Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-01 / 9. szám
145 zom indítványának 8 abból kisugárzó jó akaratának, amennyiben a kongruás lelkészekkel szemben elkövetni szándékolt méltánytalanságot akarja vele jóvá tenni. Helyes. Csak hogy a cseberből a vederbe lépett, mert a Jelentő-ivi felszámítás is, mint fentebb kimutattam, ép oly megbizhatlan, mint a kongrua alá való felszámítás. Ezen megbízhatatlanságnak azonban ismét nem a közpapok az okai, hanem a vezérek, akiknek minden eljárásuk annyira titokzatos, hogy szinte gondolkodóba esik az ember, mikor általuk kért valamiféle adatok elkészítésébe fog, hogy miként csinálja meg azokat úgy, hogy vagy önmaga, vagy gyülekezete be ne csapódjék. A Jelentő-ivi értékelésnél én bizony mindig becsapódva éreztem magamat és pedig nem azért, mintha lelkészi fizetésemet a valónál többre értékelték volna, hanem azért, mert nagyon sok hasonló javadalmazásu lelkésztársam fizetését sokkal kevesebbre értékelték s ebből folyólag ők aztán kevesebbet is fizettek az országos gyámoldára, mint ón. Most azonban, ha a lelkészi t< rménybeli fizetések pénzbeli értékének megállapításánál a JelentŐ-ivi értékelések fognak alapul szolgálni, vájjon hogy fogják ezek a csorbát kiköszörülni. Ha nem tudják kiköszörülni, velük szemben igaztalanság lesz elkövetve, ha pedig kiköszörülhetik, megmarad igazságtalanságnak az, hogy 1894. óta ők a gyámoldára kevesebbet fizettek, mint én. De nem folytatom tovább. Jó volna, ha nagym. Tisza István ur is elolvashatná o fentebb előadottakat, s meggyőződhetnék róla, hogy a 161000 korona különbözet, mely van az 1894. évi JelentŐ- ivi értekés és most beterjesztett 81 egyház segélykérvényi összege között, nem épen az eddig nem volt uj terhek beállítása folytán állott elő, hanem inkább azért — mint előbb kimutattam — mert a Jelentő-ivi értékelések igen sok egyházban nagyou alacsonyan lettek számítva ; 8 igy a jelentkező bajon az uj terhek kihagyása segíteni nem fog. Igaz ugyan, hogy a kihagyatni szándékolt uj terhek is tetemes összeget tehet ki, mert hát egész szálló-igévé vált, hogy most minden kigondolható terhet fel kell venni, mert azután a bajon segíteni nem lehet. Hiszem is, hogy ezt az irányzatot igen sokan tulságba is vitték. Véleményem szerint azonban a többlet nagy összege mégis a Jelentő-ivi alacsony értékelés folytán állott elő; s minthogy a mostani értékelést, mely a konventi utasítás pontos betartása mellett történt, leszállítani nem lehet: nincs más hátra, mint az, hogy fedezet hiányában vagy fedezetről kell gondoskodni, vagy pedig az adócsökkentést a szándékoltnál kisebb mértékben kell keresztül vinni. Egyelőre talán a terménybeli fizetéseket nem is kellene beszüntetni, hanem csak az egyházak egyéb pénzbeli kiadására kellene kellő fedezetet nyújtani. A lelkészi és tanítói személyi kiadásokat eddig is szívesen teljesítették gyülekezeteink, csak az egyház egyéb szükségletei, mint amilyenek az állami és egyházi adók, szükségessé vált építkezések és reperációk fedezésére valókat volt nehéz mindenütt előállítani ; s ha ezekre megkapnák a kellő fedezetet — bár már nagyon bele vannak lovagolva az adócsökkentésbe — egyelőre belenyugodnának az adott helyzetbe. Legalább az én gyülekezetemben, ha a lelkészi és tanítói fizetésen kívül egyéb 146 más terhet nem kellene emelniök, teljes békességben fizetnék még továbbra is. Gróf Tisza István főgondnok urnák az adóalapvégrehajtóbizottsági ülésén mondott beszédéből megelégedéssel olvasom, hogy a kongruía-lelkészekre vonatkozó azon határozata a konventnek, mellyel kimondta, hogy az uj felszámítási kulcs szerint azok javadalmazásai újra nem értékelhetők, nem egyenesen a kongruás lelkészek megkárosítása céljából történt, amint én eddig azt gondoltam; de azért mégis téves volt, mert a terménybeli fizetések megszűntével mégis csak 1600 koronát kaptak volna, 8 hogy abban több lett volna kongrua, kevesb az ujabbi kiegészítés : ez a terraénybeli fizetésért, mely a kongruával együtt bizonyosan mindenütt megért legalább is 2000 koronát, egyáltalában nem kárpótolta volna a lelkészeket. Még nagyobb lett volna a károsodás az oly lelkészi állomásoknál, ahol csak néhány koronát tesz ki a kiegészítés, mert amely lelkészi javadalmazás a kongruás felszámítási kulcs szerint megért 1400 -1500 koronát, az a konvent által kiadott értékelési kulc3 szerint megér 2400 —2600 koronát is. örvendetes tárgyilagossággal kezeli az adóalap-végre - hajtóbizottsági elnök ur a rábízott ügyet. Látszik, hogy komolyan foglalkozott a tárggyal. Adja Isten, hogy kellő siker koronázza jót akaró munkáját. Előterjesztése szokatlan világossággal beszél. így kellett volna tenni vezéreinknek akkor, mikor a Jelentő ivi értékelések történtek ; meg kellett volna mondani a célt, amire használni akarták ; ezt tudva, mi magunk, közlelkészek, ügyeltünk volna fel, hogy azok minél igazságosabban történjenek. De ennél is, mint igen sok másuál, sötétségben hagytak bennünket s igy ne csudálkozzanak azon, hogy sötétség muukája az, mit ily helyzetben teljesítettünk. A szó alatti előterjesztésnek is van egy nagy hibája, amennyiben nem mondja meg, hogy a jelzett 161000 koronára van-e kellő fedezet, s ha nincs : hát mily összeget tesz ki a fedezeti hiány, hogy mi közpapok is hozzászólhatnánk annak mikénti előállításához. Mert bárminként akarjuk is gyengíteni azon eljárás hibáját, hogy a tehercsökkentés beállását már 1908-ra bejelentettük gyülekezeteinknek, minden kétségen kívül annak elmaradása igen sok gyülekezetekben káros gyümölcsöket fog teremni. Elhiszem, hogy a mi esperesünk is be fogja váltani azon Ígéretét, hogy ahol majd netán a gyülekezetek az eddigi mód szerint fizetni nem akarnának, azokkal szemben a végrehajtás legszigorúbb eszközeit fogja használni, de ennek kárát nem ö, hanem a helybeli lelkészek fogják érezni; ahonnan nem is hiszem, hogy saját gyülekezetében, ha netán ott is e most jelzett eset előfordulna, nagyon szigorúan járna el, mert hát máshol könnyebb, mint otthon parancsolni. Nem sértés akar ez lenni, hanem a helyzetnek igazi előadása. Felsőbb hatóságaink mindig hozzák az újabb meg újabb törványeket, uj adókat rendszeresítenek, mint volt a régebbi időben a közalap, az ujabbi időben a közigazgatási költségek folytonos emelkedése, a parochiális könyvtár, a temérdek nyomtatvány költség stb. és mindezek DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.
