Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-02 / 18. szám

291

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

292

nép lelkének gazdag talajában oly mély gyökeret vert, hogy azt később onnét sem az üldöztetésnek, sem a nyomorgattatásnak százféle faja kiirtani nem tudta. Hála legyen neked jó Atyánk, hogy a sok és nehéz megpróbáltatások dacára, evangéliomi alapon álló anyaszentegyházunk és annak üldözött hivei megfogyva bár, de törve nem, kerülhettek ki a századok viharaiból és juthattak el ama szebb korba, amidőn a nemzet legjobb fiai felekezeti különbség nélkül rakták le országos törvényekben a lelkiismereti szabadság, felekezetek közötti egyenlőség és viszonosság, jogot, szabadságot, méltányosságot biztosító erős várának szilárd alapjait. Sok vihar, megpróbáltatások, szenvedések után igy tejesedéit be rajtunk Atyánk, kegyelmedből a Te szent fiadnak, az Ur Jézus Krisztusnak biztató Ígérete: Ne félj kicsi sereg, mert tetszett a ti atyátoknak, hogy adjon nektek országot. Áldott legyen Atyánk a Te nagy neved, hogy kegyelmeddel reánk tekintvén, nem csak országot adtál nekünk, hogy abban szabadon vallhassuk végre egyházunk elveit és gyakorolhassuk akadály nélkül mindenütt minden szertartásait széles e hazában, hanem rásegítettél minket arra is, hogy e nemzet elismeréssel és anyagi támogatással méltányolja azon fontos szellemi, erkölcsi és közművelődési szolgálatokat, amelyeket magyar református egyházunk édes magyar hazánknak tett és tenni fog. így erőről erőre, nyereségről nyereségre való lassú haladás nyomán meg engedted érnünk Atyánk a Te kegyelmedből, hogy a mi magyarhoni ref. egyházunk közös tanácskozó testületi és közös kormányhatósági munkájának végzésére anyaszentegyházunk hiveinek ősi buzgóságából s áldozatkészségéből és a magyar nemzettől nyert méltányos támogatásból otthont emejünk e díszes épületben, amelyben most első alkalommal megjelentünk. Jó Atyánk, Istenünk! Az örömérzéssel együtt emelkedik fel a hála szivünkből égi trónod elé, ha arra gondolunk, hogy nem vagyunk többé e haza székesfővárosában bujdosók és vándorok, miként a mi atyáink voltak, hanem anyaszentegyházunk egyeteme csendes, nyugodt otthont talál e hajlékban, amelyet magáénak mondhat és amely bár fogyatékosán és szerény alakban külső kifejezésre juttatja azon szellemet, amelyet magyar református

anyaszentegyházunk e hazában képviselni hivatva van, mégis biztató és intő jelül szolgál mindnyájunknak, hogy szellemünk erejével közhasznú intézményeinkkel nemes versenyre kelve más felekezetű hitrokonainkkal, mi is törekedjünk a főváros és édes hazánk társadalmi életében elfoglalni azt a tért, amely itt a magyar ref. egyházra vár és amelyet a nemzetre nézve legilletékesebben és legáldásosabban mi tölthetünk be. Atyánk, Istenünk, tudjuk, hogy a Te akaratodból és kegyelmedből épült e ház, mert meg vagyon írva: hiába fáradoznak az építők, ha az Ur nem építi a házat. Add azért áldásodat ez uj házra, hogy legyen ez kősziklán épült ház, mely szilárdan álljon a tiszta evangéliom, az anyaszentegyház iránti hűség és az általános emberi szeretet kőszikláján. Adjad Atyánk, hogy azoknak szivéből, akik itt valaha megbízatásuk teljesítésére megjelennek, maradjon kívül e háznak küszöbén minden önzés, haszonlesés, hiú nagyravágyás, irigység, gyűlölködés, sőt találják lelkűk örömét és méltóságát abban, hogy kövessék mindig az apostolok intését: semmit ne cselekedjetek versengés, vagy hiábavaló dicsőség által, hanem alázatosság által minden mást magánál jobbnak Ítéljen lenni. Ne nézze ki ki csak a maga hasznát, hanem minden egyebeknek hasznát is nézze. Minden szó, amely e helyen elhangzik, tegyen tanúbizonyságot a bölcsességről, a józan megfontolásról, az igaz vallásosságról, a hitről reménységről és szeretetröl, a te szent lelkednek ezen kiváló ajándékairól. Minden határozat, amely itt hozatik, szolgálja a Te dicsőségedet és a Te mennyei országod földi előcsarnokának, anyaszentegyházunk ügyét. Mindazoknak kebele, akik a közbizalom által küldetve itt megjelennek, élj ék be buzgósággal, lelkesedéssel, kötelességérzettel ref. anyaszentegyházunk ügyei iránt. Az a belső egyetértés, közös célokra való önzetlen törekvés, amelynek a tagokat itt vezetnie kell, szüljön kölcsönös bizalmat, megbecsülést, szeretetet úgy az egyházi, mint a világi tagok között kölcsönösen, úgy, hogy sem gondolatukkal, sem beszédökkel, sem cselekedeteikkel ne szolgáljanak itt idegen célokat és ha innen távoznak, akkor is vigyék magukkal a kölcsönös tiszteletet és szeretetet. Még a más téren esetleg el nem kerülhető küzdelmekben is, azok