Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-02 / 18. szám

295 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 296 a Mester szelíd és alázatos volt és azt raondá, hogy aki az övéi közt első akar lenni, annak a többiek szol­gájának kell lennie! Hanem félni, tartani lehet attól, hogy minden ördög el fog szabadulni, ennek pedig már a köz vallja kárát. Egyházmegyei közgyöléséink alkotó tagjainak közel felerésze azon egyszerű emberekből áll, akiket az egyház­­községek presbitériumai küldenek képviselőikül. Egyál­talán nem kell hozzá a legkisebb prófétai tehetség se, hogy megjósolja az ember miszerint ezentúl inkább mint eddig : szemesé a világ, vaké az alamizsna ! Nem egyszer történt meg már eddig is, hogy egyik-másik bizalmi állás választás alá bocsátásakor valóságos kortes hadjáratot indítottak meg a szemesek, ostrom alá véve azokat a presbitériumokat, amelyeknek bennük, vagy jelöltjükben helyezett bizalma tekintetében néminemű és alapos kétségeik valának. Ezután gyerekjáték lesz az ilyen hősöknek babérokat aratni. Egy kis szerénynek látszó, de túlönérzetes, melldöngetéssel elegy hivatko­zás hervadhatatlan (mert sokszor nem is létező) érde­mekre, aztán a kegyteljes vállveregetéssel társított bombaszt tömjén — olyan argumentumok ad hominem, hogy a szegény hipnotizált médiumok szentül hiszik, miszerint a szívesen kinált szavazó bárcákat vissza­utasítani, vagy be nem adni — Uram bocsá ! — talán bűn is volna és igy a gyűjtő urnából triumfussal kerül elő a derék — önjelölt neve. Nem hihetem, hogy a törvényhozók közül bárki­nek is inye szerint volna az akarnokok felülkerekedése, annál kevésbbé, hogy ezt előmozdítani akarta volna csak egyetlenegy is. Pedig több mint bizonyos, hogy az új rendszabály nyitotta kapun sokkal könnyebben fognak azok betódulni az egyházmegyék választottai közé, mint eddig a szoros kapukon, keskeny utakon. íme előterjesztettem rövideden fellebbezésemet' és az indító okokat, melyek ennek irásbafoglalására kész­tettek. Gondolkozzanak felettük az illetékesek és intéz­kedjenek idejében akként, hogy a törvénynek, amig törvény, hódoljon mindenki ! Ha pedig sérelmesnek találja valaki a törvény rendelkezéseit, mondja el ki­fogásait idejekorán ; szólítson ellene sorompóba min­denkit, aki ad valamit arra, hogy az elv ne cégér le­gyen csupán, de szellem, mely nem tűri szárnyainak megnyirbálását, összekötözését, hanem erejének teljes és következetes érvényesítésével emelkedik feljebb, egyre feljebb a jog és szabadság régióiban, mint igazi életelemében. Baj ka. Sándor Benő ref. lelkész. A keresztyénség mai állapota. Nagybritannia és a keresztyénség. Irta Leinvood Frank. Fordította Dalotti Margit. (Pozsony.) E sorokban megkisérlem a keresztyénségnek a mi népünk életére való befolyását megítélni s bizonyára minden olvasó sajnálja, hogy ilyen nagy terjedelmű anyagnak ilyen rövid idő alatt le kell tárgyaltatnia. Ezért beérem annak előleges kijelentésével — ami bi­zonyos tekintetben minden tételnél alapelvül szolgál - hogy szívesen iktattam volna be mindenütt bizonyí­tékok, okok és példák bizonyos mennyiségét, amit azon­ban idő hiány miatt el kell hagynom. Én csak kérhe­tem annak elhívásét, hogy törekedtem olyan képet nyújtani s olyan hűen, amint a dolgokra vonatkozó tudásom megengedi. Először is szóljunk a számokról. Nekem, szemé­lyemet illetőleg, nincs valami nagy hitem a számokban, mert a számokat úgy ellehet csavarni, hogy azok ellen­kező Ítéletek nagy számát bizonyíthatják be, ezenkívül a számok a keresztyénségben félrevezetők is, mert Isten keze sok vagy kevés által segíthet és szellemi hatalmat számok sohasem hozhatnak létre. Megtörténhetik, hogy ezreket vonzó vallásos mozgalom teljesen elpusztulás­nak, kihalásnak indul, mig tömegei nagy gyorsasággal szaporodnak. A keresztyéység mindenkor a tizenkettő által tartatott meg és nam az ötezer által. Azonban a számoknak is meg van a maguk ér­téke. Ha valaki állítja, hogy a vallásnak Angolország­ban nincs nagy jelentősége, ha azt mondják, hogy Angolországban az egyház szavára senki sem helyez súlyt, szóval, hogy a keresztyénség halott, annak mégis némi kevés számot eléje kellene tenni és ezek jelentő­ségéről megkellene kérdezni. Érdekes tény, hogy Nagy-Britannia egyházai az egész népesség felére ülőhellyel rendelkeznek, más szó­val, a keresztyének fáradságukra méltóknak Ítélték, minden városban, vagy minden faluban imádkozásra alkalmas helyek építését, hol a nép fele bizonyos időben ülőhelyet talál. Ha megjegyezzük, hogy a „Church of England“ minden évben összehoz önkéntes hozzájárulás utján 139,264.500 Mk-át — ez is mutatja, hogy az emberek szívesen adakoznak vallásuk gyámolitására. Az egyéb einevezésüek sem maradnak hátra az adakozásban. Vagy tereljük a figyelmet azon tényre, hogy Nagy-Britanniá­­ban hét gyermek közül valószinüjeg hat valamikor, gyakran éveken át, vallásos oktatásban részesült vallás­órákban és vasárnapi iskolában, ahol a tanítók s ilye­nek százezrenként találkoznak, a fiatalságot Jézus Krisz-Pápa, Kossuth Lajos-utca, Posta-palota. = Mindennemű kézimunka, himzési előnyomda = rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. Elvállal mindenféle templomi arany, ezüst és selyem díszmunkát, valamint fehér hímzéseket és kelengyék elkészítését. Lelkiismeretes kiszolgálás!

Next

/
Thumbnails
Contents