Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-17 / 42. szám
721 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 722 gondterhes, ködös völgyein felül az ingyen jött jólét magasságában helyezi el és aki ebből a magasságból kiirigyel másokat. Ha a mi materializmusunk vétek, vé‘kes a tor vén y is, vétkesek a törvényhozók, mert a mi materializmusunk csak annak a valóságára törekszik, amit a törvény biztosít. Ebből a biztosított jogból pedig nem engedjük magunkat kisemmiztetni a vizet prédikáló borivá« zoíizmáival, sem azzal a reánk oktrojálni akart szeméremmel, amely az üres tátkájú koldus tragikumához vezet. Sikertelen marad a törekvés, mely célunknak, erőkifejezésünknek egészét az anyagi célt szolgáló hányadba akarná bele erőltetni, hogy a lelki eszmények szolgálatának tisztességétől megfosztva, a közelitélés vesszőfutásába vergessen bele. Mi célunk egészét szolgáljuk. Isten országának s benne magyar hazánknak, református egyházunknak nagy érdekeit. Magánérdekünket is a közérdek fényében látjuk tündökölni, mert megtanultuk a történelemből, hogy a magyar kálvinista papság helyzete pontos kifejezője volt mindig a lelkiismeretbeli szabadság és magyar nemzeti eszme erőmértékének. Jelen kongresszusunk programmja is amellett bizonyít, hogy a lelki élet és közérdek nagy kérdései dominálnak törekvéseink tárgyai között. A szorosan reánk tartozó anyagiaknak csak annyi rész jut, amennyi minden életképes mozgalomban a természetes alkotó tényezők egyikét megilleti. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Az elmúlt esztendő történetét röviden így jellemezhetem: Sokat fáradtunk, kevésre értünk. Felette nagy volt az erő, amellyel jogos és nemes törekvésünk szemben találta magát. A klerikálizmus, a maga enormis anyagi és raffinált szellemi hatalmával, egyetemes egyházunk legfelső képviselete s a vele egyetértő országos kormány a maga reakciós egyház-politikájával s minden hova elérő aparátusával. Egyik oldalon ez az óriási hármas alliance, másik oldalon mi, a kevesek, kicsinyek, szegények, kezünkben egyetlen fegyverrel, a magasságos Isten szent nevével. Érezzük, bevalljuk a külső eredmények csekélységét. Az Úr még nem látta elérkezettnek az időt, hogy a maga erejét, a mi erőtlenségünkben végezze el. De, ha a formák külső megalkotásához nem ajándékozott is erőt, az örök lényegben, a lélekben kitöltötte a maga erejét. Bensőbbé tette közöttünk a szeretetet, kiterjesztette annak hatását a hozzánk csatlakozottak, s közeledők alig remélt nagyszámú seregében- Adott türelmet, elviselni a háborúságokat s kitartást hordozni a keresztet, amellyel az 0 szent Fiának szabad szolgálata jár. Amíg magunk között az egyezséget meg nem szerezzük, amíg érzésben, gondolatban, törekvésben egygué nem lesz minden kálvinista lelkipásztora ennek a hazának, addig nem is érkezik el az idők teljessége, melyből nagy sikerek áldása származik. Ha egyik kezünket a testvérviszály lelket szaggató kinja leköti, félkézzel sokra nem mehetünk. Az existenciáért folytatott élethalálharc táborjárása közben a pásztorális munka égető szüksége is tovább éhezik. Ezt a felséges hivatást a kínos közbevetések nem engedik termékeny hatással teljesíteni. Az emberek megítélhetnek bennünket ítélni könnyű. De igazán csak az Isten ítélhet meg, aki lát minden nyilván- és titkon valókat Az O szent szine előtt állunk, nyugodt lelkiismerettel. Bátran az emberek előtt is. Utainkat jól meggondoltuk, azokat az emberek s a honpolgárok természetes szabadságával, hazánk érdekeivel, reformált egyházunk alapelveivel s ami legfőbb, Isten törvényével egyezőknek találtuk, tehát folytatjuk is. Programmunk : az eddigi alapokon a következetes küzdelem folytonossága. — "Vége. — Az új tanterv a gyakorlatban. — Folytatás. — »Hiszen — ugyancsak Gönczy mondja — egészben véve nem nagy jelentőséggel bir, ha az iskolás gyermekek néhány történeti évszámmal, néhány uralkodóval, néhány bogárral, néhány idegen szóval és szibériai város nevével stb. kevesebbet tudnak, ellenkezőleg igen sokat tesz, ha egészséges testre, ép érzékekre és tiszta értelemre tesznek szert.« Kérdem most már: használunk-e a gyermek testének és lelkének, ha naponta 8 - 12-ig, 2—4-ig iskolában tartjuk s egyáltalában lehetséges-e — különösen a melegebb napok beálltával — a délelőtti utolsó órábau eredménnyel tanítani ? Tapasztalatom szerint nem lehet, mert a múlt tanévben is — a nagy hőség miatt — már d. e. 10 óra tájban a gyermek teljes kimerülését észleltem, sőt nem egy rosszullétről panaszkodott. Érthető is: a falusi gyermek — különösen a tavaszi és nyári időszakban — már 6 óra tájban fent van az iskolában, tehát napról-napra délelőttönkint mintegy 6 órahosszat az iskola padjába szorítani — valóságos meréuylet testi és szellemi épsége ellen. Még csak azt jegyzem meg, hogy nézetem szerint az ismétlő iskolában semmiféle uj anyag tanításának helye nincs. Hiszen már a neve, az, hogy »ismétlő«, megmondja ennek az iskolának rendeltetését, mely nem lehet más, mint a mindennapi iskolában tanultak ismétlése, gyakorlása, erősítése; de semmi esetre sem való az ismétlő iskolába oly nagymérvű uj anyag, minőt a tanterv e célra fölvesz. Egyebektől eltekintve, egyedül az ismétlősök rendetlen iskolábajárása elég bizonyíték amellett, hogy nem lesz mód és eszköz, mellyel az ismétlő tanköteleseket uj tananyag megtanulására — pláne könyvből leendő megtanulására — kényszerítsük. Az ismétlő-iskola számára fölvett új anyag tehát
