Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-17 / 42. szám
723 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 724 föltétlenül mellőzendő. Azt hiszem, ezek után mindenki megállapíthatja, mennyit ér ez a »tanterv«, mely nagyon is magán viseli annak nyomát, hogy nem a falusi népiskolai gyakorlati tanítás terén szerzett tapasztalatokon épült föl, hanem hogy a legteljesebb jóakaratból fakadó, javítást célzó ellenjavaslatok félredobálásával készíttetett. Ha azonban az egyházmegyei tanügyi testületek egyértelmüleg fölemelik tiltakozó szavukat azon visszásságok ellen, melyekkel e »tanterv« iskoláinkat megakarja terhelni: merem remélni, hogy ennek eredménye nem lehet más, mint vagy e tanterv teljes elvetése, vagy pedig a gyakorlatiasság szem előtt tartásával leendő átdolgozása. E felfogásból kiindulva nyújtottam be a belsősomogyi egyházmegye tanügyi bizottsága elé alábbi indítványomat, melyet ez utón is ajánlok a többi egyházmegyei tanügyi bizottságok figyelmébe, kérve, hogy f. évi közgyűléseiken foglalkozzanak az indítvánnyal. Indítványom igy szól: »Mondja ki a tanügyi bizottság, hogy a Pápán 1908 szept. 22-én tartott egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvének 160. száma alatt olvasható végzéssel elfogadott s 1909, illetőleg a f. évi júniusi egyházkerületi közgyűlés határozata szerint most már csak 1910 szept. 1-én életbeléptetni szándékolt »Tanterv«-et mostani formájában nem tartja elfogadhatónak s a gyakorlatban megvalósíthatónak. Egyházmegyei közgyűlés utján fölterjesztést intéz tehát a főt. egyházkerületi közgyűléshez, javasolván a következőket: A tiszántúli egyházkerületben is meglevő gyakorlat szerint — az iskolák különböző tagozódására tekintettel — háromféle tanterv készíttessék: külön az osztatlan, külön a részben osztott 8 külön a teljesen osztott iskolák számára. Amennyiben pedig ez nem fogadtatnék el, utasíttassék az egyházkerületi népiskolai tanügyi bizottság új tanterv-javaslat készítésére, illetőleg fenti szám alatt kiadott »Tanterv«-nek a gyakorlatiasság, általában a kedvezőtlen viszonyok között levő osztatlan iskolák helyzetének különös tekintetbe vételével leendő átdolgozására«. Az elmondottak alapján elfogadásra ajánlom indítványomat. Kaposmérő. Ladányi Ferenc ref. tanító. — Vége. — Újabb megjegyzések. 1. L. F. úr, miután azt már előbb kimondotta/ hogy a mi iskoláink énektanításában az énektanítás módszerének helye nincsen, cikksorozatának a Dunántúli Protestáns Lap. 4L számában megjelent részében kijelenti, hogy a temetési énekek I —II. osztályban való tanításának szintén nincs gyakorlati értéke. Van bizony, mert ezek tanítása mellett a (fölvett énekek mind szükebb hangterjedelmüek) egy alsóbb osztálybeli tanulónak aránylag még fejletlen hangszerve sem lesz túlerőltetve, és amely dallamot a gyermek korábban tanult s hallás utján több időn át ismételt, azt a legnagyobb biztossággal Jogja tudni; ez pedig temetési szertartásunknál, midőn gyakran alig van, vagy éppen nincs éneklő közönség, „gyakorlati szempontból“ szintén ér valamit. A templomban, még ha nincs is orgona, könnyebben megy az egyöntetű éneklés, mint a szabadban, vagy éppen menetközben. Arra a hamiskás kérdésre, hogy talán „ezután az I—II. osztályos tanulókat visszük temetni?“ — talán fölösleges felelni; azt azonban fölemlítem, hogy a tiszántúli református egyházkerületben legújabban készült tanterv javaslat a II. osztály tananyagába 6 — hat temetési éneket vett fel. Tessék „komolyan“ megkérdezni, hogii mit akarnak Debreczenben ?! — Különben a templomi, a nagyobb hangterjedelmű énekeket, ha nincs is még azok éneklésére kényszerítve, már tanulni fogja a kisebb tanuló a nagyobb — tehát fejlettebb haugszervű — tanulók tisztább éneklése nyomán is, és azokkal együtt, amint templomba kerül — amennyire hangterjedelme engedi — bizony a templomban is fog énekelgetni. 2. A fölvett tanítási anyag mennyiségének helyes mértékét pedig nem egy túlzsúfolt iskola szempontjából kell megítélni; de általában véve azt se tévesszük szem elől, hogy mikor egyrészről folyton azt hangoztatjuk, hogy a mi iskoláink az államiakkal ugyanazon kulturmunkát végzik, s ez alapon tanítóinknak az államiakkal, hogy úgy mondjuk : egyenrangú helyzetet kívánunk biztosítani, ezen (kétségen kivűl helyes) törekvésünk jogos, méltányos volta alól az alapot mi magunk ki ne húzogassuk ! 3. És nagy hiba, vagy egyáltalán hiba-e az, hogy az új tanterv a népiskola tanítási anyagának maximális mennyiségét tartalmazza ? Hiszen a tanító munkájának értékét nem lehet mérőszalaggal mérni, s ha a tantervből valami ilyest készítenének, bizony az nem megbizható mérték, hanem a méltánytalanságok és panaszok örökös kútforrása lenne! A tanítási anyagnak az egy-, két-, három- s többtanítós iskolák RÉGNER PÁL templom- és diszfestő PÁPA. Templomok festéséről számos elismerő levéli Több kiállításon kitüntetve! Több pápai templom restaurátora! Elvállal szobák, termek művészi festését! ... Alapítatott íöTi-beii. ... Cim- és betüfestészct! Modern kivitel! S/.olul árak! ■— Aiapítatott ísn-ben
