Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-10 / 41. szám
699 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 700 az egyházi életben kiváló férfiaink, akik őket hűséggel és odaadással támogassák és hol van a nagy tömeg, amely őket rajongással kövesse, amint történik ez a klerikálizmus táborában? Mindezen körülmények összehatása folytán történt azután az, amire senki sem gondolhatott, aminek sejtelme senkinek agyában meg nem fordulhatott, hogy az úgy mondott nagy nemzeti küzdelem után, annak a nemzet jogaiért, szabadságáért, alkotmányáért küzdő vezetőiből alakult, a teljes vallásszabadságot és felekezetek közötti jogegyenlőséget állandóan programmjául vallott függetlenségi párt, mint többség által fenntartott kormány működésének határozottan klerikális jellege lett. Történt pedig ez a nagy átalakulás simán, szép módjával, úgy, hogy még azok is, akiknek a mi részünkről kötelességük lett volna, talán kedvük is lett volna némely intézkedések ellen illetékes helyen szavukat felemelni, vagy elszalasztották az alkalmat, vagy egyéni okokból nem akarták megzavarni azt a békességet, amely a többi politikai pártokat a klerikális irányzatot mindenben támogató néppárttal összekötötte. így csúsztunk le a lejtőn' odáig, hogy ma a szegedi kongreszszuson harczoló katholiczizmusnak mondott klerikálizmus minden irányban képes erős presszió gyakorlásával a kormánynál, a törvényhatóságoknál, a községeknél a maga különben törvénybe ütköző és a más felekezetek érdekeit sértő törekvéseit megvalósítani; képes egyre szaporítani és külföldről betelepíteni állami támogatással a mindkét nemű szerzetes rendeket, képes az országos törvény által kitiltott jezsuitákat külön magyar tartományba szervezni ; képes keresztül vinni, hogy hívei egyházi terhei a községi költségvetésekbe felvétetve, más vallásfelekezethez tartozó lakosok és birtokosok által is hordoztassanak, s igy módot talál arra, hogy minden állami, törvényhatósági, községi intézménynél a mi rovásunkra és mellőzésünkkel minél nagyobb tért foglaljon. Ilyen helyzetben nekünk is nagyobb buzgósággal és erélylyel kell folytatnunk a védelmet. Azoknak, akikre hárul állásuknál fogva azon kötelesség, hogy felemeljék tiltakozó szavukat, ha akár egyházunk jogai, akár pedig felekezeti részrehajlásból az állam törvényei megsértetnek vagy félremagyaráztatnak, nem szabad figyelmen kívül hagyni, vagy bármi érdekből elmulasztani az alkalmat, hogy igazságos ügyünket és érdekünket megvédelmezzék. Azoknak, akiknek az isten tehetséget és képességet adott arra, hogy tudományos téren szóval és írásban küzdjenek a felvilágosodott józan protestáns szellem diadaláért akár kisebb, akár nagyobb körben, nem szabad magukat kivonni sem kényelemszeretetből, sem egyéni rokon- vagy ellenszenv miatt ezen kötelesség teljesítése alól. Azonkívül fel kell használni ügyünk védelmére a mai kor leghatalmasabb fegyverét, a sajtót, amire ellenfeleink oly nagy súlyt fektetnek, hogy annak anyagi és erkölcsi támogatása érdekében országra szóló mozgalmat indítanak. Ha mi nem tudunk is erre a czélra százezreket áldozni, mint ők, de legalább minden gyülekezetben minden egyháztag hozza meg, ha fillérekben is, a maga áldozatát a népies vallásos iratok elterjesztése és kelendősége érdekében, úgy hogy legyen minden lelkészi hivatalunk a vallásos iratok elárusitási helyévé. Ezenkívül a magyar protestáns egyháznak, ha a magyar társadalomban és közéletben meg akarja tartani azt a helyet és befolyást, amely őt eredeténél, hazánk történetében megnyilvánult nagy jelentőségénél, dicső múltjánál, jövendő feladatánál fogva méltán megilleti, meg kell találnia a módját annak is, hogy azt az evangéliomi szellemet, amely benne él és amely e hemzetre nézve áldásos volt és áldásos lesz, a napi sajtó utján a társadalmi rétegek legmélyéig mindennapi szükségkép eljuttassa és ott meg erősítse. Erre a czélra nálunk is meg kell hozni áldozatukat úgy az egyeseknek, mint az egyházi testületeknek. Elnöki megnyitó az ORLE 1909 szept. 29—30-án tartott közgyűlésén. (Dr. Baltazár D. elnök.) Mélyen tisztelt Közgyűlés ! A mi Urunk, Jézus Krisztus szent nevében szeretettel üdvözlöm a közgyűlést, valamint az egybe sereglett érdeklődő közönség tagjait. E templomot, melyben tanácskoztunk, történelmi idők nagy emlékei avatták kétszeresen szentté. A szolgaságból való szabadulás, a baragvó fejedelem és letiport népe közötti egyesség nyitányát itt szerezte fél századdal ezelőtt a szokás szerint lázadásnak minősített igazság és bátorság lelke. Az akkor itt jelen volt nagyok vágya, törekvése, célja, az áldozat, melyre készek voltak, a lélek, mely
