Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-25 / 30. szám
521 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 522 különböző fázisai megvannak jelenítve; a Luther-choral a német reformációt, a Zwingli-choral a zürichi reformációt, a 68. és 138. zsoltárok Franciaország és Genf reformációját képviselve. Az egészben benn voltak a 23. zs. és 133. zsoltárok is. A kivitel azon a magaslaton állott, amit méltán megérdemelt ez a nagyszerű mü; az óriási énekkar oly meggyőződéssel és oly stílszerűen, hatalmas erővel énekelte úgy a megnyitó és a befejező részt, mint a zsoltárokat és dicséreteket. Pompásak voltak a szóló énekek is. Az estélynek valóban nagy volt a sikere. Julius 4-én, vasárnap reggel 8 órakor urvacsoraosztás volt a Szent-Péter kathedralisban, 10 órakor istenitisztelet mindenütt. A 8 órai istenitiszteleten prédikáció nem volt. Imádság és az urvacsoraszereztetési igéinek elmondása és a CV. zsoltár eléneklése után kezdetét vette az urvacsora-osztás. Négy lelkész, felváltva a különböző nemzetek köréből, osztotta; kettő adta a kenyeret, kettő a poharat. Természetesen Antal Gábor püspök urunk is részt vett az osztásban éspedig a genfi papok egyenruhájában !. . . íme : Genfben sem tartják fölöslegesnek az egyenruhát. Már t. i. az istenitiszteleti cselekvények végzésénél. Osztás közben a szószéken egy lelkész folytonosan olvasott a szentirásból. Közel 10 óráig tartott az úrvacsora ünneplése, mit Simeon éneke zárt be. Mi magyarok talán kivétel nélkül mind éltünk úrvacsorával. A 10 órai istenitiszteleten a magyarok jórésze a lutheránus templomban- vett részt.; ott Dryander berlini udvari pap prédikált. Gyönyörű beszédet mondott. A helybeliek mondták, hogy soha nem látták ezt a templomot oly annyira tele, mint most. Igazán érdemes is volt meghallgatni, hogyan beszélt Kálvinról az a férfi, aki a világ legnagyobb prot. egyházát, a 27 millió lelket számláló porosz evangélikus egyházat képviselte itt. Kivántuk volna, hogy mindazok, akik még kételkednek a láthatatlan szellemi unióban, amely azonban valóban meg van a prot. kereszlyénségben. hallották volna azt a tiszteletnyilvánítást, amit a genfi reformátor kapott ennek a tekintélynek a szájából. És Kálvin után jött Genf és jöttek az ő tanítványai és az egész kálvinista nép a maga egészében, akiket a német prédikátor biztosított bámulatáról és szimpathiájáról. Távol áll tőle — úgymond — hogy Kálvin külső munkáira terelje a figyelmet, hanem oda akart hatni, hogy személyének bensejére, cselekedeteinek titkára irányítsa a figyelmet és ez nem más, mint Istenbe vetett hite és a Jézus Krisztus. Ez a rendíthetetlen, erős hit a magyarázata az ő bámulatos karrierjának és csakis ez vezethette a keresztyén világot azokhoz a diadalokhoz, amelyeket elért és amelyek még rá várnak. Végezetül történeti vonatkozású énekeket énekelt a gyülekezet. A Szent-Péterből még el se távoztak az urvacsoraosztásban résztvevők, amikor már egyre gyülekeztek a hívek a 10 órai istenitiszteletre. Egy orgonajáték és a parancsolatok felolvasása után ennek a templomnak kórusa énekelte Charles Chaix a reformáció jótéteményei cimü szép cantatéját. A bünvallás után Berguer H. esperes emelkedett szellemi beszédet tartott, Zsid. 11 : 27. verse alapján : „Hit által hagyta oda Egyptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szivü volt. mintha látta volna a láthatatlant.“ Pompásan találó textus ! A szónok levezette a reformáció szerepét a történetben és különösen' Kálvin szerepét Genfben, kiemelve azt a tényt, hogy az az erő, ami reformátorunkat nagy munkája véghezvitelére képesítette, Istennel való folytonos összeköttetéséből származott. Az istenitisztelet az 5. énekkel végződött, amelyet a gyülekezet állva énekelt. Oly hatalmasan hangzott a befejező himnusz, amit orgonán a szerző Barblan ur játszott. A jelenlevőkre nézve örökemlékü lesz ez az isteni tisztelet. Julius 4 én délben 12 órakor kezdődött a tiszta magyar nyelvű istenitisztelet. Idegen nemzetbeliek, még genfiek is igen kevesen jelentek meg. Ennek talán az volt az oka, mert nem értették nyelvünket, vagy mert úgy is bő részük volt e délelőtt is már a templomi ünneplésben, vagy mert meglehetősen alkalmatlan időre esett istenitiszteletünk. Alkalmasabb időben azonban nem lehetett megkapni a templomot. Az istenitisztelet sorrendje különben — rendezőink figyelmessége folytán —- francia nyelven is közölve és kiosztva volt. Sőt jelezve volt, hogy püspök urunk prédikációjának francia nyelvű kivonata is ki fog osztatni a templomba belépéskor. És igy is volt. Elénekeltük a CV. zsoltár 1. versét; aztán a XC. zsoltár 1. versét. Ekkor felment a szószékre B. Pap István, a budapesti theol. akadémia igazgatója és nagy buzgósággal imádkozott, kérve Istent, áldja, szentelje meg sziveink érzelmeit, mik e történelmi nevezetességű helyen a ránk oly emlékezetes órában benne eláradnak. Ennek végeztével Bélteky Lajos hajduszoboszlói, lelkész, Nemes Elemér lelkész orgona-kisérte mellett a gályarabok énekét énekelte el. Ha valamikor, úgy mostan igazán mélységes benyomást gyakorolt lelkünkre ez ének, Bélteky hatalmas, iskolázott hangjával. Most következett Antal Gábor püspök urunk alkalmi beszéde, amit julius 11-iki számunkban teljesen hiteles szöveggel közöltünk már ; ezt a gyönyörű beszédet tehát a maga egészében élvezhették lapunk olvasói, valamint Jánossy Zoltán debreceni lelkésznek ezután közvetlenül mondott alkalmi imáját is; közölve lévén ez is ugyanazon számbau és pedig ez is leghitelesebb formájában. Végül elénekeltük Kölcsey himnuszát. A magyar kálvinista egyház fiai im igy ünnepeltek 1909 julius 4-én Genfben, a Szent-Péter templomban; a Kálvin templomában. Bizonyos, hogy ez volt itt az első magyar istenitisztelet. Valyon lesz-e több is?! Julius 5-én délután 41/2 órakor, a Szent-Péter templom mellett, ennek közvetlen szomszédságában levő, úgynevezett Auditóriumban (templom ez is; Kálvin itt tartotta a hétköznapi istenitiszteleteket) volt a magyarok összejövetele Klaperéde Sándor ur elnöklete alatt. Az elnök megköszönte a genfieknek, kik oly nagy számmal jelentek meg, hogy a meglehetősen
