Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-27 / 26. szám
Huszadik évfolyam. ts56. szám. Pápa, 1909. junius 27. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖKÉBŐL A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények , Az előfizetési díjak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János---- szencesztö címére küldendők. - főmunkatárs címére küldendők. ===== Megszívlelni valók. Az iskolák szellemi aratása most folyik, sőt a legtöbb helyütt már be vau fejezve. Ilyenkor évenkint átszokták nézni a szellemi vetés eredményét, s már évtizedek óta a bírálatok csakis a termés silányságát hangoztatják. Es ez igazsághoz igenlőleg kell magunknak is intenünk. Azonban a gyökeres igazságérzet bátorságával kell rögtön kijelentenünk, hogy ez általános hibának egyik fokon sem az oktatók az okai, hanem egészen más körülmények. Elsősorban is az osztályok, illetve az iskolák zsúfoltsága. Aki valaha is tanított, vagy a tanítás iránt érzekkel rendelkezik, mondhatja-e, hogy oly elemi iskolában, amelynek egyes osztályaiba 60—70, 80—90 tanuló szorul össze, lehet a kívánt sikerrel tanítani, kivált akkor, ha a horribilis számot I., II., III., IV. osztályú növendékek alkotják ? Hány felekezeti, községi-, sőt állami iskolánk sinylődik ily brutális viszonyok között és ahelyett, hogy segítenénk rajta, tanítóink vállára hárítjuk igazságtalanul a felelősség terhét, akárcsak az ősiség korának Pató Páljai. A közép fokú, de különösen a gimnáziumi oktatás szembeszökő kis eredménye is elsősorban az osztályok zsúfoltságán alapszik. Alig van már valamirevaló középiskolája ennek az országnak, amelyben vagy az összes osztályokban, vagy az azok egyrészében 60-nál kevesebb tanuló lenue. Sikeres tanítás ily tömeggel szemben sisi* fasi munka. Azért persze itt is a professzorok minden baj oka i. Hisz legkönnyebb és balkáni módra belénk évődött szokás a hibákért csak a tanárt venni elő. Egyetemi tanáraink is, — már akik, — ez oldalról helyezve el szemüvegüket, ily szándékkal birálgatják a középiskolázást. Mintha lehetne valaha a világnak oly kiképzett tanára, aki 60— 70 különböző tehetségű tanulót egy osztályban, a megszabott egy év alatt, kívánatosán tudna tudományos ismeretekre rátanítani. Ha az egyetem is a többi iskolákkal egyenlően, nincs megelégedve saját sikereivel, tanulóinak óriási nagy számában keresse a fő hibát. Két egyetemünk van csupán. Egyikben 6 ezer, a másikban 2 ezer hallgató keresné fel naponta a tudomány csarnokait; de nincs hely. De ha volna is tágas tanterem, még akkor sem emelkednék magasabbra az elért értelmi és tudományos ismereti fokmérő, mert 2—6 ezer hallgatót még az egyetemeken sem lehet oktathatni sikerrel. Felső oktatásunk fundamentális megoldása azzal venné kezdetét okosan, ha nem két, hanem legalább 5—6 egyetem falai között oszolnának el magasabb műveltséget igénylő ifjaink. De mikor — szinte látom — a hiúság ott fészkel tanférfíaink szivében. Hatezer hallgatótól látogatott egyetemen tanítani: mily dicsőség ! Holott nem ilyen dicsőségből, hanem alapos tudományu és kötelességtudó intelligens
