Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-25 / 30. szám
528 DUNÁNTÚLI PR nagy templom számba menő Auditóriumot teljesen megtöltötték, szives figyelmüket, érdeklődésüket, amelyet magyar testvéreik iránt táplálnak. Üdvözli a megjelenteket, közöttük kivált a magyar egyház azon kimagasló alakjait, kik Magyarországnak úgy egyházi, mint politikai életében vezérszerepet, játszanak; névszerint is fölemlított sokat; így különösen Antal Gábor püspök urat; megköszönte az osztrák magyar konsulnak is, hogy szives volt ez összejövetelen megjelenni. Köszönetét mondott azoknak is, akik a magyarok zarándoklatát szervezték; akiknek köszönhető, hogy a magyarok ily imponáló nagy számban jelentek meg. Kiemelte Debrecent, amelyről a genfiek előtt kijelentette, hogy lakosai szeretik városukat magyar Genfnek, vagyis a magyar kálvinizmus központjának nevezni. Az elnök megnyitó beszéde után dr. Pruzsinszky Pál, budapesti theologiai tanár, közöttünk Kálvinnak egyik kimagasló tanulmányozója. Kálvin életirója, részletekbe menő, mindvégig igen érdekes felolvasást tartott a magyar lelkipásztorok gályarabságáról. Ö maga is elérzékenyülve, hallgatóságát is igen érzékeny hurokra hangolva rajzolta azokat a borzasztó szenvedéseket, amelyeket a XVII. században szenvedtek hitsorsosaink, kiket vagyonuktól megfosztottak, tüzes vassal megbélyegeztek, piszkos börtönökben nyomorgattak, aztán súlyos munkára kényszeríttettek a spanyol király gályáin. Naponta 20 órát kellett dolgozniok, azzal a határozott tilalommal, hogy egyetlen egy szót se volt szabad szólniok. Ostorcsapásokban bő részük volt. Sokszor kiserkent a vérük az ütések nyomán. Mígnem végre sok nemes lelkű idegen közbenjárására kiszabadultak és Zürichben testileg, lelkileg felüdültek. Nem kevésbbé érdekes történeti előadást tartott dr. Kováts István „A magyar protestáns egyház és jövője“ címen. Megemlékezett arról a sok harcról, amik a magyar földön lefolytak, amelyekben a magyarság a keresztyénség bástyájaként szerepelt; kiemeli azokat a villongásokat,' amik kelet és nyugat között ki-ki törtek s amelyeknek hazánk vol diadalmas szintere. Nagy tetszést kelteit, mikor fölemlítette, hogy Magyarországon a protestánsnk adták ki az első magyar nyelvtant és az első philosophiai munkát és hogy a lefolyt 3 század irodalma is nagy részt protestáns íróktól eredt. Később a jézsuitákkal a szenvedések korszaka következett. Volt idő, mikor a protestánsok által kiadott bibliákat elkobozták és megégették; amikor százával foglalták el a templomokat. Az erőszakos üldözésnek II. József türelmi rendelete vetett véget; ettől kezdve mindinkább emelkedett a magyar prot. OTESTÁNS LAP.1 524 egyház, mígnem végre elérte teljes önkormányzatát. Ma az egész népességnek 20%-a protestáns. A protestánsok száma 4 millió; ezek közül református 21/3 millió. Van 2026 gyülekezet 2062 rendes lelkésszel. Felsorolta, hogy mennyi elemi, közép és főiskolát tartanak fenn. Szóval alaposan ismertette egyházunk jelenlegi helyzetét. A jövőt illetőleg azt mondta, hogy bár erősen emelgeti fejét a klerikal izmus, nekünk még se kell félnünk. Az a világosság, ami a katholicizmusban mindjobban terjed, csak a hold fénye; ez azonnal elhomályosul, mihelyt feljő a nap. A mi hitünk a nap. Reménykedve ismételjük a genfiekkel: „Post tenebras lux.“ E két nagyszabású francia nyelvű'előadás közben Nemes Elemér gyönyörűen elszavalta Gyökössy Endre Kálvin cimü szép költeményét. Ezután 3 régi vallásos magyar éneket (Rákóczi éneke; Ne szállj perbe ; Menybéli felséges Isten.) énekelt Bélteky Lajos — Nemes Elemér orgonakisérete mellett. Az az erős, kellemes impressió, amit a szavalat és az ének bennünk keltettek, még csak fokozódott Lamperth Géza gyönyörű költeményének hallásakor, amit a költő maga szavalt el. E költemény is ismeretes már lapunk olvasói előtt a mull számból. Gyökössy és Lamperth költeményeit franciára átfordította és nagy hatássel felolvasta dr. Máday Endre úr. Ha a genfieknek az volt a céljuk, hogy ennek a minden izében kiválóan sikerült magyar összejövetelnek igazán csattanó véget adjanak, semmiképen se jelölhettek volna ki alkalmasabb szónokot, mint Fulliquet lelkész és tanár urat. Valami csodálatos elragadtatással beszélt. Mi, akik nem értettük is, hogy mit mond, éreztük, hogy a leikéből beszél; hogy neki most beszélnie kell, mert a lélek parancsolja, hogy szóljon. Elragadtatása valósággal átragadt az egész gyülekezetre. Mikor a templomból kijöttünk, mind, de mind megállottunk a templom előtt és talán negyed óráig ennek az egész gyűlésnek, de kivált Fulliquet beszédének hatása alatt emlegettük ennek a nagyszerűen sikerült magyar összejövetelnek kihatását arra, hogy jövőben sokkal többet fognak tudni rólunk külföldi testvéreink és sokkal nagyobb figyelemre fognak méltatni bennünket, mint tették addig . . . Beszédében különben — amit Tóth Sándor karcagi segédlelkész igen ügyesen, csaknem egész terjedelmében és szintén nagy szónoki hévvel tolmácsolt magyarul — örömét fejezte ki afölött, hogy a magyarok is részt vesznek a genfiek ünneplésében. Köszönetét mondott e mostani gyűlésért; a felolvasásokból, költeményekből látja, A vidék: legrégibb és legnagyobb cipöüzlete Manheim Ármin ezelőtt Altstädter Jakab cipőraktára Alapíttatott 1864-ben. Pápa, KoSSllth kajos-lltca ÍO. szám, Alapíthatott 1864-bep. hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortophäd-munka) kiváló gondot fordít. — Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit.
