Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-23 / 21. szám

345 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 346 templomot, ellenkezőleg hány meg hány esetben üressé tették annak falait. Dicsekedve, jogos önérzet hangján említ­hetem fel, hogz ez a mi maroknyi kis egyház­megyénk már évlizedekkel ezelőtt felismerte e veszedelmes bajokat, közmunka egyetlen gyüle­kezetünkben sincs már közel 30 év óta, a birtok­­aránylagos teherviselés közel 2 évtizede be van hozva csaknem minden gyülekezetünkben, s a mi jó Garantmelléki hiveink maguk riadnának vissza, ha azt akarnánk, hogy a sok gyermek­kel megáldott szegény annyit fizessen, mint a kevés gyermekű dúsgazdag. Talán kicsinyesnek, nevetségesnek látszhat­nak sokak előtt ez észrevételek, de aki a nép lelkületének érzéseit figyelemmel kiséri, aki tudja, hogy a kálvinista ember született ellen­sége minden jogtalanságnak, igazságtalanságnak, aki érzi, hogy azok a napról-napra ismétlődő zaklatások, sérelmek, mily ingerlöleg hatnak, a téveszmék, divatos jelszavak által félrevezetett emberekre, az nem fogja kicsinyelni a templom­kerülésnek észrevételemet és soraimban han­goztatott okait. Ezekben vélvén, ha nem is kimentednek, de egy ily szakfolyóirat körében talán joggal bosz­­szadalmasan tartónak, felsorolva, templomaink ürességének okait, keresni, kutatni azokra a gyógyítás, az orvoslás eszközeit. Talán az eddig elmondottakból mintegy önként következnek és folynak azok. (Folyt, köv.) Patay Károly. Megjegyzések Patay K. esperes úr „Gondolatok egy leverő kérdés fe­lett“ c. cikkének egy részletére. Megvallom, meglepett, sőt boszantott in Patay K. esperes urnák e lap 20. számában közzétett folytatásos cikkének minket somogyiakat mélyen és igazságtalanul sértő e részlete: „Miért van az, hogy a szinmagyar mezőség, Somogy, Baranya népe — kerüli a templomot, sőt esztendőkön keresztül nem látja belülről az Isten­házát, úrvacsorával nem él, egyszóval semmibe se veszi vallásos életünk, belső vallásos érzékünk kifejezésére szolgáló 8 bitfelekezeti egész lételünket jellegzetesen kidomborító kultúránkat, nem keresi a léleknek azt az eledelét, amelyet a mi felekezetűnk egyedül képes nyúj­tani a vallásos érzésben kielégíttetni vágyó embernek.“ Nem kételkedem, hogy cikkíró jóhiszemtileg járt el ; megengedem azt is, hogy somogyi ember lehetett az a „lelkészi karunk egyik köztiszteletben és szere­­tetben kimagasló alakja“, aki kérdésbe tette: „Hát nálatok Barsban még templomba is járnak a hivek ?“- mindemellett határozottan állítom és — ha kell —• bizonyítani is tudom, hogy Somogy — hála Istennek- minden tekintetben, így a vallásos buzgóság, tem­­plombajárás, úrvacsorával élés és áldozatkészség tekin­tetében is kiállja a versenyt akár a derék Barssal, akár hazánk legtöbb vármegyéjével is Igaz, hogy mi sem dicsekedhetünk tökéletességgel, nálunk is lehetnek és bizonyára vannak is gyarlóságok, bajok, mulasztások, hiszen legtöbb egyházzal biró és legnépesebb egyház megyéje vagyunk egyházkerületünknek ; igaz, hogy az egyházi törvények világos rendelkezése ellenére, az adócsökkentési államsegély igénybevétele mellett, nem tartottuk lenn a régi adózást, Bars példájára; azt sem tagadjuk, hogy a sok között van l—2 egyházunk (ugyan hol nincsen?!) ahol.a ternploinbajárás, vallásos élet stb. hagy fenn talán kívánni valót : de azt már, hogy általában templomkerülők, Isten-és vallástagadók \olnánk, semmiképen el nem fogadhatjuk, hanem mint tévedésen alapuló értesülést, ezennel helyreigazítjuk. Csudáljuk, hogy ezt maga a szerkesztő ur meg nem tette, aki szintén somogyi ember lévén, jól ismeri az itteni viszonyokat! (l)e hát miért kellene nékem bele­kötnöm abba a Somogybán lakó s igy a viszonyokat én nálam jobban ismerő, köztiszteletben és szeretetben álló kimagasló alakba ? ! Megteszi azt más is !) Somogyról csak az irhát a fenti szellemben, aki vármegyénket, népünket, ennek valláserkölcsi, szellemi és gazdasági téren elért haladását, sikereit nem ismeri. Aki azonban a községi, vármegyei és egyházi életűn két, hacsak az alispáni és esperesi jelentésekből is figyelemmel kiséri, az, ha kalapot nem is emel, de — az egygyermekrendszert leszámítva, (ami fájdalom Bars­­han is pusziit) megnyugvással tekinthet közállapotainkra így hát ne méltóztassék nt. urnák aggódni miat­tunk. Annyira jól állunk mi itt a határszélen, hogy azon helyeken, ahol egyházi hivatalnokaink kötelessé­geiket lelkiismeretesen teljesítik és a kúra pasztoráli&t gyakorolják, idegenből — szervezetek és egyletek alak­jában — beplántált injekciókra sincs szükség. Midőn még kijelentem, hogy jelen igénytelen so­raimmal semmi mást elérni nem akartam, mint egy Írott, illetve nyomtatott, tehát maradandó formában megjelent igazságtalan váddal szemben az igazságot és a történelmi való tényállást megállapítani : végeztem. Somogyvisonta. Máté Lajos ref. lelkész.

Next

/
Thumbnails
Contents