Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-01 / 9. szám

143 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 144 adócsökkentés nagy és áldásos közügyét szolgálom tel­jes odaadással, melléktekintetet nem ismerve; 8 hogy e téren is leghivatottabb munkatársamat a lelkészi kar­ban látom s cserében az én bizalmam, beosülésem, támo­gatásomért kérem a lelkészi kar bizalmát, becsülését, támogatását ez ügyben kifejtett munkálkodásom részére. Tisza István. Szerény észrevételek. Az egyetemes adóalapi bizottság uj utasításokat adott ki. Egyik ilyen utasítás, miszerint a lelkészi ter­ménybeli fizetések felszámításánál nem a díjlevelek, hanem az 1894. évi Jelentő-ivi értékelések fognak alapul szol­gálni, az azóta bekövetkezett s kellőleg beigazolt változá­sok figyelembe vétele mellett. Igazán csudálatos dolog, hogy vezéreink folytonosan kerülgetik a megoldás egyenes útját. Előbb a kongruás lelkészek azon eljárását akarták felhasználni, mellyel azok, minél nagyobb kongrua elnyerbetése céljából, fizetésüket lehetőleg kevésre becsültették : kimondván, hogy a kong­­ruás lelkészek fizetései a mostani azon kulcs szerint, mely­­lyel a nem kongruások fizetéseit értékelni fogják, újra nem értékelhetek. Most megint oly alaphoz akarnak folyamodni, ami szintén megbizhatlan t. i. a Jelentő-ivi értékeléshez. Én. a Jelentő-ivi felszámítás helyességét újság lapokban is, magán beadványban is kifogásoltam már akkor, amikor azok készültek ; napnál világosabban kimutatván azok helytelenségét, amennyiben azok a különböző felszámító kiküldöttek egymással eltérő, sőt egymással egészen ellen­kező felfogásaik szerint történtek. Az én felszámító ki­küldöttem p. o. azzal az intentioval jött hozzám, hogy a Jelentő-ivi értékelés oly célzattal történik, miszerint az állam majd a terménybeli fizetések meghagyása mellett a most felszámított összegeket fogja az egyes lelkészeknek kifizetni; ő tehát a lelkészi javadalmazásokat lehető magas értékben igyekezett megállapítani. De voltak oly kikül­döttek is, kik meg úgy okoskodtak, hogy majd az állam a most felszámított összegeket fogja bizonyos maximumig kiegészíteni; ezek meg minél alacsonyabbra igyekeztek a lelkészi javadalmazásokat leszállítani. így történt meg a mi egyházmegyénkben, hogy a tótszentgyörgyi lelkész fizetése majdnem két annyira lett felszáraitva, mint az alsósegesdié, pedig köztudomású dolog, hogy a dolog épen megfordítva igaz. Ily alapra akar aztán az egyetemes adóalapi bizott­ság ráhelyezkedni I Vigyázzon, mert ha ezt teszi véghe­­tetlen nagy bonyodalomnak lesz okozója. De talán hát nincs elngendő fedezete arra, hogy a zsinati törvény azon rendelkezését, mely szerint a lelkészi fizetéseket meg­csonkítani nem szabad, betartani tudná. Én azt hiszem, hogy az a 3 millió, melyet az állam évenként adni szán­dékozik, egyéb, e célra felhasználható már létező alapok­kal együtt, kellő fedezetet nyújtana az uj berendezkedésre, csakhogy aztán nem kellene elsőben is 3/10°/#-ot a millióból, közigazgatási célra lefoglalni, — mert hiszen a prot. egy­ház nem arra való, nincs is rá tehetsége, hogy nagy ja­­vadalmazásu tisztviselőket tartson; elég tőle, megtette kötelességét már akkor, amidőn munkásai számára a min­dennapi tisztességes kenyeret biztosítja. Ezen irányzattal szemben azonban ma már annyiféle bizottság és választ­mány, nagy sokaságu tagokkal működő annyi hivatalos testület működik, magasra emelt napidíjak és fuvarköltség mellett az anyaszentegyház megmentésére, hogy csupán ezek magukban képesek felekezetűnk erőforrásainak nagy részét felemészteni. — Nem így volt ez régen 1 „Kellőleg beigazolt változások figyelembe vételével.“ Ugyan mik lehetnek azok a változások, melyeket majd figyelembe vesznek ? Ha a vezérek ismét egy újabb chaoszt nem akarnak előidézni, nekik ezeket a figye­lembe vehető netáni változásokat már előre kellene jelezni, mert ennek hiányában könnyen bekövetkezheti k az, hogy amely változásokat egyes lelkészek felterjesztenek, azokat nem fogadják el, — amelyeket pedig figyelembe vennének, azokat meg nem terjesztik be. Én azonban megpróbálkozom ilyen reménybeli s talán elfogadható változások előadásával. 1894. évi Jelentő-ivi értékelés alkalmával gyülekezetemben fel volt véve 530 fizető lélek, — egy lélek után lelkész javára eső jövede­lem gyanánt fel volt véve 4 K, 530 lélek után 2120 K. Ma már természetes szaporodás és a határban történt bir­tok parcellázás s ebből beálló bevándorlás folytán van 680 fizető lélek, több 150 el. 150 X 4 = szaporulat 600 K. 1894-ben egy hektoliter bor 7 frtba számíttatott, ma megér 15 frtot. E címen többlet 500 K. Egy Öl fa akkor az udvaromba beállítva 8 frtba került, — ma belekerül 18 frtba; többlet 12 ölnél 240 K. 2120 -f 600 -f 500 -f 240 = 3460 kor. 200 K külömbözettel éppen ennyi a konvent által kiadott tarifa szerinti értékelése is a szennai lelkészi fizetésnek. íme ezen kis hozzávetőleges felszámításból is kitűnik, hogy a Jelentő-ivi értékeléshez való folyamodás célra ve­zetni nem fog. Most, midőn már ott voltam, hogy jelen megjegyzé­seimet befejezem, veszem a Magyar Szó-t s ebből látom, hogy azon indítványt, melyet itt megbíráltam, Tisza István őnagyméltósaga tette. Mondhatom, hogy elismeréssel adó-ORGONAÉPITÉSI MŰINTÉZET TMEß °TM- smsä 1 BUDAPEST, YH. kerület, fiaray-utca 48.-ik szAm. Cs. és kir. udvari szállító, a Ferencz József rend lovagja. — A párisi és bécsi világkiállításon kitüntetve. Leg­olcsóbb árban és kedvező fizetési feltételek mellett kiváló tiszta légnyomásu esőrendszerü (pneumatikái) tartós, nemeshangu orgonákat szállít. 34 év óta 1400 orgonát szállított. Mindennemű orgonajavításokat és hangolá­sokat a legmérsékeltebb árban és lelkiismeretes pontossággal teljesít. Orgona jókarban tartását mérsékelt árban elvállalja. Tervezetek és mintarajzok kívánatra.

Next

/
Thumbnails
Contents