Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-01 / 9. szám
143 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 144 adócsökkentés nagy és áldásos közügyét szolgálom teljes odaadással, melléktekintetet nem ismerve; 8 hogy e téren is leghivatottabb munkatársamat a lelkészi karban látom s cserében az én bizalmam, beosülésem, támogatásomért kérem a lelkészi kar bizalmát, becsülését, támogatását ez ügyben kifejtett munkálkodásom részére. Tisza István. Szerény észrevételek. Az egyetemes adóalapi bizottság uj utasításokat adott ki. Egyik ilyen utasítás, miszerint a lelkészi terménybeli fizetések felszámításánál nem a díjlevelek, hanem az 1894. évi Jelentő-ivi értékelések fognak alapul szolgálni, az azóta bekövetkezett s kellőleg beigazolt változások figyelembe vétele mellett. Igazán csudálatos dolog, hogy vezéreink folytonosan kerülgetik a megoldás egyenes útját. Előbb a kongruás lelkészek azon eljárását akarták felhasználni, mellyel azok, minél nagyobb kongrua elnyerbetése céljából, fizetésüket lehetőleg kevésre becsültették : kimondván, hogy a kongruás lelkészek fizetései a mostani azon kulcs szerint, melylyel a nem kongruások fizetéseit értékelni fogják, újra nem értékelhetek. Most megint oly alaphoz akarnak folyamodni, ami szintén megbizhatlan t. i. a Jelentő-ivi értékeléshez. Én. a Jelentő-ivi felszámítás helyességét újság lapokban is, magán beadványban is kifogásoltam már akkor, amikor azok készültek ; napnál világosabban kimutatván azok helytelenségét, amennyiben azok a különböző felszámító kiküldöttek egymással eltérő, sőt egymással egészen ellenkező felfogásaik szerint történtek. Az én felszámító kiküldöttem p. o. azzal az intentioval jött hozzám, hogy a Jelentő-ivi értékelés oly célzattal történik, miszerint az állam majd a terménybeli fizetések meghagyása mellett a most felszámított összegeket fogja az egyes lelkészeknek kifizetni; ő tehát a lelkészi javadalmazásokat lehető magas értékben igyekezett megállapítani. De voltak oly kiküldöttek is, kik meg úgy okoskodtak, hogy majd az állam a most felszámított összegeket fogja bizonyos maximumig kiegészíteni; ezek meg minél alacsonyabbra igyekeztek a lelkészi javadalmazásokat leszállítani. így történt meg a mi egyházmegyénkben, hogy a tótszentgyörgyi lelkész fizetése majdnem két annyira lett felszáraitva, mint az alsósegesdié, pedig köztudomású dolog, hogy a dolog épen megfordítva igaz. Ily alapra akar aztán az egyetemes adóalapi bizottság ráhelyezkedni I Vigyázzon, mert ha ezt teszi véghetetlen nagy bonyodalomnak lesz okozója. De talán hát nincs elngendő fedezete arra, hogy a zsinati törvény azon rendelkezését, mely szerint a lelkészi fizetéseket megcsonkítani nem szabad, betartani tudná. Én azt hiszem, hogy az a 3 millió, melyet az állam évenként adni szándékozik, egyéb, e célra felhasználható már létező alapokkal együtt, kellő fedezetet nyújtana az uj berendezkedésre, csakhogy aztán nem kellene elsőben is 3/10°/#-ot a millióból, közigazgatási célra lefoglalni, — mert hiszen a prot. egyház nem arra való, nincs is rá tehetsége, hogy nagy javadalmazásu tisztviselőket tartson; elég tőle, megtette kötelességét már akkor, amidőn munkásai számára a mindennapi tisztességes kenyeret biztosítja. Ezen irányzattal szemben azonban ma már annyiféle bizottság és választmány, nagy sokaságu tagokkal működő annyi hivatalos testület működik, magasra emelt napidíjak és fuvarköltség mellett az anyaszentegyház megmentésére, hogy csupán ezek magukban képesek felekezetűnk erőforrásainak nagy részét felemészteni. — Nem így volt ez régen 1 „Kellőleg beigazolt változások figyelembe vételével.“ Ugyan mik lehetnek azok a változások, melyeket majd figyelembe vesznek ? Ha a vezérek ismét egy újabb chaoszt nem akarnak előidézni, nekik ezeket a figyelembe vehető netáni változásokat már előre kellene jelezni, mert ennek hiányában könnyen bekövetkezheti k az, hogy amely változásokat egyes lelkészek felterjesztenek, azokat nem fogadják el, — amelyeket pedig figyelembe vennének, azokat meg nem terjesztik be. Én azonban megpróbálkozom ilyen reménybeli s talán elfogadható változások előadásával. 1894. évi Jelentő-ivi értékelés alkalmával gyülekezetemben fel volt véve 530 fizető lélek, — egy lélek után lelkész javára eső jövedelem gyanánt fel volt véve 4 K, 530 lélek után 2120 K. Ma már természetes szaporodás és a határban történt birtok parcellázás s ebből beálló bevándorlás folytán van 680 fizető lélek, több 150 el. 150 X 4 = szaporulat 600 K. 1894-ben egy hektoliter bor 7 frtba számíttatott, ma megér 15 frtot. E címen többlet 500 K. Egy Öl fa akkor az udvaromba beállítva 8 frtba került, — ma belekerül 18 frtba; többlet 12 ölnél 240 K. 2120 -f 600 -f 500 -f 240 = 3460 kor. 200 K külömbözettel éppen ennyi a konvent által kiadott tarifa szerinti értékelése is a szennai lelkészi fizetésnek. íme ezen kis hozzávetőleges felszámításból is kitűnik, hogy a Jelentő-ivi értékeléshez való folyamodás célra vezetni nem fog. Most, midőn már ott voltam, hogy jelen megjegyzéseimet befejezem, veszem a Magyar Szó-t s ebből látom, hogy azon indítványt, melyet itt megbíráltam, Tisza István őnagyméltósaga tette. Mondhatom, hogy elismeréssel adó-ORGONAÉPITÉSI MŰINTÉZET TMEß °TM- smsä 1 BUDAPEST, YH. kerület, fiaray-utca 48.-ik szAm. Cs. és kir. udvari szállító, a Ferencz József rend lovagja. — A párisi és bécsi világkiállításon kitüntetve. Legolcsóbb árban és kedvező fizetési feltételek mellett kiváló tiszta légnyomásu esőrendszerü (pneumatikái) tartós, nemeshangu orgonákat szállít. 34 év óta 1400 orgonát szállított. Mindennemű orgonajavításokat és hangolásokat a legmérsékeltebb árban és lelkiismeretes pontossággal teljesít. Orgona jókarban tartását mérsékelt árban elvállalja. Tervezetek és mintarajzok kívánatra.
