Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-11 / 28. szám
485 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 486 is az az élet, az ember mindig gyarló, gyenge; csak akinek eszköze, Isten az erős, a hatalmas. Róma összes babonáiban bizó s azok szerint élő édes anya nevelte Kálvint. E nevelés befolyása alatt állott még ifjúsága kezdetén is. Csak aki próbálta, az tudhatja, milyen nehéz kibontakozni az első benyomások bűvköréből. Akár csak Pálnak a törvény szelleméből, vagy Augusztinusnak az erkölcstelenség posványából : oly nehéz volt Kálvinnak szabadulnia Róma babonás tanainak, csillogó szertartásainak s leigázó hatalmának bilincseiből. De az Űr lelke akarta, s Kálvin az evangéliumé lett. Bujdosásában is az Úr lelke vezérelte, bátorította. Ugyanaz ihlette Institutiones Religionis Christianae cimü nagy müvének megirásában. Ezen müvéről mondták: „Az Isten fián kívül ember még nem hirdette így az örök igazságokat.“ Ezen müve avatta a reformáció nagy bajnokává, s tette nevét egész Európa előtt, ismertté és hiressé. Pedig mindössze 27 éves volt, midőn e müvét irta. Midőn Báselbe akart menni, hogy itt a tudományosság akkori központjában mint független tudós éljen: az Űr lelke tartóztatta fel útjában, s kényszerítette, hogy Genfben maradjon, rövid strassburgi tartózkodását kivéve, egész haláláig. Itt végezte reformátori nagy munkáját. Egy erkölcstelen, bűnös, egyrészt vallástalan, közönyös, másrészt a katholikus egyház középkori babonáiban, sötétségében élő várost hódított meg az evangéliom fegyverzetével az Ur Jézus Krisztus számára. Dolgozott annyit, hogy szinte el sem tudjuk képzelni, miként volt képes reá, miként lehetett hozzá elég ideje. Küzdött szavával, tollával; szelidséggei, kemény szigorral, aszerint, amint szükség volt rá. Sokan kővel dobálják túlságos szigorúsága miatt; még olyanok is, kik pedig nevéről nevezik magokat. Feledik, hogy a megtérni nem akaró, szent céljait elfordítani törekvő bűnösöket a kegyelem Istene örök kárhozat tüzével bünteti. Honnét vette gyenge szervezete az erőt e bámulatos, óriási munkához ?! Az Úr lelke adta! Munkájának eredménye messze kihatott Genf szűk falain túl. Az egész világ megérezte hatalmas szellemének erejét. Ahol csak tanai felhangzottak, mindenütt az evangélium tiszta, nemes, éltető vizei üdítették fel a szomjuhozó lelkeket. A vallás mindenütt megtisztult, a keresztyén erkölcs szép virágai kinyitottak s a népek az igaz tudomány édes gyümölcseivel táplálkoztak. Kálvin a társadalmi élétre is reá nyomta a maga bélyegét. Genfnek olyan szervezetet adóit, mely a demokratikus alapon felépített állami kormány formáknak örök időkre mintaképévé lett. Különösen nagy hatást gyakorolt a társadalomra azáltal, hogy az egyes egyének érvényesülésére fektette a fösulyt; úgy azonban, hogy ezen érvényesülésből ne az egyesnek, hanem az egésznek legyen haszna. 0 róla magáról azt mondja IV. Pius pápa: „Fő ereje ez eretnek prófétának, hogy semmibe se veszi a pénzt, vagy saját dicsőségét“. Ez az úgynevezett puritanizmus, melyet más szavakkal igy mondhatunk: érvényesüljön az egyén, ha kell a Kálvini rigorozitással, hogy az Isten nagy céljai e földön megvalósuljanak. Ez alapon alakul ki a kálvinista • jellem. Kálvin, Knox, Méliusz, Cromwell, Wasshingtön, Szilágyi és még sokan kicsinyek és nagyok, holtak és élők közül. Bizonyára az Úr lelke hozta ki e páratlan eredményt kiválasztott szolgájának működéséből. Mindezekből pedig záradékul levonva a következtetést, eljutottam Kálvin fő tanához, a praedestinatióhoz. Igen, a szél amerre fúni akar, fú! Hasonlóképen az Urnák lelke is! Matolcsy István. A theologus Kálvin. Annak a nagy ünnepnek közvetlen hatása alatt irom e néhánv sort, amelyet a genfi református egyház rendez a Kálvin születésének 400-ik évfordulója alkalmából. Nem a szakszerűséget tartom szem előtt, hiszen akkor a tudományos feldolgozásnak ismérveivel látnám el gondolataimat s azoknak kifejezéseit, hanem egyszerűen ama felfogásomat tárom elő, amely lelkemben él egyházam alapítójáról, mint theológusról. Sit venia verbis et eausae ! Kálvinnak theologus volta sokszoros méltatásban részesült, mert a tudományoknak csaknem mindazokban az ágaiban működött, amelyek a szorosabb értelemben vett theológiához tartoznak. Mint dogmatikus a világ első tudósai közé tartozik, mint exegeta ama kevesek egyike, akik a tudományt és az életigazságokat úgy egyesítik, hogy a hallgató és olvasó egyaránt érzi, hogy a tudós lelki világában az Isten országának minden feltétele megvan s akik ő utána haladnak, azoknak az ösvényök kies helyekre vezet, ahol lelki békesség vár reájok. Az egyházi beszédiró Kálvin s a prédikátor Kálvin egyaránt ama magasságban jár, ahová csak a kiválasztott lelkek emelkednek, akiknek megadatott az Istennel való együttlakozás. Azokban a levelekben pedig, amelyek által közeli és távoli rokonlelkekhez szólott, ott lüktet annak az agynak minden idege, amely ma-
