Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-02 / 18. szám
293 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 294 akik itt egyházunk ügyét együtt szolgálják, gondoljanak mindig e házra és ismerjék meg mindig egymásban a testvért, ugyanazon ügynek, az Ur Jézus Krisztiik evangéliumának harcosát és érlelődjék meg mindnyájunknak szivében az a tudat, hogy ha mi a mi ref. egyházunk vezetői, ennek híveit egymás ellen ingereljük, azt a közös alapot gyengítjük, támadjuk meg és szedjük széjjel, amelyen állhatunk mindnyájan egyedül biztosan és nem figyelünk a Te atyai intésedre: amely ház önmagában meghasonlik, elpusztul. Atyánk, nyugodjék a Te áldásod e házon, amely ha nem is a Te dicsőséged helyéül, de a Te dicsőségedre emeltetett. Nyugodjék a Te áldásod szeretett magyarhoni egyetemes ref. egyházunkon, melynek buzgóságából és amelynek használatára ezen épület emeltetett. Nyugodjék a Te áldásod édes magyar hazánkon, amelynek anyagi támogatásával az épület létesült. Nyugodjék a Te áldásod koronás királyunkon, akinek alkotmányos uralkodása alatt a vallásegyenlöség nagy elvének alkalmazásában nyerte meg ref. anyaszentegyházunk a fejlődés feltételeit. A Te gondoskodásod őrködjék az épület felett most és mindenkor, hogy tőle minden veszedelem távol maradjon, hogy a századok folyamán is álljon és szolgáljon mindig ama fontos és nemes célnak, melynek használatára a inai napon átadjuk. Mostani tanácskozásunk is, amelyet a Te nevedben és a Te szent lelked segítségül hívásával kezdünk, részesüljön a Te erőd és kegyelmed támogatásában, hogy amidőn annak kívánt végére jutunk, örvendezve és nyugodt lélekkel mondhassuk el: áldott legyen a nagy Ur Isten, aki meghallgatta a mi könyörgésünket és az ö nagy erejét megdicsöittette a mi erőtlenségünkben. Amen. Fellebbezés. — Vége. — Ha csak magam volnék, aki Dem érem fel ésszel, hogy miért kell magyarországi református egyházunk e nagyfontosságu szervének épen úgy összealkotva lennie, mint ahogy van, nem nyitnám meg az én számat, hogy CBak egy Bzót is szóljak ez ügyben. De mivel erős meggyőződésem, hogy azok, akik egyházunk tagjai közül ez ügyre vonatkozólag megfontolt és indokolt véleményt nyilvánítani tudnának, legalább 9/10 részben elégedetlenek a konvent mai szervezésével, kérdésbe kell, hogy tegyem : miért nem rendelkezett úgy a magyarországi református egyház egyetemes zsinata, hogy a magyarországi református egyház egyetemes presbitériumát (közigazgatási és fegyelmi bíróságát, vagy ha jobban tetszik, konventjét) minden tagjában az egyházkerületek egyes egyházközségei válasszák azon szerint, mint ahogy ezeknek bizalma és meghatalmazása alapján alakulhatnak csak meg a többi presbitériumok mind és a zsinatok is, az egyházkerületi zsinat kivételével. Szándékosan használom egész fejtegetésem során a zsinat és presbitérium szavakat, igy óhajtván és vélvén szinte készelfoghatólag megmutatni azt, hogy a zsinatpresbiteri elv teljes következetességgel csak akkor érvényesül egyházalkotmányunkban és szervezetünkben, ha minden zsinat és presbitérium minden alkotó tagja az egyes egyházközségektől, illetőleg ezek presbitériumaitól közvetlenül nyert megbízás alapján vesz részt az egyház törvényhozó és kormányozó hatalmának gyakorlásában. Azt készséggel megengedem, hogy azon tisztviselők választásával, akiknek megválasztását az egyházmegyei és egyházkerületi közgyűlések jogkörébe utalja a törvény, nem esik halálos seb a zsinatpresbiteri elven — feltéve, hogy a gyűlések alkotó tagjaik sorából választják őket — de itt meg az egyenlőség és méltányosság, valamint az egyöntetű eljárás szempontjából látom kívánatosnak, hogy a szóban forgó tisztségekre is az egyházközségek, illetőleg presbitériumaik szavazataival válasszuk embereinket, arról nem is szólva, hogy ékesen és szép renddel, igy inkább remélhető időtlen időkig a választás megejtése. s Már a komáromi egyházmegyei pénztáros választásával kapcsolatosan elmondottakban elárultam azon vélekedésemet, hogy a kétféle megbízás könnyen az egyenlőség elvének rovására eshetik. Terminológiánk eddig csak primus inter purest ismert, de secundus etcról még nem beszélt. Ezután azonban már bátran beszélhet, mert hiszen a törvény külön kategóriákba sorozza azokat, akik eddig egyenlők valának. Hát miről jó ez a különböztetés ? Es ha már kell ilyennek is lenni, miért válasszák a presbitériumok épen a jegyzőket, akiknek ténykedése par excellence a közgyűlés körül forog; a pénztárnokokat, számvevőket, ügyészeket pedig a közgyűlések, holott ezek a tisztviselők édes-kevés működési nexusban vannak a közgyűléssel,, mint ilyennel ? ! Felemlítsem az egyházkerületi képviselőket is? Ezek küldésjogát a zsinat presbiteri elv az ellenkezőleg rendelkező törvény alapján fennálló gyakorlattal szemben is feltétlenül az egyházközségek részére követeli I Szóra sem méltatnám egyébként az egyenlőség elvén esett ezen folytonossági hiányt, ha az I. t.-o. 56. § ának idéztem pontja csak a hiuság Ördögét szabadítaná el esetleg a láncáról. Hiszen akkor csupán azok vallanák kárát, akik megfeledkeznek arról, hogy
