Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-01 / 9. szám

141 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 142 lyet felidézni nem akartam, igen sajnálok és ennek a nagy horderejű közügynek tárgyalásából végleg ki szeretnék küszöbölni. Lássuk röviden, hogy jött létre s mire vonatko­zott az az inkriminált kifejezés ? Az a nagytiszteletü ur, akihez intézett s megkér­dezésem és engedélyem nélkül közzétett magán levélben én azt a kifejezést használtam, azon félelmének adott kifejezést, hogy az adócsökkentési alap elégtelen­nek fog bizonyulni, s ehhez hozzátette, hogy a zsinat előtt kellett volna a számításokat eszközölni és nem most „poBt festa szomorkodni.“ Erre válaszoltam én azt, hogy adócsökkentési alap szükségletét beható előzetes számítások alapján állapí­totta meg á zsinat-előkészítő bizottság. E számítások minden egyes egyház által beküldött részletes adatokon nyugszanak, én tehát hiszem és reményiem, hogy elég lesz a kért segélyösszeg, mert ha ez nem Így volna, ez jellemezné szomorúan az adatokat beküldő lelkészek megbizhatóságát. Aki engem ismer, nagyon jól tudhatja, hogy mi sem áll tőlem távolabb, mint alaptalan sértéssel illetni egyházunk lelkészi karát. Senki a lelkipásztor hivatását nálam magasabb piedestalra nem helyezheti, senki a hivatását hi ven betöltő lelkész iránt igazabb megbe­csülést, tiszteletet, rokonszenvet nem érezhet. És, ha az előszámítások netalán téves eredményéért az adato­kat helytelenül egybeállított lelkészekre kell is háríta­nom a felelősséget, teszem ezt minden kisehbílési, min­den sértő szándék nélkül. Akiket nem illet, — mert hiszen nagyon sok kérvény adatai örvendetesen össze­vágnak az előmunkálatok adataival — természetesen ne vegyék magukra, akiknek azonban jelenlegi kérvénye rácáfol az 5 évvel ezelőtt ugyancsak általuk beküldött előmunkálat adataira, azoknak a konvent és zsinat elleni vádaskodásaival szemben talán még sem sértő vagy kisebbítő az a felhívás, hogy ne másban, de sa­ját magukban keressék a hibát. Az általam eddig átvizsgált kérvények circa 160000 koronában mutatják ki az eddigi adóteher és az uj adókulcs eredménye közötti különbséget. Ugyané különbség az előmunkálat szerint csak mintegy 100000 koronát tett volna ki. Ha pedig tovább vizs­gáljuk a dolgot, látni fogjuk, hogy ez eltérésnek mond­hatni kizárólagos oka az, hogy az eddigi adóterhet mu­tatja ki a kérvényező egyházak egy része jelenleg sok­kal nagyobb összegben, mint ahogy az 1903-ban be­küldött adataikban szerepel. Epen azok az adatok hibásak tehát, amelyeket úgy akkor, mint most töké­letesen jól kellett az illető lelkészeknek ismerniök, ahol tehát a becsúszott hibáért csak az adatok beküldője lehet felelős, A hármas küldöttségek feladata lesz alaposan vé­gére járni az eltérések okának. Már most is mondha­tom, hogy sok esetben a jelenlegi számítás fog tévesnek bizonyulni, ama60000 K-ás többlet lényegesen fog apadni, de azt a tényt meg nem történtté tenni nem lehet, hogy számos egyház létező adóterhét egészen másként jelenti most, mint 5 évvel ezelőtt, és bizony ahol ez meg­történt, ott el kell türelemmel viselni az erre vonat­kozó objectiv kritikát. Ismétlem, hogy e kritika jogos védekezés, s hogy attól minden sértő szándék merőben távol áll és ezzel végezhetném is, ha még két olyan állítás nem volna Prédikátor cikkében, amelyet — ha már tollat fogtam — nem hagyhatok szó nélkül. „5 — 6 hónapi vajúdás, utasítás stb. után — úgy­mond Prédikátor — csak január 18 án látott napvilá­got a 13. §. helyes értelmezése.“ Édes Istenem, ismét a 13. §! Igazán képtelen vagyok a dolgot megérteni. Hiszen ha van törvényes rendelkezés a világon, amely szabatos, világos, nem kiván ób nem tűr értelmezést, úgy épen a normal adókulcsra vonatkozó rendelkezés az. Aki csak hozzám fordult ebben a kérdésben, min­denkinek azt feleltem, amit a gömöri egyházmegye nagytiszt, adóügyi biztosának : egyszerűen, szórul-szóra idéztem a törvényt, s kijelentettem, hogy abhoz kell ma­gunkat tartanunk. Szept. óta köztudomású, hogy a végre­hajtó bizottság engem választott elnökének, aki csak hozzám fordult bárminő kételyével, megkapta a felvi­lágosítást. Én sajnálom legjobban, hogy minden kétely, minden félreértés nem jutott tudomásomra, de erről ismét igazán nem tehetek. És lássa Prédikátor, milyen furcsa világban élünk ! Mig ő jan. 18-iki válaszom 2. pontját a végre valahára napvilágot látott helyes értelmezésként üdvözli, addig nagyt. Ruszkay ur 18-adiki levelemre küldött válaszában ezt írja : „a második pontra vonatkozólag nagymélt. az adótörvényt volt szives idézni, de az inkerpretatio el­maradt. “ Hát persze, hogy ezt tettem, s meg is írtam második, eddig közzé nem tett levelemben, hogy inter­pret ataóra nem is vállalkozom, mert a törvénynél vilá­gosabban sajnálatomra nem tudok beszélni. így aztán példával igyekeztem a dolgot illustrálni. Utolsó megjegyzésem Prédikátor cikkének befeje­zésére vonatkozik. Annak megírása óta olvashatta Pré­dikátor a végrehajtó-bizottság február 10-iki ülésén el­fogadott indítványomat. Reményiem, meggyőződött be­lőle, hogy a vagylagos adókulcsot erőltetni nem szán­dékozom, hogy kongruás egyházaink és lelkészeink jo­gos érdekét szivemen viselem, s ahol az megkívánta, nem vonakodtam a legjobb akarattal elkövetett hiba nyílt beismerésétől és jóvátételétől. Általában biztosíthatom róla Prédikátort, hogy az RÉGNER PÁL templom- és diszfestő PÁPA. Templomok festéséről számos elismerő levél! Több kiállításon kitüntetve!------ Több pápai templom restaurátora! Elvállal szobák, termek művészi festését! —■ Cim- és befüfestészet! Modern kivitel! Szolid árak! - Aiapítatott i87i-b©n. Alapítatott 1871-ben.

Next

/
Thumbnails
Contents