Ezt nem tudtuk. Sőt ellenkezőleg azt tudtuk, hogy egyházunk olyan alkalmazottainak egyesületét is, akikre szóról-szóra áll az, amit a miniszter ur a lelkészeknek az egyházban elfoglalt helyzetükről mond, ő erősítette meg. Értjük az Országos Református Tanár Egyesületet; Tessék csak megnézni az E. T. VI. t.-c. 75. § át. . . . Ha pedig azt mondja erre a miniszter ur, hogy akkor nem ő volt még a miniszter; akkor meg hogyan értsük, hogy a velünk hasonlóképen ugyanazon helyzetet elfoglaló énekvezérek múlt évben alakult egyesületének alapszabályait az országos kormány — nem ugyan a vallásminiszter, hanem a belügyminiszter — erősítette meg?! Bizony nehéz megérteni e dolgot. Téuy, hogy ami ténykedésünk, még magán, családi életünk határvonalai is törvény által jól megvannak vonva. Ezeket a határokat nem szabad átlépnünk. Akkor se volna szabad, ha valamiképen sikerülne olyan alapszabályt alkotni, ami ezeken túlmenő jogokat akarna biztosítani. Törvény ellenére épen semmit se ér semmiféle alapszabály . . . Most aztán azt kérdezhetné valaki: hát minek akkor alapszabály? Azért, mert az egyesületi jog országos törvény által van szabályozva. Alapszabály nélkül egyesületi jogot gyakorolni nem lehet. Ezért van, hogy ha bármiféle egyesület alakul bármelyik gyülekezetünk kebelében, ami a mi egyházi céljainkat szolgálja, ennek alapszabályait nem az egyházi hatóságok, hanem a belügymiuiszter állapítja meg. A konvent bizottságot küldött ki a szóban forgó ügyben. Kiváncsién várjuk, hogy ez milyen véleményt terjeszt majd a konvent elé és hogyan határoz az. Az ORLE választmánya, melynek sürgősen kellett tanácskozni, hogy tájékozást nyújtson elnökének, aki január 15-re, a konvent által ez ügyben kiküldött bizottság ülésére meghivatott, álláspontját igy körvonalozta : a kormány eljárásában a minden honpolgárt egyaránt megillető egyesületi jog megsértésének tényét látja. Nem helyesli, hogy a konvent a vallásügyi miniszter átiratát annak érdemi részében tudomásul vette. Nem járulhat hozzá, hogy a református lelkészek az állampolgári jogok tekintetében kivételes elbánásban részesíttessenek. Bizalommal kéri a konventet, hogy az 1908. évi alapszabályokat a kért módon az egyedül illetékes belügyminisztériumhoz terjessze fel. Nem várt eshetőségekkel szemben kijelentette, hogy helyesebbnek tartja hivatalos szervezet és formálisan megerősített alapszabály nélkül aid hoc kongresszusok és sajtó utján ápolni a köz szellemet, munkálni lényegben a kitűzött célokat, mintsem a formalitás kedvéé* t akár szenvedőlegesen, akár tevőlegesen, hozzájáruljon a magyar ref. lelkészek polgári jogának megcsorbításához és az államra nézve veszedelmes következményekkel járható precedens megalkotásához. K. J. A kályha mellől. Itt ülök a kályha mellett, gondolkodom a világ folyásáról és sok furcsa dolgot látok. Telve a levegő puskapor-szaggal, elégedetlenséggel, a Balkánou minden csendes (?). A 2V3 millió fontocska szép summa, ennyiért érdemes a kardot hüvelybe tenni ! Az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtásának 12 ik órája elérkezett. Mióta harcolunk már jogoB követeléseink érvényesítéséért, s mi az eredmény?... majd megmondom alább...! Az evangeliom dárdáját neki szegezte a „Ne terriere“ torkának főtiszt. Antal Gábor püspök urunk. Lett nagy ribillió, fölszisszenések és nyikkanások, mint mikor valaki a sötét barlangba égő fáklyát visz s a falon csüggő denevéreket füstölni kezdi, a lelkészértekezletek, ref. traktusok, luteránus gyűlések segítségül ajánlkoztak, hogy a torkon fogott „Ne teurere“ fel ne emelje hydra-fejét; a kerületek mérsékletre intettek, majd csak lesz valahogy, ne legyünk idegesek, sth. ; majd a konvent elintézi az ügyet, a vármegyék s segíteni fognak, hogy az ország népe közé ne jusson az embertelen, sok család boldogságát feldúló pápai rendelet, s mi az eredmény ? . . . A konventi közös bizottság még tárgyalásra sem ült Össze s immár arra alá Baranyában már elhangzott a szó : a Pápát nem lehet sem utasítani, sem befolyásolni. De az állam tekintélyét meg kell védelmezni, mondják sokan, ökölbe szorított kezekkel, szikrázó szemekkel ! Az állam tekintélye ? ... el van az már veszve réges régen, „amiatt már alhatik kend“ ! Kárba veszett dolog minden további tiltakozás, a plébánusok már rég kihirdették a rendeletet s ezen hűséges munkáért a magyarországi szegény kath. püspökök és érsekek 700.000 koronácskáját az állam kasszája 1,300.000 koronával megbesserelvén, megadja a kongruát a hazafias kath. közpapoknak, kik sem gyermeket nem nevelnek s nem taníttatnak, kik a böjtben hallal élnek, sajtooskát esznek ! Hüvelybe a karddal! Egy szót se érdemes többé vesztegetni a „Ne temere“-ről, minek beszélünk jogegyenlőségről ? .. . placetumról ? Róma nem enged j
